„Nézi az ember az előadást, és rájön, nem él normálisan” - Rudolf Péter a Víg új darabjáról mesélt a Femina podcastjában

Cha-cha-cha, Üvegtigris-filmek, Beugró - csak néhány közönségkedvenc, amelyeket népszerűségükön túl Rudolf Péter személye köt össze. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Halhatatlan Társulat örökös tagja. Dédnagyapja színész és rendező volt, édesapja, Rudolf Ottó nyelvész, anyja, Galamb Éva drámapedagógus. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, még ebben az évben leszerződtette az a Vígszínház, amelynek ma az igazgatói székében ül.

Két évtizede annak, hogy utoljára játszott a teátrum színpadán. 2022-ben immár igazgatóként bújik A Barátom, Harvey című darab különös főszereplőjének bőrébe. A színház április 9-én mutatja be a groteszk vígjátékot Valló Péter rendezésében. A színész Soós Andreának a Femina podcastjában mesélt a darabról, annak üzenetéről és arról, milyen érzés újra a Víg deszkáin játszani ennyi esztendő után. A beszélgetést itt hallgathatod meg.

Rudolf Péter a Barátom, Harvey című előadásról

1944-et írtunk, amikor Mary Chase eredeti művét először színpadra állították a Broadwayn. A nem mindennapi történet középpontjában egy Elwood P. Dowd nevű, tehetős családból származó férfi áll, akit a környezete csak Elwood bácsinak becéz. Bár jó természetű ember, családtagjai mégis szégyellik, és azon munkálkodnak, hogyan lehetne eltávolítani a társaságukból. Nyomós indokuk van arra, miért éreznek így: Elwoodnak van egy képzeletbeli barátja, egy két méter magas nyúl, akit Harvey-nak hívnak. 

- Nyilván nehéz együtt élni egy ilyen fickóval. Mindenki bolondnak nézi, a családjának magyarázkodnia kell. A történet szerint Elwood unokahúgának lánya eladósorba kerül, ezért megpróbálják eltávolítani az életükből. Bekerül egy szanatóriumba, ahol átfordul minden, kiderül, óriási hiba lenne Harvey-t elvenni tőle, és egyúttal elvenni azt az érzést a világtól, ahogy Elwood P. Dowd létezik az ő nyulával - kezdte Rudolf Péter karaktere rövid ismertetését.

Szerinte az előadás közben a nézőkben akarva-akaratlanul felmerül a kérdés, a mai beszűkült világban vajon mindenkinek szüksége lenne-e egy képzeletbeli barátra. Hiszen bármennyire is bogarasnak tűnik a bácsi, aki egy óriási, láthatatlan nyúlhoz beszél, őszinte kíváncsisággal fordul a világ és az abban élő emberek felé. A megszokottól teljesen eltérő ritmusban éli az életét, időt szán arra, hogy a mindennapok történéseit megvitassa Harvey-val, olyan dolgokra helyez hangsúlyt a mindennapokban, amelyekre az átlagember nem.

- Szükségünk van arra, hogy kitörve abból a beszűkülésből, magányérzetből, ami felé sodródik a világ, kitaláljuk a magunk barátját.

Amikor nézi az ember az előadást, rájön arra, hogy ő maga nem él normálisan. 

A könnyes, mosolygós, nevetős sztori rávilágít, nem feltétlenül rossz, ha valami eltér a normálistól. Olyan gondolatokat vet fel, mi fontos valójában az életben, jó prioritásrendszer szerint élünk-e, valamint szakítunk-e elég időt az igazán fontos dolgokra.

Speciális helyzet, ha a színésznek egy kétméteres nyúl a partnere, akit olykor csak ő maga, olykor a közönség is lát. Rudolf Péter számára nem csak ezért különleges az előadás: két évtized után először játszik a Vígszínház színpadán. Elárulta, leírhatatlan volt, amikor első ízben bebotorkált a térbe, úgy érzi - különösen az elmúlt időszak után -, igazi ajándék minden pillanat, amelyet a színész a színházban, a színpadon tölthet. Ráadásul ez volt az első próbafolyamat, amelyben igazgatóként vett részt. 

- Nagyon jó érzés így együtt lenni a kollégákkal, sutyorogni a takarásban, amíg várunk a jelenésre. A harmadik emeleten az igazgatói szoba, az egy helyzet, az alkatom, az egy másik helyzet. Nem volt nagy kihívás visszacsöppenni, teljesen magától értetődő volt.

• sztár
• rudolf péter
• rudolf szonja
• podcast
• vendégváró
• Hazai sztár