Előkerült Gattyán György! (x)
Sok év hallgatás után az egyik leggazdagabb magyar őszintén beszél az életéről: sikerről, kudarcról, vagyonról és a terveiről.
Magyarországon rendhagyó, hogy egy milliárdos nagyvállalkozó őszintén beszéljen a magánéletéről, családjáról és a motivációiról. Jakupcsek Gabriella jó érzékkel élt a szokatlan lehetőséggel, hogy a legnagyobb magyar internetmilliárdost nem a vagyonáról, hanem a hátteréről, sikereiről és kudarcairól kérdezte.
A beszélgetésből többek között kiderül, hogy rövidesen gyermeke születik, hogy cégei továbbra is magyarországi székhellyel üzemelnek, és hogy tehetős emberként kötelességének érzi, hogy visszaadjon a társadalomnak. A teljes videó itt megnézhető:
- Tudjuk azt, hogy jön a baba, ami egy komoly izgalom most, ezekben a pillanatokban is. Van már három lánya, érkezik a negyedik gyerek, és ez azért érdekes, mert ilyenkor az ember akárhogy is, de számot vet magával. Most, hogy megérkezik egy kisgyerek, hol lesz a kiságy?
- Talán ez a legegyszerűbb, hogy kiságyunk már mindenhol van. Ez is valahogy az élet részévé vált. Nem aggódunk azon, hogy hol kelünk föl. A párom a szállodaiparban dolgozott, ő nagyon sokat utazott. Nekünk ez már nem kihívás valóban.
- Az összeegyeztethető volt - és ez igaz az elmúlt húsz évre is -, hogy Ön családapa és üzletember egyszerre? Tehát miközben mindenki azon balanszírozik, hogy hogyan tudja a munkáját összeegyeztetni a magánélettel, Ön még ráadásul több ezer kilométereket is repül.
- Mondhatnám azt, hogy nem viszem haza a munkámat, de mivel laptopon dolgozom, ezért inkább a családomat nem viszem be a munkahelyemre, talán ez jobban működik. Így nőttek föl a gyerekek, a szüleimmel is az elmúlt tíz-húsz évben így éltük le az életünket. Ez nem igazából probléma már.
- Van egy szabály - tehát Ön például kimondja azt -, hogy én most dolgozom, most itthon vagyok, de csak látszólag?
- Szokták mondani, hogy amikor beszélnek hozzám, és feltartom az ujjamat, akkor az azt jelenti, hogy most “apa dolgozik”. Tehát általában, amikor vagy a laptopon Skype-olok valakivel, vagy rajtam van egy fejhallgató, akkor ez egy egyszerű jel, hogy most “ne”, mert szétesik a gondolat a fejemben.
- Lehet így hatékonyan élni? Van ennek egy belső ritmusa?
- Hát most szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy azért az eddigi eredményeink azt mutatják, hogy hatékony. Nem csak gazdaságilag. A gyermekeim is világot látottak, és ők már felnőttek. Tehát én azt gondolom, hogy megtaláltuk ennek az egyensúlyát.
- Az az érdekes, hogy azt gondolnánk, hogy az internethez nem tartozik identitáskultúra. Tehát teljesen mindegy, hogy magyar, francia vagy indiai, de mégis, Ön ragaszkodik ahhoz, hogy igenis ez egy magyar siker, ez egy magyar vállalkozás, ez egy magyar ötlet. Hol van ebben az identitás?
- Megfogalmazhatnám úgy, hogy én először vagyok magyar, és utána üzletember. Talán először vagyok édesapa, utána magyar, és utána üzletember, de magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyarul lett fölépítve ez az egész rendszer. Most pont abban van a kihívás, hogy a nemzetköziséget elértük, de hogyan legyünk országspecifikusak, mert nagyon erősen magyarok vagyunk még mindig.
- Az ön vállalata is itt maradt Magyarországon a közel tízéves adóhatósági hercehurca ellenére. Közben ráadásul elindultak a nemzetközi piacra is.
- Talán úgy fogalmaznék, hogy van magyarországi cégközpontunk, de ezáltal ugye van nemzetközi cégközpontunk, és Luxemburgban van. Igyekszünk mindig a lehető legjobb tevékenységet megtalálni, kihozni azokat a projekteket, amik segítik azt, hogy ezt a nemzetközi terjeszkedést támogassuk. De akármi is történik, én magyar vagyok, a legjobban magyarul beszélek, magyarul gondolkodom. Én nagyon szeretek magyar lenni, tehát ezért küzdök, mert elköltözhettünk volna, vagy elmehettünk volna a fenébe, de nem. Tízmillió ember nem hagyhatja el az országot csak azért, mert valaki valamiért picit túlhúzza a húrt. Nem lehet. Akkor bele kell állni, szépen, csendben, nyugodtan. Mindenki nem mehet el.