57 éve kezdődött ez a szerelem! Bodrogi Gyula szép emlékeket őriz a szinkronstúdióból

Több generáció nőtt fel a híres egyfejű, azaz Süsü, a sárkány meséin, amelyekhez Bodrogi Gyula kölcsönözte a hangját.

A Kossuth- és Jászai díjas, valamint a Nemzet Színésze címmel is kitüntetett legenda majdnem 60 évvel ezelőtt kezdett szinkronizálni, imádta a hangját adni mind mesefiguráknak, mind hús-vér embereknek. A magyar szinkron 80. születésnapja kapcsán kérdeztük a kezdetekről és emlékezetes szinkronszerepeiről.

Süsü magyar hangja: Bodrogi Gyula

- 1958-ban végeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és már abban az évben kaptam kisebb-nagyobb szinkronszerepeket, leginkább szovjet filmekben. Akkoriban nem voltak kimondott szinkronszínészek, a rendezők végzett vagy végzős színészek közül választottak hangokat - akik beváltak, maradtak. Rengeteget dolgoztunk - reggel nyolckor már a stúdióban voltunk, aztán délután kettőkor megint. Nagyon szerettük.

- Rögtön a főiskola után a színművészet több területén is foglalkoztatni kezdték. Nehéz volt összeegyeztetni a szinkronizálást a színházi és a filmes feladatokkal?

- Ó, az egész napunkat a munka tette ki: a színházból a filmstúdióba, onnan a rádióba, este-éjjel a szinkronba rohantunk. Őrületesen izgalmas és pörgős időszak volt - szép emlékeket őrzök róla. Ráadásul mindezzel komoly lehetőség hullott az ölünkbe, és viszonylag rövid alatt országos ismertségre tettünk szert.

- Emlékszik még az első filmre, amiben szinkronizált?

- Arra már nem emlékszem, hogy melyik volt az első, de arra igen, hogy abban az időben még kritikákat is írtak egy-egy hangról. Az egyik ilyen elsőt örömmel tudom visszaidézni: a Marlon Brando alakította Antonius hangjaként kaptam pozitív kritikát.

- Marlon Brando korosztályából még jó néhány nagy színésznek ön kölcsönözte a hangját. Tudna mondani néhányat?

- Boldogan! Richard Burton, Gerard Philippe, Mickey Rooney, Jean Gabin, Renato Salvatori, Gene Kelly, Jack Lemmon, Jack Nicholson, Walter Matthau - ők azok, akik elsőként eszembe jutnak, és talán a fiataloknak is mond valamit a nevük.

- Van olyan emléke a szinkronnal kapcsolatban, ami különösen kedves a szívének?

- Ismét Antoniust mondanám, a már említett pozitív kritika miatt, de ezen persze magam is nevetek. Ó, tudom már, a gyerekfilmek figuráit is nagyon szerettem! Süsüt, a sárkányt vagy Maxipocakot a Macskafogóból. Aztán volt az a kis rókás gyerekfilm, jaj, nem jut eszembe…

- Vuk?

- Igen, Vuk, amiben Rá, a szürkevarjú voltam. Imádtam. Eszembe jutott még egy film: kiváltképp kedveltem Kusturica Macskajaj című alkotását. Valamennyi karaktere felejthetetlen. Én az öreg helyi keresztapát, Grga Piticet játszó Sabri Sulejmannak voltam a magyar hangja, aki igazán zseniálisat alakított. Élvezet volt a szinkron minden pillanata.

- Rajzfilmre vagy nagyjátékfilmre hívták inkább? Mit vállalt szívesebben?

- Szerencsére hívtak mindenhová, én pedig mindent ugyanolyan szívesen csináltam. Ha már egyszer ott voltam a stúdióban, és persze én magam is ott akartam lenni, valódi örömöt jelentett bármilyen film szinkronizálása. Az eredeti színészek többnyire jók, sokszor egyenesen zseniálisak voltak.

- Hat évtized alatt sok olyan legendás színésszel, színésznővel dolgozhatott együtt, akik sajnos már nincsenek köztünk.

- A legkiválóbb magyar színészekkel dolgozhattam együtt! Szabó Gyula, Csákányi László, Tolnay Klári, Inke László, Tábori Nóra voltak többek között a partnereim.

Sok szép emléket őrzök. Volt, hogy azt játszottuk a stúdióban, ki tud többet aludni szinkronizálás közben - ott ugyanis simán el lehetett szenderedni. Amíg a tekercseket cserélték, két-három perc jutott a szundikálásra. Én nagyon gyors alvó voltam, sokszor nyertem. Nálam fürgébben csak Zenthe Feri tudott álomba merülni, de végszóra ő is mindig felébredt.

Fotó: MTVA, MTVA Filmfőszerkesztőség

• magyar szinkron
• bodrogi gyula
• szinkronhang
• sztártéma
• interjú
• hazai_sztar
• 80 éves a magyar szinkron