Hihetetlen, hogyan készült az első magyarul szinkronizált film

Az első igazi szinkronizált nagyfilm elkészítéséhez 1935 novemberében kezdtek hozzá a Magyar Film Iroda műtermében. A Négy és fél muskétás című német nyelvű film magyar szövegének megírására Lakner Artúrt kérték fel.

Lakner Artúr író, filmdramaturg, színházigazgató volt, a Lakner Bácsi Gyermekszínházának alapítója. "Lakner-gyerek" volt például Ruttkai Éva, Galambos Erzsi, Ferrari Violetta, Váradi Kató vagy Zsolnai Hédi is.

A Hófehérke című Walt Disney-filmben a hét törpe nevét - Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka - szintén ő találta ki. Zsidó származása miatt 1944-ben internálták, Németországba került, és sajnos ott nyoma veszett.

Az első magyarra szinkronizált film

Az előzményekhez tudnunk kell, hogy 1934 és 1935 között a Magyarországon bemutatott 237 film közül mindössze 13 volt magyar gyártású, de abból is csak kilenc szólt magyarul, négy film pedig németül. Ennek nem meglepő következményeként erőteljesen csökkent a nézők száma, és sorra zártak be a mozik.

Kozma Miklós belügyminiszter - az okokat figyelembe véve - egy, a szinkronizálást elősegítő törvényjavaslatot nyújtott be. A miniszter két szinkronrendelete végül 1935. július 26-án született meg. Négy hónap múlva már bele is kezdtek a Négy és fél muskétás magyar nyelvre történő átültetésére. 

"Nyolc napig ültem a sötétben, fülemen fejkagyló, előttem tenyérnyi vásznon ment a film, és minden mondatnál vagy szónál megálltam, hogy magyar szöveggel helyettesítsem le Nóti Károly pompás szövegét. Vigyáznom kellett, hogy ha Szőke Szakáll, Verebes Huszár Pufi vagy Walburg premier plánban beszélt, pontosan ugyanolyan magánhangzókat, sőt, a keményebb mássalhangzóknál is hasonló betűkből álló szavakat adjak a szereplők szájába" - írta Lakner Artúr a magyar verzió megszületéséről még abban az évben a Színházi Élet című lapban.

A Négy és fél muskétást végül 1936-ban mutatták be, és felemás kritikákat kapott. A szinkronizálás egy időre megfeneklett, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy az ismét nagy számban készült magyar játékfilmek egyre inkább kiszorították a mozikból a külföldi filmeket, ezt követően pedig a második világháború szólt közbe.

Eleinte kizárólag szovjet filmeket szinkronizáltak

A szinkronizálás 1948-ban - először a MAFILM-mel szemben, egy kis lakásban, majd a filmgyár egyik műtermében - indult újra az akkori Szovjetunió egyik alkotásával. 1950-ben már 19 magyarul beszélő film készült. 1951. július 1-jén megalakult a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalat.

1951-ig kizárólag szovjet filmek kerültek a közönség elé, de ebben az évben megtört a jég, szinkronizálhatták az első nyugati filmet, a Botrány Clochemerle-ben című alkotást.

A szovjet filmekhez szokott stábokat próbára tették az új nyelvek - nem a nyugati, hanem inkább a koreai és a kínai nyelvek okoztak nehézségeket. Az 1998-ban elhunyt Tolnay Klári erről így mesélt.

"Nehezen boldogultunk velük. Míg a koreai színésznő azt mondta: 'Egye-vegye eb haj!', nekem azt kellet kiáltanom: 'Hős koreai asszonyok, utánam a gátra! Védjük meg a hazát!' Akkoriban egy újságíró megkérdezte tőlem, hogy milyen nyelvű filmeket szeretek szinkronizálni. Azt mondtam: az angolt, oroszt, németet könnyű, mert a szájmozgásukra jól illeszthetők a magyar szavak, az olasz és francia filmek fárasztóak, mert gyors a beszédritmusuk. A keleti nyelvekre csak azt tudom mondani: picit nehéz!"

A hőskor: a Pannónia Filmstúdió születése

1953-ban megszületett a legfőbb vezető fejében a gondolat, hogy építsenek egy épületet, ahol a magyar szinkron végre saját helyet kaphat. 1954 őszén átadták az egész Európában egyedülálló módon kifejezetten szinkronstúdiónak épített épületet a Vörös Hadsereg útja 64. szám alatt.

A korra jellemző szocreál stílusban épült stúdió 13 millió forintba került. Az első szinten négy műterem kapott helyet, amelyeket a tágas büféhelyiség választott kétfelé. Középen a Nagykeverőnek hívott részt helyezték el. Itt voltak a gyártásvezetők szobái, és itt éltek a műtermi dolgozók is, vagyis a rendezők, hangmérnökök, asszisztensek.

A második emelet egy részét megkapta a szintén akkor oda költöző rajzfilmstúdió, a másik részét pedig a dramaturgok. Egy elkülönített folyosón pedig a vágószobák voltak.

1957-ben a vállalat új nevet kapott: Pannónia Filmstúdió. A Pannónia sziget volt, ahová nem értek el a művészi pályára oly jellemző viszályok, rivalizálások hullámai; mentőöv volt, amely a tehetségükben megrendített művészeket a felszínen tartotta. Műhely, ahol az alkotók megvitathatták produkcióikat. Iskola, ahol felkészítették az utánpótlást. Otthon, ahová az emberek szívesen tértek "haza".

Cikkünk Dallos Szilvia: A szikronizálás története című könyve alapján készült.

• magyar szinkron
• sztártéma
• tolnay klári
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron