Beszélgetés Müller Péterrel

- Több éves kutatómunka és elmélyült elmélkedés eredményét, évek tapasztalatait gyűjtötted csokorba Szeretetkönyv című könyvedben. Nehéz szülés volt?
- Soha ilyen nagy küzdelmem nem volt önmagammal, mint amikor ezt a könyvemet írtam. Megkérdeztem a szellemi mesteremet, hogy miért van ez, hiszen írás közben engem az ihlet mindig repített, súgott nekem. Szellemi mesterem azt felelte: azért megy nehezen az írás, mert közben föl kell fedezned magadat. Valóban úgy érzem, hogy az első olyan munka, amely kissé a tanítvány vizsgája is. A szeretetnél ugyanis nincs fontosabb szó. Nem szabad róla mást mondani, mint ami az ember valójából, lényéből őszintén és igazán ered! A többi mind hiteltelen. Mivel ez a legfontosabb szó - erről szól minden vallás, minden művészet, erről szól a költészet, az irodalom, erről szól az emberi élet -, csak annyit szabad mondanom róla, amennyi tényleg az enyém, amiért megszenvedtem, és ami már a lényemmé vált.

- Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a legtöbb hazugság és félreértés szintén a szeretethez tapad.
- Tény, hogy ez a leginkább agyonhazudott szavunk. Ezért is vállalkoztam arra, hogy eljussak ahhoz az őszinteségi fokhoz, ahol én magam tartok. Ezért a könyv elsősorban önvallomás. Amikor elkezdtem írni a könyvet, mindjárt az elején rájöttem, hogy szeretetről egyedül nem lehet beszélni A szeretethez minimum két ember kell. Amikor a Boldogság című könyvemet írtam, ez föl sem merült. Az ember boldog - ha nehezen is - egyedül is lehet.

De szeretni nem tud egyedül. Már az legelső oldalak után tudtam, hogy én ezt a könyvet az olvasó nélkül nem tudom megírni. Ha nem kapok szeretetet, ha nem érzem azt, hogy akinek beszélek, az szeret engem, és nem érzem azt, hogy szeretem azt az embert, akihez szólok, akkor ez a könyv nem jön létre. A szeretetről nem lehet monológot mondani. Tehát kinyúltam az olvasó kezéért, kértem a segítségét. Mert látatlanban is szeretem, mert tudom, hogy ezt a könyvet azok fogják olvasni, akik rokonlelkek.

- Ez azt jelenti, hogy megszólítod az olvasókat?
- Inkább azt mondanám, hogy ez egy „beszélgetős” könyv. Időnként írás közben szinte hallottam, hogy milyen gondolatai születnek az olvasónak, milyen kérdések fogalmazódnak meg benne, és megpróbáltam rájuk válaszolni. Tehát beszélgetek az olvasóval, aki azt fogja érezni, hogy részt vesz ebben az alkotásban.

- Mint már említetted, ez a könyv önvallomás, most kiderül, hogy társkeresés is. És mi volt a vele a célod?
- Valóban azoknak írtam ezt a könyvet, akiket szeretnék társamul megtalálni, és azoknak, akik szeretnék, hogy én a társuk legyek. Szellemi társuk. A harmadik célom a tanítás.

- Erre biztosan sokan fölkapják a fejüket. Lehet egyáltalán tanítani a szeretetet?
- Az évek során rengeteg író-olvasó találkozón mérhetetlenül sok emberrel beszéltem, és azt tapasztaltam, hogy mindenhol sérült a szeretet. Az egész országban, az egész világon a legfontosabb szó a legsérültebb mindenkiben. Romokban hever.

És ettől mindannyian szenvedünk, és próbáljuk kitalálni, hogyan lehet egyáltalán ebben a romhalmazban, ebben a szeretet nélküli őrületben élni. Ezért is vállalkoztam arra, hogy megpróbáljam a szeretet teljes spektrumát bemutatni, a szexuálistól kezdve az istenszeretetig. A barátság, a férfi-nő kapcsolat, a gyermeki szeretet, az anyai szeretet egyféle életszerep, amit megélünk, abban mindig másképp és másképpen szeretünk. Másképp szeret egy anya, másképp szeret egy idős ember, aki már búcsúzik.

És írok az elegendő szeretetről, arról a szeretetről is, ami a halálon túl van, tehát az örök szeretetről, leírom azt a bizonyos transzcendens szeretetélményt is, ami a halál utáni nagy missziója a léleknek. Teljességre törekedtem. Nekem az a reményem, hogy ha valaki elolvassa ezt a könyvet, akkor jobban fog szeretni, és méltóbb is lesz a szeretetre. Ezt azért gondolom így, mert én is szeretetképesebb lettem azáltal, hogy az Isten megadta azt a kegyelmet, hogy ezt a könyvet megírhattam. Sokat tanultam magam is a könyv írása közben: éreztem a magam esendőségeit, kudarcait a szeretetben, ugyanakkor átéltem azt az örömet is, amikor azt éreztem, hogy egy kissé már tudom, hogyan kell szeretni...

- Mondtad, sokat küszködtél a könyvvel, mert közben magadat kellett fölfedezned. Hány éves korig kell az önmegismerésre törekedni?
- A lelkem a barátom című fejezet kifejezetten arról szól, hogyan tudja az ember önmagát megismerni és megszeretni. Utánajártam, benne van a könyvben. Ez ugyanis nagyon fontos dolog. Az ember nem tud senkit sem szeretni, ha magával nincs jó viszonyban. De hogy én ki vagyok, az sohasem végeredményként jelenik meg. A megismerés az őstradícióban egyet jelent a szeretettel. Csak később válik ketté az agyunkban. Ezért is hiszem, hogy ezt tanítani lehet. Önmagamat megismerni csak akkor tudom, ha szeretem magamat, és akkor meg is értem, miért ilyen ez a Müller Péter.

- Az, hogy szereted önmagad, azt jelenti, hogy elfogadod a hibáidat is?
- A szeretetnek két arca van, az egyik a gyengéd, megbocsátó, odaadó, a másik az erélyes. Akit szeretek, annak egyszerre adom oda magam, egyszerre vagyok vele lágy és elfogadó, és egyszerre vagyok vele erélyes.

Ha egy anya jól szereti a gyerekét, akkor szelíd és erélyes. Így van az ember saját magával is. Ha valakiben fölébred az öntudat, önmagával szemben egyszerre megbocsátó és gyengéd, egyszerre szigorú és kemény. Ha bármelyik hiányzik, azt jelenti, hogy nem szeretem magam. Például ha az összes hülyeségemet ráhagyom magamra, vagy ha kordában tartom magam, és a valódi természetemet zsarnoki módon nem engedem kimondani. A szeretet nem a mindent elfogadás, hanem jogot formál arra, hogy az embert fölemelje, de ehhez már erély kell. Aki önmagát szereti, az örökké derűs, az örökké mosolyog. A dalai láma arcán lehet látni, hogy milyen jó viszonyban van önmagával, de a háttérben egy hallatlanul kemény, kordában tartott élet áll.

- Szeretteid olvasták-e a könyvet?
- Nemcsak olvasták, de a fiammal nagyon sokat dolgoztunk rajta, ő ennek a könyvnek a lektora, ami nagyon nagy dolog nekem. Ő költőként a szavak erejét pontosabban érzi, mint én. Ráadásul rokonlelkek vagyunk. Ez egy nagy kegyelem, hogy van egy fiam, aki ennyire megért, és együtt rezeg velem. És a feleségem is, akivel 51 éve élünk boldog házasságban, ami egy egészen különleges dolog.

Ezért egy kissé remeg a kezem, amikor a párkapcsolatról írok, mert a mi történetünk annyira speciális és ritka, hogy ezt nem lehet általános elvárássá tenni. Mert én tudom azt, amit mások nonszensznek gondolnak: egy életet leélni egy emberrel. Ennek is tudom a titkát, és benne van a könyvben.

- Meggyőztél, hiszek neked, hogy a szeretet mindent átsző. Nem gondolod, hogy a gyűlölet is?
- Egy egész fejezetet szenteltem annak, hogyan lehet gyűlöletben élni. Leírom, hogy én mit teszek, és azt is, hogy az nem helyes, de nem tudok mást. Őszinte vagyok, az akartam lenni, hiszen ez az én önvallomásom. De óva intek mindenkit attól, hogy ugyanazt tegye, amit én, hacsak nem pont olyan, mint én.

• müller péter
• Hazai sztár