„Sokszor a két végén égettem a gyertyát” - Wossala Rozina élete így megváltozott

Wossala Rozina a Troll a konyhában című műsor második évadában tért vissza, amely hétköznaponként 19 óra 30 perckor látható a VIASAT3 képernyőjén. Hazánk egyik legsikeresebb gasztroguruja és étteremtulajdonosa ismételten a döntőbíró szerepébe bújik, műsorvezetőtársa csakúgy mint az előző évadban, Rákóczi Feri.

A kulináris krimiben minden héten hat ismert hazai sztár főz csapatokra osztva, a csavar az, hogy mindennap véletlenszerűen kisorsolnak egy trollt, akinek valamilyen trükkel tönkre kell tennie a bíró elé kerülő ételeket. Ha mindezt olyan profin csinálja, hogy senki nem veszi észre, akkor az ő pénztárcája vastagszik meg, ám ha lebukik, akkor a többi öt versenyző kapja meg a pénznyereményt.

A Feminát is meghívták a második évad egyik adásának forgatására, ahol beleshettünk a kulisszák mögé, illetve interjúzhattunk is. Wossala Rozina mesélt az új évadról, a gasztronómia iránti szeretetéről, arról, milyen hatással volt rá Közép- és Dél-Amerika, sőt még egy spórolási tippet is adott, amit bárki hasznosíthat a konyhában.

Interjú Wossala Rozinával, A Troll a konyhában sztárjával

- Hogyan fogadtad annak hírét, hogy készül a Troll a konyhában új évada?

- Nyilvánvalóan az, hogy egy új évad lesz, az annak a következménye, hogy az első nagy siker volt, és szerették a nézők. Nagyon jó hallani, hogy olyan műsort csináltunk, aminek ennyire várták a folytatását. Pici nehézség volt, hogy hirtelen jött az életembe az új évad. Pont kint voltam Dél-Amerikában, és nem terveztem még hazajönni, de nyilván ennek a produkciónak keretei vannak, vagy most tudtuk volna leforgatni, vagy soha. Így természetesen repülőre ültem, és hazajöttem. Persze nagyon örültem annak, hogy Ferivel ismét beállhattunk a konyhába.

- Szerinted mi ennek a műsornak a titka, hogy ennyire szeretik?

- A gasztronómiának, főleg a fine diningnak, illetve a versengéses főzőműsoroknak van egy szigora, egy komolysága, ez a produkció viszont a szórakozásról szól, és arról, hogy érezzük jól magunkat. Már a műsorkészítést is egészen másképp éljük meg, mert bejövünk, és röhögünk egész nap, bolondozunk, ugratjuk egymást. Azt gondolom, hogy ez érződik a képernyő másik oldalán is. Azt érzi a néző, hogy ez egy jó hangulatú, vidám játék.

Pont erre van most szüksége a világnak és az országnak, mert bőven akad elég szigor, nehézség és feszültség a mindennapokban.

- Nagyon remélem, hogy ezzel a bő egy órával egy kis mosolyt tudunk csalni az emberek arcára.

- Mikor jött el az a pont a te életedben, amikor nyitott lettél a gasztronómia világára?

- Egyfelől vendéglátós családból származom, mert édesapámnak szállodája volt. A szüleim válása után, ha apás hétvége volt, akkor én is a szállodában laktam vele, és az ottani konyha és étterem volt nekem a játszótér, én ott szívtam magamba a vendéglátást. A főzés olyan 13 éves korom környékén lett az életem része.

- Elkezdtem magamra főzni, majd a barátaimnak is készítettem ételeket, ez akkoriban nagy sikerélmény volt. Otthon éttermeset játszottam, megvendégeltem az embereket, lényegében ez egy természetes evolúcióban fejlődött oda, ahol most vagyok. Nagyon érdekes, hogy anyám (Kánya Kata - a szerk.) színésznő volt, apám pedig vendéglátós, én pedig ennek a két életformának a keveréke vagyok.

- Ez egy személyes példa: a főzés szerintem tud egy euforikus érzést adni, főleg miután megkóstolod az ételt, és elkönyveled, hogy milyen jót készítettél. Nálad ez hogyan működik?

- Én teljesen mást élek meg, miközben főzök, és amikor az étel elkészül. Nekem a főzés egy flow-élmény, ki tudom kapcsolni az agyamat, olyan, mint a jóga. Az is arról szól, hogy a testet lefoglaljuk azért, hogy az elme szabaduljon, én is ezt élem meg. Mozog a kezem, a testem, de fejben ki tudok kapcsolni. Érdekes dolog ez, egy meditatív élmény számomra a főzés. A táplálkozásrésze már kevésbé izgalmas szerintem, kivéve ha az társaságban történik. Nyilván nagyon jó finomakat főzni, de nekem sokkal nagyobb élmény az étel közösségteremtő ereje.

Az étel képes egy asztalnál megnyitni az embereket, és elindítani a kommunikációt.

- Tavaly ősszel jelent meg a Konyhakönyv című kiadványod. Mik voltak a visszajelzések?

- Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam. Az én célom az volt, hogy ez egy inspiratív könyv legyen, az embereknek adjon egy kis löketet, és bebizonyítsa, mennyire egyszerű egy háztartást vinni otthon. Azt érzem, hogy célba ért, el is fogyott a könyv két-három hónap alatt, és neki kellett állni a második nyomásnak, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá.

- Van valami olyan trükköd arra, amivel tudnának az emberek spórolni a konyhában?

- A könyvem pont erre tanítja meg az embert. Amikor én főzök, általában sokkal nagyobb adagokat készítek, körülbelül tíz emberrel számolok. Kiporciózom az adagokat, és lefagyasztom. Ezáltal időt, energiát, bevásárlást is spórolok, sokkal költséghatékonyabb nagyobb adagokban főzni, és mindig van mihez nyúlnom a mélyhűtőben. A fagyasztó a barátunk, és nem arra van, hogy a nagymama szilveszteri töltött káposztáját augusztusban kidobjuk belőle, vagy mirelit pizzát tartsunk benne. A fagyasztót lehet jól használni.

- Van egy éttermed is már évek óta, hogyan osztod be, hogy mindenre legyen időd?

- A vendéglátás egy nagyon időigényes foglalkozás, ami megnehezíti, hogy az ember balanszba hozza az életét. Lassan kilenc éve nyitottuk a Bestiát, az első négy-öt évben lényegében bent éltem az étteremben. Mostanra kialakult egy olyan megbízható csapat a séffel, a tulajdonostársammal és mindenkivel együtt, akik százszázalékosan viszik az éttermet, és gyakorlatilag önműködővé vált a rendszer. Ez egy kilenc éve sikeresen működő hely, amit imádnak a vendégek, úgyhogy már nem veszi el annyi figyelmet és időt tőlem, mint az első öt évben.

- A Bestia Budapest belvárosában elég központi hely lett, volt esetleg olyan világsztár, aki nálatok járt?

- Rengeteg külföldi híresség látogatott már meg minket, nekem a kedvencem az volt, amikor Will Smith tartott egy koncertet a bazilikánál, utána kibérelte az egész éttermet a csapatával, és hajnalig buliztak nálunk. Minden hazai Forma-1-futam alkalmával az összes pilóta megfordul nálunk, komoly Forma-1-es bulikat is szoktunk tartani. Ráadásul Magyarországon rengeteg külföldi produkció forog, és ha itt forgatnak, akkor be-be szokott nézni hozzánk egy híresség, és megvacsorázik nálunk.

 - Korábban említetted Dél-Amerikát, mit szeretsz az ottani a közösségben?

- Peruban és Costa Ricán - ami viszont már Közép-Amerika - szoktam a legtöbb időt tölteni. Nagyon más mentalitás és értékrend jellemző az ottani emberekre. Sokkal kevésbé materialista világ az övék, hiszen nem alakult ki az bennük, hogy kinek van jobb cipője, autója, ruhája, ékszere, mert mindent megesz a természet, a nap, a sós levegő, a tenger.

Az emberek ott azok, akik, nem külsőségek alapján ítélik meg egymást, hanem a belső a lényeg.

- Nagyon támogató és befogadó társadalom az övék, nincsenek annyira felpörögve, mint az európai, nagyvárosi emberek. Nekem elképesztően jó érzés egy picit ott megpihenni, és felvenni a ritmusukat. Az elmúlt hat év alatt komoly barátságok alakultak ki ottani emberekkel és közösségekkel, és nagyon hálás vagyok ezekért a kapcsolatokért. Számomra ez egy nyugvópont ahhoz az őrülethez képest, ami itthon kialakult. Sokszor a két végén égettem a gyertyát, a vendéglátással és a médiával egyszerre, mindebből egy nagyon egészséges kiszakadást jelentett számomra az, amire ott rátaláltam.

- Mik 2023-ra a terveid még?

- Costa Ricán is alakulnak tervek, de azért nem szeretek erről beszélni, mert úgy érzem, ilyenkor elvárássá válik, pedig nekem ez egy lassú, megfontolt folyamat, ami ha két-három év alatt valósul meg, azzal sincs semmi probléma. Viszont az már probléma, ha az ember megosztja a céljait, akkor egy hónap múlva már az eredményt várják tőle, pedig ez nem így működik, és nem is szeretném ezt így csinálni. Április közepéig vagyok Magyarországon, június elején egy nagyon izgalmas és megtisztelő projekt miatt vissza kell jönnöm. Az év második részében is lesznek még izgalmas dolgok, de ezekről egyelőre nem beszélhetek.

- Akkor ilyen titokzatosság övez kicsit téged, de visszakanyarodva a Troll a konyhában című műsorra, mi az a vicces vagy kínos pillanat, ami a forgatásból megmaradt neked?

- Mindennap folyamatosan röhögünk a Ferivel, és állandóan valami vicces, kínos hülyeség történik velünk és a szereplőkkel is. Szeretek úgy tenni, mintha végre valami finomat készítettek volna a versenyzők, aztán megkóstoltatom Ferivel, aki azt hiszi, hogy ehet egy jót, de kiderül, hogy valami horrorisztikus dolgot próbálok vele megetetni. Szeretem őt ugratni, mert vevő rá, jó fej, érti a poént, nem sértődik meg. Van egy saját világunk, amiben elvagyunk, és közben egymillió szórakoztató dolog történik egy nap.

Wossala Rozina így hasonlít Kánya Katára

A Femina podcastjából kiderül többek között, hogy nemcsak Kánya Kata és Wossala Rozina gondolkodásmódja hasonló, de külsőre is nagyon hasonlítanak egymásra.

Cover- és ajánlóképek: VIASAT3/Udvardi Attila

• sztár
• wossala rozina
• viasat3
• troll a konyhában
• interjú
• exkluzív
• Hazai sztár