„A természetben értjük meg, kik vagyunk” – Grecsó Krisztián író az Erdei Vándortáborokról (x)

Szombathelyi diákokkal túrázott tavaly Grecsó Krisztián író az Erdei Vándortáborban a Bakonyban, és olyan élményekkel tértek haza a gyerekek, amikre még sok-sok év után is emlékezni fognak.

A természet és a lenyűgöző táj sokat adott a diákoknak, az írót a táborozás gyerekekre gyakorolt hatásáról kérdeztük.

Bakonybéltől nem messze, a Kőris-hegyen vagyunk. Említetted, hogy a Bakonybél a szíved csücske, gyakran jársz ide?

Igen, és mindig nagyon szívesen jövök azóta, hogy először itt jártam, és felolvasó estet tartottam a bakonybéli bencés monostorban.

Valahogy a Bakony és Bakonybél lett nekem az, ahol összeér a lelkiség, és ahogyan a természethez viszonyulhat az ember. Ennek a tájnak különös varázsa van: arra hív, hogy akarj része lenni, ne zavard meg, ne használd ki, hanem valamit adj is neki vissza.

A természet és a túrázás a gyermekeknek is adhat annyit, mint az útkereső, a mindennapok valóságából kiszakadni akaró felnőtteknek?

Amíg Békéscsabán voltam könyvtáros, gyakran csatlakoztam egy ott rendszeresen kéktúrázó általános iskolás csoporthoz. Tőlük tudom, micsoda lelki, szellemi és edzettségbeli pluszt ad egy gyermeknek, ha maga mögött tudhatja az Országos Kék Túra teljes útvonalát, mire gimnáziumba kerül. Az Erdei Vándortáborok szerintem ehhez hasonló jelentőséggel bírnak. Fontos, hogy a táborozó gyerekek kinyíljanak, és meglássák, mi minden veszi őket körül.

Ugyanakkor kötődéseikben és szociális érzékenységükben is egészen más oldalukat mutathatják itt meg. Én sokat táboroztattam gyerekeket: egy rossz tanulóról kiderülhet, hogy hihetetlenül kreatív és valójában közösségi ember, és ha egy perifériára szorult diák az erdei környezetben megmutathatja magát, akkor később a közösségben, az osztályban betöltött szerepe is megváltozhat.

Az Erdei Vándortáborozókat kísérő pedagógusoknak is az a tapasztalatuk, hogy ezek a táborok nagyon jó hatással vannak a gyerekekre, és sokszor egészen más oldalukról ismerik meg őket, mint az iskolában.

Ráadásul mindez arra is visszahat, aki táboroztat. Téged is nevel, te is szembe tudsz nézni az előítéleteiddel, és hihetetlenül sok erőt és szeretetet kapsz vissza a gyerekektől. Ez a generáció semmivel nem jobb vagy rosszabb, mint a korábbiak. A gyerekeknek őrületes mozgási energiájuk van, és ugyanúgy rá tudnak csodálkozni a szabadságra és a közösségi élményekre, mint mi korábban. Az a gyerek, akit az iskolában szinte semmire nem lehet rávenni, itt könnyebben kinyílik. Ebben a környezetben sokkal hamarabb szabadulnak fel azok az energiák, amelyeket, ha az oktatásban is használnánk, talán sokkal kevesebb fegyelmezési nehézség adódna.

Egyfajta szemléletformáló eszköz lehet az Erdei Vándortábor?

Mindenképpen. Ezeknek a kiskamasz gyerekeknek van egy őrületes motorjuk: az ego. Számukra a világ eddig homogénnek, leírhatónak, megismerhetőnek tűnt, amiben meg tudták találni önmagukat is – mostanra azonban bebábozódnak, és ebben a bábban az ego forr, dolgozik.

Meg akarják mutatni magukat, és ki akarják találni, hogy kicsodák ők valójában, ennek pedig az Erdei Vándortábor tökéletes terepe lehet. Itt sokrétűen ér össze a nevelésnek, az oktatásnak, az emberré válásnak az az ókori görög, platóni ideája, hogy kijövünk ide, miénk a természet, és akkor itt, az erdő közepén, a fák közt talán könnyebben megértjük azt is, hogy kik vagyunk.

• erdő
• táborozás
• szombathely
• bakony
• Hazai sztár