Be mersz lépni a sötétségbe? Bejártuk a Láthatatlan Kiállítást! (x)
Hányszor hallottad egy múzeumban, hogy a kiállítási tárgyakat tilos megérinteni? Sokszor, igaz? Van Budapesten egy olyan „tárlat”, ahol a tárgyakat testközelben érezheted magad körül.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Van Budapesten egy olyan „tárlat”, ahol a tárgyakat valóban testközelben érezhetjük magunk körül. A múzeumokban megszokott kiállítási tárgyakra vonatkozó tiltás nem érvényes itt, sőt! A Láthatatlan Kiállításon mindent kötelezően meg kell tapogatni. De vajon ebből rájövünk-e, hogy egy zuhanyfülkében vagy egy gardróbszekrényben turkálunk?
Nehéz egy olyan kiállításról írni, amit a szó hagyományos értelmében véve nem is láttam. A Láthatatlan Kiállítás utolsó sötét helyiségéből kilépve – a nagy hunyorgás közepette – az volt az első gondolatom, hogy de jó lenne valóban megnézni, amit bent megtapasztaltam. - Mindenki ezt szeretné – bólogat Balogh Anikó, a Láthatatlan Kiállítás üzletfejlesztési vezetője - De ahogy a látássérülteknek sincs erre módjuk, úgy a látogatóink sem nézhetik meg, hol jártak. Ez is része a varázslatnak, az egyedülálló hangulatnak.
Utazás az érzékszerveink körül
Az élmény pedig vitathatatlanul működik. Bár a tapasztalatok alapján alig akad már olyan ember, aki nem hallott a kiállításról, dióhéjban foglaljuk össze, miről is beszélünk! A Láthatatlan Kiállítás nem is kiállítás, hanem tulajdonképpen hat hétköznapi helyszín, a mindennapi életnek megfelelően berendezve, amelyen teljes sötétségben kalauzolnak végig minket látássérült vezetők. A cél kettős: egyrészt természetesen szeretnék a látogatót érzékenyíteni is a téma iránt, másrészt viszont egyedülálló, szórakoztató élményt is szeretnének adni a szervezők. Végül e kettőnek egy igen különös elegye tölti el az embert, amikor kilép a sötétből: felvetül bennünk ezer kérdés, gondolat, ugyanakkor kicsit hétköznapibbá, megfoghatóbbá válik a látássérültek világa.
Fotó: Láthatatlan Kiállítás
Rögtön az előtérben megismerkedhetünk a Braille-írással, sőt, még egy Braille-írógépet is kipróbálhatunk, amin én mondjuk csak harmadszori próbálkozásra tudtam leírni az egyébként rendkívül rövid keresztnevemet. Hogy furcsa érzés-e belépni a teljes sötétségbe? Igen, az, nagyon is. Minden világító, foszforeszkáló holminkat a szekrényben kell hagynunk (a telefont meg az okosórát főleg), hogy a legkisebb fényforrás se zavarjon be, így valóban teljesen hiába meresztgetjük bent a szemünket. Legfontosabb érzékszervünk, a látásunk nélkül, a sötétben valahogy minden megváltozik. A mozgásunk lelassul, óvatos, bizonytalan lesz. Amikor a túravezető, Adri, valószínűleg teljesen normális tempóval egy ajtóhoz vezetett, azt éreztem, rohanunk. Pedig csupán annyi történt, hogy megfosztottak az elsődleges érzékszervemtől. De ugyebár pont ez a lényeg, szóval nosza, használjuk a többit! Nem is gondoltam volna, de önmagában a hangot követni látvány nélkül egészen nehéz. Csak remélni tudtam, hogy amikor Adri a terem másik falához hív, én jó irányba botorkálok. Bezzeg ő azt is észrevette, ha beszéd közben lehajoltunk.
A tapintás kulcsfontosságú
A kiállításon a tapintás az egyik legfontosabb tájékozódási eszköz. Nem is gondoltam volna, hogy egy egyszerű képkeretet is nehéz felismerni: lehetne az egy ablak, egy tévéképernyő vagy épp egy szekrény magasfényű felülete. Hogy a zuhanykabint simán gardróbszekrénynek „néztem”, meg sem lepett. Az viszont igen, hogy a térérzékelésem milyen csapnivaló. Fel sem tűnt, amikor körbe értem a szobán, vagy elértem a kis híd közepét, tetejét, pedig még fel is hívták rá a figyelmem, hogy emelkedik és balra kanyarodik. Bár már kétszer „láttam” a tárlatot, minden alkalommal tartogat új élményeket. A szoborpark alakjainak a felismerésében ezúttal jobban teljesítettem, de végre feltűnt, hogy a zöldségesnél meg is szagolhatom a valódi almát, zellert, ananászt és nem kell csak a tapintásra hagyatkozni.
Fotó: Láthatatlan Kiállítás
A Láthatatlan Kiállítás hat remekül kialakított helyszínen vezet végig, ahol a hétköznapi életből ismert tárgyakkal találkozhatunk. Az élmény azonban nem hétköznapi. Főleg, hogy az évek során rengeteg plusz lehetőséggel bővítettek a szervezők. Magán a túrán kívül létezik például láthatatlan vacsora, ahol az eddigi olaszos és magyaros ízek mellett már indiai fogásokkal is próbálkozhatunk. - A vacsora nagyon népszerű programunk – meséli Kovács Dorottya marketing vezető – az indiai ízek pedig tökéletesen alkalmasak egy ilyen eseményre. Létezik láthatatlan bor- és pálinkakóstoló is a gasztro rajongóknak, egy másik különleges programunk pedig a láthatatlan masszázs. Saját képzett gyógymasszőrt foglalkoztatunk, ő szintén látássérült.
Újabb és újabb élmények
Mivel alapvetően egy ütős élmény átadása a cél, nagyon sok múlik a túravezetőkön, akiknek kiválasztására kiemelten figyelnek a szervezők: az ő nyitottságuknak, humoruknak köszönhetően lehet minden túra más és más. Fontos, hogy szeressenek beszélni az életükről, hiszen egy-egy túrán gyakran személyes kérdések is felmerülnek. Mi például az utolsó helyszínen kezdtünk kicsit bátrabban kérdezgetni Adrit a magánéletéről. Hogyan vásárol be? Ki segít neki ruhát választani? Szokott-e sminkelni? Van dohányzóasztal a kanapéja előtt? A válaszok pedig millió dologra rádöbbentenek minket, vagy épp elgondolkodtatnak.
Fotó: Láthatatlan Kiállítás
- Azt szeretnénk, hogy a látogatóink mindig új élményekkel gazdagodjanak, és legyenek olyan programjaink, amiért érdemes újra visszatérni. Szeretnénk egy nehéz témát úgy bemutatni, hogy feldolgozható és egyben szórakoztató legyen – meséli Anikó - Eddig rengeteg gyermek járt nálunk osztálykirándulás és egyéb iskolai program keretén belül, de a jövőben szeretnénk speciális programmal is készülni a kicsiknek, hogy akár már óvodás korú gyermekek is megismerkedhessenek a Kiállítással. Egyrészt fókuszba helyeznénk a családi kikapcsolódást, másrészt pedig lehetőséget adnánk, hogy erről a nagyon nehezen megfogható témáról már kicsi korban tudjanak beszélni a szülők a gyerekekkel.
Akármilyen életkorban jutunk is el a Láthatatlan Kiállításra, mindenképp megismételhetetlen élmény lesz, ami egyben fontos és szórakoztató is – ez így együtt pedig elég ahhoz, hogy semmiképp ne hagyjuk ki.
Bár hasonló tematikájú kiállítás létezik Németországban „Dialogue in the dark” néven, a Láthatatlan Kiállítás saját fejlesztés, igazi magyar „találmány”. Eredetileg egy ideiglenes kiállításként találkozhatott vele a közönség az Olof Palme-házban, amit a Láthatatlan Kiállítás alapítója még szinte gyerekként, több mint húsz éve látott. Megfogadta, hogy ha teheti, létrehoz egy ehhez hasonló állandó kiállítást. 2007-ben jött el ez az idő, amikor is az ideiglenes kiállítás szervezőinek segítségével megnyílt a Láthatatlan Kiállítás a Népligetnél. Öt sikeres év után még jobban megközelíthető helyre, a Millenáris Parkba költöztek. Ma már Prágában is Varsóban is óriási sikerrel fut.
(Képek forrása: Láthatatlan kiállítás)
Egy erős magyar nő, akiről bárki példát vehet: így segít a látássérülteken Puskás Kata
Puskás Kata Szidóniával beszélgettünk, a Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnökével, akit most a Jószolgálati díjra jelöltek, mert több mint hatszáz hangoskönyvet készítettek már el, és az egyesület épp most készül a hetedik vaksötét koncertjére.
Egy erős magyar nő, akiről bárki példát vehet: így segít a látássérülteken Puskás Kata
A Bodor Tibor Kulturális Egyesület elnökével, a kiváló színművész unokájával, Puskás Kata Szidóniával beszélgettünk.
Elolvasom
