Ő volt Hildegard főnővér és Mrs. Lipton magyar hangja - Interjú a 78 éves Pásztor Erzsivel

Pásztor Erzsi a magyar szinkron 80 évéből közel 60-at végigtevékenykedett, így bátran kijelenthetjük, hogy mára a legnagyobb szinkronlegendák közé tartozik. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művésznő szívesen emlékszik vissza eddigi munkásságára, és természetesen a szinkron jelenlegi helyzetéről van véleménye.

Hangja A klinikából, a Csengetett, Mylord?-ból, az Angyali érintésből, a Downton Abbey-ből és még sok más sorozatból és filmből is ismerős lehet, pályafutása során pedig számos színészóriással volt alkalma együtt dolgozni. Interjúnkban őszintén vall múltról és jelenről, örömről és nehézségekről.

- Számtalan filmből, sorozatból lehet ismerős Pásztor Erzsi hangja, de mi volt élete első szinkronmunkája?

- 1959 nyarán kaptam az első szinkronszerepemet egy két- vagy háromrészes, különös humorú cseh vígjátékban, ami egy családról szólt. Sajnos a címére 50 év távlatából már nem emlékszem. Aztán persze jöttek az újabb és újabb szerepek - amikor a főiskola után elszerződtem Debrecenbe, csak nyaranta szinkronizáltam, majd a Petőfi Színházhoz kerülve már kicsit többet.

- Nagy tapasztalata van a szakmában, dolgozott a korai és a modern technikákkal is. Melyek a legjelentősebb különbségek a kettő közt?

- Akkoriban egészen másképp is dolgoztunk: nem volt fülhallgatónk, csak megnéztük az adott filmet, és úgy kezdtük el szinkronizálni. Ma már ilyenről álmodni sem lehet: bemegyek a stúdióba, felrakom a fülhallgatót, és azt sem tudom, miről szól a film. Vakkantok egyet, vagy azt mondom, "cicicici" - de nem tudom előre, hogy egy oroszlánnak vagy egy kiscicának.  Régen olyan sem fordult elő, hogy pösze színész beszéljen a mikrofonba, vagy hogy cérnavékony hangot adjanak egy izomkolosszus főszereplőnek.

- Ezek szerint nem csupán a technikában is különbözik a régi és az új magyar szinkron...

- Az első sorozat, amiben szinkronizáltam, A klinika volt. Utólag is látható, milyen tökéletesen passzoltak a hangok a figurákhoz. Egészen kezdetleges módon dolgoztunk, a végeredmény mégis igényes lett. A rendező sem röstellt rászólni a színészre - már akire kellett.

Amikor kimentem a lányomhoz Olaszországba, és ott megnéztem a Derricket vagy bármelyik filmet, ami nálunk is ment, azt tapasztaltam, össze sem lehetett hasonlítani a nívóbeli különbséget, mégpedig a mi javunkra. A magyar szinkron az eredetinél is jobb volt, felemelte az alkotást, illetve felhozta egy nézhető színvonalra még azt is, ami kevésbé sikerült - erre büszke is voltam.

- Mi a helyzet most?

- Most minden az időről szól. A fiatalok nem kommunikálnak, állandóan ott van a mobil a kezükben, közben pedig elfelejtik a szép anyanyelvünket. Továbbra is jellemző a pongyola beszéd, ami sajnos a rendezők egynéhányát sem zavarja, tisztelet a kivételnek. Látok olyan fiatalokat is, akikben megvan a szándék a jóra, de nem tudják megvalósítani, mert minden felgyorsult - rohanni, rohanni, rohanni kell.

Sok kollégámat pedig azért nem bírom hallgatni, mert modorossá váltak. Mindannyiukat szerettem, és szeretem most is, éppen ezért kapcsolok át, ha megszólalnak valamiben - nagyon rosszulesik. Tíz perc múlva 80 éves leszek, azt hiszem, már megmondhatom ezt. Egyébként ha nem lenne ilyen gyors a tempó, talán a rendezők is jobban észrevennék a hibákat, és szólnának értük. Velem is megesik, hogy például rosszul hangsúlyozok, hiszen nincs próba. Ilyenkor szólok, hogy gyerekek, állj, vegyük ezt fel még egyszer, mert nem tudtam, hogy lesz a mondat vége, és így nem stimmel.

- Milyen gyakran vállal még szinkronszerepeket?

- Már csak nyaranta szinkronizálok egyszer-egyszer, amikor nincs más elfoglaltságom - nem mintha nem érezném ezt a dolgot, hanem a korom miatt. Miután hála Istennek sokat játszom színházban, sok lenne próba után még szinkronizálni, este pedig fellépni. Csak azt vállalom el, ami szívem szerint való.

- Mire emlékszik a legszívesebben az aktívabb évekből?

- A Pannóniára, ami akkoriban az egyetlen szinkronstúdióként egy találkozási pont is volt a kollégáknak. Ültünk a büfében, beszélgettünk, élveztük egymás társaságát. Időnként éjszaka forgattunk - előfordult, hogy előadás után mentem oda. Nem is tudom leírni azt a pazar hangulatot. Hatalmasakat röhögtünk Hollósi Frigyessel, Hámori Ildikóval, és eszünkbe sem jutott pofákat vágni. Mindez már a múlté. A Pannónia megszűnése után tulajdonképpen sufnikban csináltak stúdiókat, a színészek pedig egyik helyről a másikra száguldoznak.

- Számos színésznőnek kölcsönözte a hangját az elmúlt évtizedekben. Ki tud emelni olyasvalakit, akit különlegesen szeretett szinkronizálni?

- Maggie Smith-t a Downton Abbey-ből. Örömmunka volt, és azt veszem észre, hogy ismerősök is emlegetik a sorozatot, illetve idéznek belőle. Ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha valami nagyon jó. Kiss Virág rendezőnek köszönhetően kivétel nélkül minden hang telitaláltat volt. Zsurzs Kati, aki a szakácsnőt szólaltatja meg, egyszerűen remek, Kovács Nórát pedig nem is lehet felismerni, annyira a figurát játssza, de ugyanígy említhetném Andresz Katit és a többieket.

Szerettem A klinikát is, mivel nagyon jó volt benne az általam megszólaltatott Eva Maria Bauer. Egyszer, sok évvel később valaki írt nekem egy levelet, és amellett, hogy fotót kért tőlem, részvétet nyilvánított a Hildegard főnővért játszó színésznő halála miatt. Kicsit furcsa volt, de persze örültem, hogy emlékszik még rá.

- Kivel volt a legjobb együtt dolgozni a magyar szinkronizáló színészek és színésznők közül?

- Kovács Nórával élmény dolgozni és élmény együtt lenni, nagyszerű színésznő. Teljesen mindegy, hogy mit szinkronizál - vígjátékot, drámát vagy bármi mást -, biztos, hogy az remek lesz, mert Nóra nagyszerű színésznő és különleges képességű ember. Talán elfogult vagyok, mert nagyon szeretem őt - barátok vagyunk. Ugyanígy vagyok Menszátor Magdolnával, aki szintén egy különleges hang, és nagyon igényesen dolgozik. Meg kell említenem Mádi Szabó Gábort is, aki képes volt háttal állva szinkronizálni, valamint Tolnay Klárit, Csákányi Lászlót és Agárdy Gábort - micsoda nagyszerű szinkronok voltak! Örömmel szinkronizáltam, és minden jót kívánok azoknak, aki tovább dolgoznak.

Képek: MTVA/Zih Zsolt

• magyar szinkron
• interjú
• pásztor erzsi
• sztártéma
• szinkronhang
• vallomás
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron