Péterfy Bori: „Egy férfi sose hallja, hogy karrierista vagy önző, de nőként rögtön megkapod”

Péterfy Bori egy ikon, a Péterfy Bori & Love Band énekesnője, színésznőként számos színházi darab, film és sorozat szereplője, akinek erőteljes a jelenléte, a főszerepekben és a karakterszerepekben is kitűnik. Elvált anyaként egy kamasz fiút nevel. Az Orlai Produkciós Iroda négy darabjában is szerepel, egyik fellépőruhája látható a Zene Házában május 18-án nyílt, londoni Dívák & Ikonok utazókiállításon, ami nemzetközi és hazai sztárok személyes tárgyait mutatja be. 

Péterfy Bori-interjú

- A De kié lesz a kutya? című előadásban George és Doris válása a központi téma, ugyanakkor az általad játszott terapeutának is nagyon nagy szerepe van, hiszen ő bontja ki, miért ment tönkre ez a házasság. Azért is érdekes a szerep, mert a nézőkkel egyfajta játékmesterként is tartanod kell a kapcsolatot, be kell vonnod bennünket a történetbe.

- Nagyon élvezem ezt a szerepet! Szerintem nagyon másképp adja meg a hangulatot, hogy gyakorlatilag azzal kezdődik, hogy megszólítom, kérdezgetem a közönséget. Nem kell megijedni, nem személyes kérdéseket kapnak a nézők, hanem bevonódnak ebbe a mindenkit érintő problémába a párkapcsolati kérdések által: megnézzük, hány elvált ember ül a nézőtéren, hányan vannak együtt, milyen kapcsolatokban élnek. Átlépünk egy határt, mint amit az emberek megszoktak a színházban, és ettől nagyon fellazul, vicces lesz, egészen másképp tudnak menni az előadással így, hogy már az elején pozicionálják magukat, most épp hol tart az életük magánéleti szempontból.

- Nemcsak azok érintettek, akik házasságban élnek, hanem a gyerekek, illetve azok is bevonódnak egy válásba, akik a válófélben lévő pár barátai. 

- Egy ilyen dolog mindenkit éri. A párkapcsolati traumák a körülöttünk élőket, a gyerekeinktől kezdve a barátainkon át a szüleinkig mindenkinek az életét ugyanúgy megterhelik, borítják, megváltoztatják - szerencsés esetben jobbá teszik. Először gyerekként mindenki asszisztál, elszenvedi vagy végigéli a szüleinek a kapcsolatát, aztán ő is belekerül egybe, végül ő is szülő lesz. Ez egy soha véget nem érő játék, ez is nagyon jó a darabban. A fiatalokat is megérinti, hiszen az egyik történetszál azt mutatja be, milyen harmadik félként, huszonévesként bekerülni egy ilyen szerelmi háromszögbe, az hova vezethet.

- És magát a terapeutát is érinti, ahogy az a darab során kiderül. 

- Nagyon élvezem, hogy van arra is egy kis jelenetem, hogy belelássunk, ennek a nőnek is milyen nyomorult egyébként az élete. 

- Nehéz lehet ilyen darabot színpadra állítani, mert humorral oldva úgy beszél komoly témákról, hogy néha kacagunk, máskor sírva nevetünk, ott van a gombóc a torkunkban, és már a jelenetek közben továbbgondoljuk, ha nem figyelünk a szereplők által bemutatottakra, lehet, velünk is ugyanez történik. Aztán hazaindul a néző, és útközben meg otthon tovább gondolkodik. 

- Nagyon szép csavar van a végén, és szerintem be is csapja picit a nézőket. Ahhoz képest, hogy mennyit lehet nevetni, a vége tényleg kicsit torkon ragad mindenkit. Ezt nem lehet elkerülni, előbb-utóbb mindenki valamilyen szinten áldozata lesz, ha másnak nem, annak, hogy a szerelem elmúlik.

Egy hosszú távú párkapcsolatban, ahol nincs is feltétlenül megcsalás vagy dráma, a szerelem elmúlása is már borzasztó nehéz helyzet.

Akkor mit tart össze még két embert? Szerintem nagyon jó, hogy sírva lehet nevetni a saját bénázásunkon. 

- Terapeutát játszol a színpadon, közben szerepeltél egy ikonikussá vált sorozatban, ami az HBO-n futott Terápia címmel, és talán kicsit hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon már nem olyan tabutéma pszichológushoz vagy szakemberhez fordulni. 

- Remélem, hogy ez a sorozat is hozzátett. Azt tényleg én is látom, hogy most már nagyon sokan járnak szakemberhez. Ahogy a testi egészségünkkel és az izomzatunkkal foglalkozunk, úgy a lelki egészségünkkel is kell foglalkozni. Sokan úgy gondolják, ó, nekik nem kell, aztán ha mégis találnak egy segítőt, belátják, tényleg hasznos dolgokat tudott mondani. Persze nehéz, mert anyagi kérdés is, nem mindenki engedheti meg magának, mert azért lássuk be, nem olcsó mulatság, de ha arckrémekre, ruhákra vagy egészségtelen kajákra költünk - sokszor túl sokat is -, akkor lehet, ezeken spórolva érdemesebb eljárni néha pszichológushoz. 

- A férfi-női kapcsolat a témája az Orlai Produkciós Irodánál futó több darabodnak is, így a Tapasztalt asszony egy kapcsolat fázisait veszi végig, és a végén nem válásterápia, hanem egy lakodalomhoz hasonló, abszurd válásbuli szemtanúi vagyunk. Megtalálnak mostanában ezeket a szerepek? 

- Szerintem nem engem találnak meg, ez most valahogy nagyon benne van a levegőben. Eddig is mindenkinek küzdelmes volt a magánélete, csak nem volt ennyire nyitott platform. Borzasztó nehéz megküzdeniük az embereknek ezzel a kínálattal, ami az internet miatt folyamatos: mindig azt hiszed, hogy másnak jobb, izgalmasabb az élete, és ez az összehasonlítgatás is vezet ahhoz, hogy nagyon sok kapcsolat sokkal hamarabb véget ér, mint ahogy kellene, mert egyszerűen olyan frusztrációt szül az emberekben. 

Azt is lehet érezni, hogy ez a fajta klasszikus családmodell, bármennyire szeretnénk idealizálni, egyszerűen nem működik.

Valószínűleg soha nem működött. Vagy más alapokon működött, sokkal inkább gazdaságin, és a vagyon találkozásáról szólt régebben. Sok okot mondanak, például hamarabb haltak meg az emberek, míg most tovább élünk, sokkal több időt kéne együtt leélni. Tehát rengeteg oka van, sokféle szakember vizsgálja, miért ennyire rohadt nehéz az embernek a magánélete. 

A Tapasztalt asszony teljesen más, az írója Tasnád István, akivel nagyon sokat dolgoztam együtt, például az előbb említett Terápia című sorozatban is ő írta az epizódjaimat, sok improvizációra épülő jelenet is van benne, és az is egy hihetetlenül szórakozható előadás, imádom. Egy kicsit másképp járja körül ezt a témát, a gender, a férfi-nő vonalon, hogy hogyan csapnak össze az indulatok. Nagyon vicces, hogy ebben nem egy esküvő van, hanem egy válásbuli. Eladó a menyasszony megint!

- Ha már gendertéma: a Dívák & Ikonok kiállítás előterében ülünk. Nehezebb nőként ikonná válni, mint férfiként?

- Az egyik oldala a dívaságnak az, hogy nőként, ha művész, alkotó ember vagy, még mindig iszonyatosan nehéz megharcolni mindenért, az önállóságért, a „karrierért”.

Egy férfi esetében soha nem halljuk azt, hogy karrierista vagy önző azért, mert kimaxolja a művészetét, a tehetségét. Ugyanezt nőként rögtön megkapod.

A díva egy olyan nő, aki harcol önmagáért és azért, hogy a tehetségét és minden adományt, amivel a Földre született, a legmagasabb szinten tudja önmagából kihozni és átadni a világnak. Ezt a körülötte levő férfiak folyamatosan tönkre akarják tenni. Kivétel egy-két szerencsés kolléganőm. 

Ha végigmegyünk ezen a kiállításon, nem igazán találkozunk olyan történetekkel, hogy hú, de boldog magánélete is volt ennek a dívának, aki ott csillogott. Fura is volt nekem, amikor az egyik megnyitóbeszédben a csillogást, az imádatot, a rajongást említették. Hát igen, de mi van mögötte? Általában egy sikertelen magánélet, mert ezt egyszerűen leverik a nőkön még mindig. 

- Nagy a kontraszt is: megéli a csillogást, amikor színpadon áll, vagy egy premieren a fotósok, egy tévéshow-ban pedig a kamerák előtt, de a szürke hétköznapokkal, a problémákkal egyedül, közönség és rajongók nélkül kell megküzdenie.

- Igen, és szerintem minden díva ugyanúgy szeretné, ahogy én is szerettem volna, hogy a magánélete is csodálatos és rendezett legyen. Ugyanannyi maximális energiát tettem bele, mint a színpadi létembe, de egyszerűen semmi nem elég, nem hagyja az élet. Marton Éva drámai szoprán, egy csodálatos világsztár. Vele és a férjével olvastam pár éve egy interjút, ami számomra lenyűgöző volt: arról beszéltek, a férje hogyan állt mögötte egész életében, hogyan tette lehetővé, hogy gyereket is szüljön, és mellette ezt a fantasztikus adományt, a drámai szopránját, amiből a világon tényleg nincs több, ki tudja maxolni. Azért vannak ellenpéldák is. Nekem nem így sikerült sajnos. 

- A kiállításon sok emlékezetes fellépőruhát - köztük a tiédet is - láthatunk, ami fontos része az önfejezésnek, de annak csak egy szelete. Számodra mitől díva vagy ikon az itt látható Tina Turnertől Björkön át Madonnáig mindenki? 

- Mindenki az, a férfiak is, pont néztem Elton John elképesztő ruháját. Tényleg fantasztikus! Számomra mindig a legfontosabb a személyiség. Nagyon sokan állnak a színpadon, de aki kiragyog, az mindig az igazi egyéniség, a személyiség ereje, amitől izgalmas és egyedi. És ezt az elképesztő fellépőruhák is visszatükrözik.  

Cover-fotó: Magyar Zene Háza/Mohai Balázs

• sztár
• péterfy bori
• interjú
• exkluzív
• színésznő
• énekesnő
• színház
• Hazai sztár