Van olyan sármos, mint Bruce Willis? Ez a magyar színész a szinkronhangja

Vannak színészek, akiknek a hangja elszakíthatatlanul összeforr a világsztárral, akit szinkronizálnak. Dörner Györgynek, az Újszínház igazgatójának a neve mellett meglehetősen hosszú a lista.

Ő Bruce Willis, Eddie Murphy és Michael Douglas állandó magyar hangja, de sokszor szinkronizálta Andy Garciát, Sam Neilt vagy Mel Gibsont is. Murphy Az üresfejű című vígjátéka a tengerentúlon megbukott, Dörner hangjával azonban imádták a magyar nézők.

Bruce Willis, Eddie Murphy és Michael Douglas magyar hangja

- 1979-ben végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színházban kezdtem a pályámat. Próbák és előadások után a Pannóniában szinkronizáltunk - akkor még ez az egy stúdió működött -, illetve a tévében voltak utószinkronok. Akkoriban sok filmet forgattam, ahol a hangban is pontosítani kellett utólag - lehetett korrigálni, javítani, finomítani, de akár rontani is az eredetin.

- Egy kezdő színész ismertségén nagyot lendített a szinkron?

- A szinkron igazából egy nagyszerű és azonnali pénzkereseti lehetőséget jelentett. Gyorsan kiderült, ki mennyire tud koncentrálni, hogyan képes beleélni magát a figurába. Sok impulzust kaptunk egyidejűleg, megesett, hogy négyen-öten álltunk egy mikrofon körül - nem mindig volt egyszerű az összpontosítás.

- Biztosan voltak, akik nem váltak be, esetleg lemorzsolódtak...

- Akad olyan kolléga, aki jó színész, de csapnivaló szinkronos, mert mondjuk nem képes a stúdiókörülmények között elvárt tempóban ráállni egy feladatra. Olyan is van, aki hiba nélkül teszi a dolgát a szinkronban, de színpadon kevésbé találja meg őt egy-egy szerep, esetleg kevésbé nagyszerűt produkál. Nem érdemes egyiket a másik fölé emelni, mert a szinkron és a színpad másfajta munkát, másfajta lendületet kíván. A legtöbbször pedig minden téren kitűnően teljesítenek a kollégák.

- Kik azok, akik az ön szemében kiemelkedőt produkáltak a magyar szinkron történetében?

- A bostoni fojtogató című filmben Tony Curtis Kálmán György hangján szólalt meg - világszám volt! De említhetném még Szabó Ottót, Képessy Józsefet, Dallos Szilviát - mindannyian kiváló hangok voltak, egyúttal remek színészek is. Legendának nevezném Fülöp Zsigmondot Alain Delon, illetve Láng Dodit (Láng József - a szerk.) Roger Moore magyar hangjaként. Mindketten gyönyörűen összeforrtak az általuk megszólaltatott színésszel.

Ha pedig egy-egy megszokott hang helyett másvalakit hívnak, egészen más lesz a végeredmény, és nem feltétlenül pozitív értelemben. A mindennapokban rendszeresen találkozom ezzel a jelenséggel: a cipésznél, a gyógyszertárban vagy a boltban szemrehányóan kérdezik, hogy miért nem én vagy X.Y. volt kedvencük magyar hangja. Hiába jelzem, hogy nem én döntök ezekről a dolgokról - tovább reklamálnak. Persze a minőséghez szokott ember joggal kéri számon az addigi színvonalat, ám ennek sajnos a fordítottja is igaz: szép lassan, de egész biztosan hozzá lehet szokni az igénytelenséghez is, nincs más alapon.

- Többnyire ön szinkronizálja Bruce Willist, Eddie Murphyt és Michael Douglast. A legemlékezetesebb szinkronos élményei is hozzájuk kötődnek?

- Nagyon szerettem Andrzej Wajdától az Ördögöket, illetve A bolond és a királynőt, de igazán sok örömöm volt az amerikai művekben is: Bruce Willis sorozatban gyártott mozijai vagy Michael Douglas, Eddie Murphy filmjei mind-mind kedvemre valók voltak. Kiemelném még Mel Gibson két filmjét: a Mavericket és a Rettenthetetlent - egészen odavoltam értük. No és Jeff Bridgest is nagyon bírtam A nagy Lebowskiban. A gyerekfilmek közül a Toy Story első része volt nagy kedvencem, amiben Buzz Lightyearnek adtam a hangomat. Ugyanez sorozatban már nem volt élvezetes - tucatjával érkeztek a részek, így a produkció nem tudott olyan lenni, mint az önálló alkotás.

- Van-e olyan szinkronhoz kötődő emléke is, amit felidézve valami miatt elszomorodik?

- Ha mostanában nézek egy viszonylag új filmet, és meghallom Donald Sutherland vagy Gerard Depardieu hangján Helyey Lacit (Helyey László 2014 januárjában elhunyt - a szerk.), elszorul a torkom. Olyan természetes, ahogy a képernyőn át szól, hogy szinte reagálnék rá. Nemcsak a szinkron és sok más munka kötött össze bennünket, hanem több évtizedes barátság is - csupa kellemes emlék, ami miatt különösen fájó Laci hiánya.

- Nemcsak színészként, de az Újszínház igazgatójaként is nap mint nap helyt kell állnia. Nehéz besűríteni a szinkronizálást a napi feladatok közé?

- Nekem ez igazán nem jelent nehézséget. Ha megkínálnak egy feladattal, örömmel vállalom. Nem ördöngösség, bár valóban kell hozzá naptár. És persze szándék… Idén egyébként különleges évaddal készülünk: csak magyar szerzők előadásai láthatóak a színlapon.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

• magyar szinkron
• interjú
• sztártéma
• dörner györgy
• szinkronhang
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron