"Főszerep ide vagy oda, elmegyek szülni" Fullajtár Andreának a fia volt az első

Vajon a zsarolás vagy a csábítás a legcélravezetőbb módja az érvényesülésnek? Létezhet átjárás a kettő között, főleg, ha mindez egy főnök-beosztott viszony keretein belül történik, ráadásul egy gyertyafényes vacsorán? Minderről a Chili vagy Mango sorozat főszereplőjének vezetőjét, egy magazin határozott főszerkesztőjét játszó Fullajtár Andreával beszélgettünk, aki azt is elárulta, melyik romantikus film az, amelyik elmaradhatatlan része a karácsonynak.

- A Chili vagy Mango című sorozatban a főszereplő ételkritikus srác főnökét, egy neves magazin főszerkesztőjét alakítod, aki nem hajlandó lehozni Zénó kritikáját. Közös epizódotokban a kölcsönös zsarolástól a csábításig egy sor szituációt bejártok a főnök-beosztott viszony tengelyén; van közülük olyan, amit már te magad is átéltél?

- Bár rengeteg ilyen történetet hallottam, szerencsés helyzetben vagyok, mert soha egyetlen főnököm sem élt vissza azzal, hogy a hatalmánál fogva nyomást gyakoroljon rám, és nem is akarták ilyen mederbe terelni a viszonyunkat. Talán a katonás pályafutásom előttről emlékszem ilyenre, de hála Istennek az már nagyon régen volt.

Ami pedig engem illet, soha nem voltam olyan vezetői pozícióban, hogy visszaélhessek bármivel, és természetesen akkor sem tettem volna. A sorozatban látható viszonyt leginkább talán ahhoz tudnám hasonlítani, hogy osztályfőnök vagyok a Színművészeti Egyetemen. Csodálatos fiatal férfiak járnak az osztályomba, de soha még a gondolata sem merült fel bennem annak, hogy kikezdjek velük.

- Miért vált szerinted ennyire gyakori beszédtémává, miért szól egyre több film és sorozat olyan fiatal férfiakról, akik idősebb nőkön keresztül akarnak előrébb jutni az életben? Mit gondolsz az efféle karrierépítésről?

- Sokkal több ma már a vezető beosztásban lévő, adott esetben szingli, a karrierjének élő nő, mint korábban, ezért is gyakoribb jelenség mostanában ez a fajta viszony vagy felállás, mint amit a sorozatban is láthatunk. Ami az ilyen férfiakat illeti, soha nem gondoltam jó életstratégiának, hogy más teljesítményére támaszkodva küzdjük fel magunkat. De ez persze ugyanannyira létező jelenség a fiatal lányok körében is, mint a férfiaknál, és az élet a végén mindig igazolja, hogy ki mennyit ér, és milyen teljesítményre képes a saját erejéből.

Hozzátenném, hogy a sorozatbeli szituáció ennél árnyaltabb, mivel én egy tehetséges embert próbálok lenyomni a hatalmamnál fogva. Zénóban megvan az a plusz, ezt érzik meg a nők, és ezért is tartják vonzónak. Az már persze más kérdés, hogy ezzel hogyan él vissza.

- Folyamodtál már olyasféle taktikázáshoz, mint ami a karakteredet jellemzi?

- Ilyen szélsőségesen természetesen soha nem fordult még elő velem, de az embernek muszáj időnként taktikát váltania, ha el szeretné érni, amit akar, anélkül, hogy ezzel a másik félnek ártana. Zsaroláshoz azonban soha nem folyamodtam. Az már megesett, hogy kész helyzet elé állítottam az igazgatómat, és azt mondtam neki: főszerep ide vagy oda, én akkor is elmegyek szülni.

- Ki szoktad használni a mindennapi életben a színésznői képességedet?

- Néhányszor valóban jól jött az, hogy színésznő vagyok. Egyik pillanatról a másikra el tudom sírni magam, és volt már olyan, hogy elővettem a drámai erőmet. De magánemberként ugyanúgy megvannak azok a nehéz szituációim, amelyeket nem old meg az, hogy történetesen színész vagyok. Az egyébként inkább az empátia kérdése, hogy az ember képes-e oldani a feszültséget, nem a színészi képesség velejárója, bár a színészet önmagában a beleérzésről szól, arról, hogy az ember átérez egy-egy szituációt, élethelyzetet. Az empátiát pedig nem lehet megtanítani; vagy van valakiben, vagy nincs.

- Zénó egy gyertyafényes vacsorán igyekszik elcsábítani az általad játszott karaktert, finom ételekkel és italokkal. Tetszik az ilyen környezet?

- Imádok étterembe járni a pasimmal, ezért különösen örültem annak, hogy ilyen környezetben forgattunk. Abszolút közel áll hozzám, hogy együtt együnk egy jót, és finom vörösbor mellett beszélgessünk. A sorozatbeli konkrét szituáció persze már nem annyira jön be.

- Nagyon sok romantikus film és vígjáték szól a randizásról, a szerelmi viszonyok sokféleségéről. Van kedvenced közülük?

- Az Igazából szerelem című filmet minden karácsonykor megnézem, ez már hagyomány nálam. Ebben a filmben minden megvan, amiről a karácsony és a szerelem szól. Imádom.

• tévésztár
• fullajtár andrea
• trokán nóra
• keresztes tamás
• Chili vagy Mango
• szerelem
• csábítás
• Hazai sztár