"Két szoptatás között, fülhallgatóval a fülemben írtam a dalokat"
Az énekesnő interjút adott nekünk.
Váczi Eszter lányosan bájos jelenség. Kedves mosolyától sugárzó, smink nélkül is gyönyörű arcát, karcsú alakját elnézve kevesen gondolnák, hogy az énekesnő kétgyermekes édesanyaként állja meg a helyét a zenei életben.
Ami jazzénekesi karrierjét illeti, viszonylag korán indult. Első éves volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének szakán, amikor Geszti Péter és Dés László beválasztották a Jazz+Az-ba. Ez az akkori, tornacipős diáklány számára a hirtelen jött hírnevet jelentette, azonban Eszter így is józan tudott maradni. Nemcsak, hogy hétfő reggelente a többi emberrel együtt zötyögött a metrón Újpest-Központ felé, ahol az órái voltak, de mindemellett még arra is maradt energiája, hogy a saját zenekarait is életben tartsa. A Jazz+Az feloszlását követően, évekkel később egy egészen más, új szerep állította kihívások elé.
- Valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy amikor született egy lemez, akkor született egy gyerekem.
Egyszerre helytállni anyaként és énekesként
Amikor az anyaságról és a karrierről kérdeztük, Eszter megrendítő nyíltsággal válaszolt. Bár bevallása szerint a családja nagy segítséget jelent, az anyaságot összeegyeztetni így is komoly logisztikát igényel, és nem mentes a konfliktusoktól.
- Kevesen értik azt meg, hogy az előadóművészet vagy az alkotóművészet az nemcsak abból áll, hogy este nyolckor fogom magam és elmegyek énekelni, hanem egy lelki átállást is igényel két kicsi gyerek mellől. Nem árt, hogyha az ember előtte egy pár órát egyedül tud lenni. Ez nekem nem nagyon szokott megadatni, arról nem is beszélve, hogy ez nyilván nem egy kézzel fogható tevékenység. Amikor az ember szöveget vagy zenét ír az ihlet nem jön mindig. Tehát amikor elviszik a gyerekeket, hogy legyen lehetőségem csinálni valamit, simán lehet, hogy nem történik semmi.
Eszter könnyed számait hallgatva kevesen gondolnák, milyen körülmények között születtek a dalok.
- A két utóbbi esetet tekintve egyszerűen nem volt választás. Sajnos nálunk a zenekarban is van egy sajátos munkamorál, hogy mindig mindent az utolsó pillanatban csinálunk. Amikor van egy stúdióidőpont, és előtte a kollégáim bombáznak a számokkal, akkor azt meg kell, hogy írjam, mert ketyeg az óra és menni kell a stúdióba. A fiam születésekor ez úgy zajlott, hogy februárban született, tehát amikor nyáron meg kellett írnom a szövegeket, mert szeptembertől volt stúdió foglalásunk, akkor volt ő fél éves. Az írásra egy fülhallgatóval a fülemen, két szoptatás között, meg amikor aludt, volt egyedül lehetőségem. Valamiféle túlhajszolt, skizofrén állapotban végül megszülettek a szövegek, de nem tudom, pontosan hogyan. Hogyha most normálisan gondolkodok, és ott van egy szabad pár órám, amikor leülhetnék szöveget írni, akkor fel nem fogom, hogy annakidején ezt hogyan csinálhattam meg. Ez a fajta ihlet nem jön, csak akkor, hogyha bárdok lebegnek a fejem fölött, de akkor valamilyen csoda fojtán ez megtörténik. Nem tudok rá magyarázatot adni.
A rappelő, szövegelő zseni most maga köré gyűjtött 6 kiváló női és 6 kiváló férfiénekest, egyéniséget és egy tucat zeneszerzőt, hogy közösen hozzák létre új zenei produkcióját. A magyar közönyt felrázandó Geszti optimizmustól feszítő albumot ígér, melynek címe: Létvágy.
Ha kíváncsi vagy te is a dalokra, egy fantasztikusnak ígérkező show-ra és örömzenére, akkor vegyél gyorsan jegyet a március 4-i Akvárium-koncertre! Legyél azok között, akik elsőként hallhatják élőben az albumot!