Miért mindig az után futunk, akinek nem kellünk? Örök kérdéseket vet fel a Lila akác lokál

„Milyen volt a szerelem száz éve és milyen most? Milyen volt a (köz)élet a két világháború között és milyen most? Miben hittek, mitől féltek, mire vágytak ebben az országban akkor, és miben hiszünk, mitől félünk, mire vágyunk most? Döbbenetes egyezések és különbözőségek mentén elevenítjük fel Szép Ernő fanyar humorú szerelmi történetét egy képzeletbeli lokál színpadán” – áll a Lila akác lokál színlapján, melyet december elsején mutatott be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban. 

Lila akác lokál

Szép Ernő 1919-ben megjelent Lila akáca a szövegét adta a mű szabad átiratához Tasnádi Istvánnak, aki rendezője is a Lila akác lokálnak. A kifinomult szövegű párbeszédek és a jelmezek időutazásra visznek, ugyanakkor a szereplők érzelmei, kétségei nagyon is maiak, hiszen a szerelem érzése, a vágyódás valaki után száz év elteltével is ugyanolyan, a képmutatás és mások kihasználása a 21. századra sem változott. 

Manci (László Lili) és Pali (Rohonyi Barnabás) egy parkban véletlenül elegyednek beszédbe, és hamar megvan közöttük az a bizonyos szikra, még ha ez nem is egyértelmű mindegyikük számára: csipkelődnek egymással, élcelődnek a másikon, megy a húzd meg, ereszd meg. 

Pali valójában azért lébecol a parkban, hogy összefusson B.-né Lolával (Járó Zsuzsa), a férjezett úrinővel, akit megfelelőnek tart arra, hogy rajongása tárgya legyen, tiszteli az asszonyt és annak bankigazgató férjét, B. úr Bélát (Mészáros Máté). Pedig viselkedésük alapján nincs miért felnézni rájuk, a lokálban megmutatkozik, milyen emberek valójában: felszínes házasságban élnek, amit főként a társadalmi státusz és a féktelen, együtt megélt szórakozás élvezete tart össze. Képesek félrenézni, nem tudomást venni a másik viszonyairól, nem bánják, ha a házastársuk jól érzi magát – mindaddig, amíg azt diszkréten teszi. Azok amúgy sem szólnak másról, mint a testi élvezetekről. 

Pali nem is tud mit kezdeni a hirtelen az ölébe hullott szerencséjével, amikor B.-né piknikre hívja, ahol a naiv, idealista fiatalember számára túlságosan felgyorsulnak az események. Így érezhetik ma magukat napjainkban azok, akik a közösségi oldalak sztárjait a posztjaik alapján bálványozzák, megalkotnak magukban egy hamis ideált, de amikor élőben találkoznak velük, összedől a légvár. 

A házaspár tökéletes csatlósa a romlott, a pénzt csak elverni képes Majmóczi (Schruff Milán), aki szórakoztatónak véli magát, miközben mindenkinek az agyára megy, egy fűzfapoéta, aki erőltetett, idegesítő rímjeivel nem tudja, mikor kell leállni. 

A ceremóniamester és a lokál vezetője Zsüzsü (Pataki Ferenc) az, aki mindent elvisel, mindenkinek a kedvére igyekszik tenni. Ő a dolgozó kisember, aki mindegy, milyen munkát végez, ha a hatalom úgy dönt, elveszi tőle, ami az övé, a korruptsággal szemben tehetetlen. 

Bármilyen szeleburdi is, Hédi (Ullmann Mónika), aki a lokálban helyet szerzett Mancinak is, az egyetlen, aki kimondja a kellemetlen igazságokat is és nem igazodik a merev normákhoz. Pénzért elszórakoztat másokat, de ha egy este telítődik a romlottsággal, amit mások még csak meglátni sem képesek, gazdag kuncsaftokat is szemrebbenés nélkül faképnél hagy. A lokál táncosnőjeként bukott nőnek tekintik, miközben tiszta, önzetlen érzéseivel százszor többet ér B.-né Lolánál – ahogy Manci is, akit Pali lokálgésának nevez, miközben ő az, aki végig hű a fiúhoz, a szíve érintetlen, megőrzi tisztaságát, életörömét, akkor is önzetlenül ad, amikor az hálátlannak mutatkozik. Képzetlen ugyan, mégis mindenkinek van mit tanulnia tőle.  

Cover-fotó: Orlai Produkció Iroda

• sztár
• orlai produkció
• belvárosi színház
• színház
• lila akác lokál
• Hazai sztár