Az utolsó pillanatig játszott! Elfeledett fotókon a legendás magyar színésznő

"Én sohasem voltam 'csak' színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá."

Gobbi Hilda mindig alázattal állt a színészethez, és hírnevét igyekezett arra is felhasználni, hogy másoknak segítsen. Pályafutása során rengeteg karaktert megformált, első filmszerepe 1937-ben volt, a Kölcsönkért kastélyban, az utolsó 50 évvel később, 1987-ben, a Jávor című alkotásban.

"Itthon, Magyarországon mindenkinek van valakije, akitől bármikor kaphat egy karéj kenyeret, egy tányér levest. Ez a haza! Mert idenőttünk, itt mindenhol van egy szál, akár egy pókhálófinom szál, akár egy kötél, ami valakihez, valakikhez köt."

A Szabó család című folytatásos rádiójáték 1959. június 30-tól 2007-ig, 48 éven át volt hallható a Magyar Rádióban. A hatvanas-hetvenes években a hallgatók szinte második családjuknak érezték Szabó nénit, Irént, Bandit és a többi szereplőt. Gobbi Hilda majd' 30 éven át szerepelt a sorozatban.

"Engem az emberek szeretete éltetett mindig, meg az, hogy segíthetek, nyüzsöghetek, adhatok. A közönségnek élményt, a kollégáimnak színészotthont, halott pályatársaimnak múzeumot."

Talán soha senki nem formált meg annyi öregasszonyt, nénit, dadát a karrierje során, mint Gobbi Hilda. Már 1941-ben, 28 évesen ő játszotta Júlia dadáját a Rómeó és Júliában, és azt követően is gyakran alakított a saját életkoránál sokkal korosabb szereplőket. 

"A legijesztőbb, hogy lassan-lassan eltávoznak a tanúk. Elmennek, s magukkal viszik életünk egy-egy korszakát - homály fed bizonyos eseményeket, amiket már soha senkitől nem kérdezhetünk meg. Távozásukkal a mi életünk is elvékonyul, üresebb lesz, de fakóbb, valószí­nűtlenebb lesz a kor is - a múltunk -, amiben éltünk és játszottunk; ki-ki a maga szerepét."

Hogy megőrizze az utókornak a színészek emlékét, megalapította a Bajor Gizi Színészmúzeumot 1952-ben - a fotón Ruttkai Éva színművésznővel látható a helyszínen. Saját emlékszobája halála után két évvel, 1990-ben nyitott meg.

"Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő."

Gobbi Hilda már 26 éve nincs köztünk, de emlékét máig őrzi az ország: egyebek közt az új Nemzeti Színháznál rézszobra van, az egyik terem is a nevét viseli. 2001-ben pedig létrehozták a Gobbi Hilda-díjat, melyet minden évben a színház világnapján, március 27-én adnak át annak a színésznek, aki több évtizedes pályája során még semmilyen állami elismerésben sem részesült.