A 2000-es évek tévésztárja volt, most életet mentett: a Feminának mondta el a hőstettét

Bagi Iván menedzsere, Duhonyi József a humorista és egy másik barátjuk lélekjelenlétének köszönheti az életét.

Bagi Iván és menedzsere, Duhonyi József

Egy átlagos, baráti és szakmai megbeszélésnek indult, végül élet-halál harccá vált Bagi Iván és menedzsere, Duhonyi József közös reggelije. A humorista és munkatársa egy elegáns reggelizőben ültek le beszélgetni, amikor a nyugodt pillanatokat hirtelen drámai jelenet szakította félbe: József félrenyelt egy falat sonkát, ami megakadt a torkán, ő pedig levegő után kapkodva fuldokolni kezdett.

Az étteremben pánik tört ki, az idő pedig végtelennek tűnt. Bagi Iván lélekjelenléte és gyors reakciója végül életet mentett, az eset pedig mindkettőjükben mély nyomot hagyott, és ráirányította a figyelmet az elsősegély-ismeretek fontosságára.

Duhonyi József és Bagi Iván a Feminának adtak interjút a megrázó esetről.

Femina: Mi játszódott le a fejedben, amikor felfogtad, hogy itt nem egy átlagos félrenyelésről van szó, hanem valami nagy baj van?

Duhonyi József:  Az ominózus nyelésnél azonnal éreztem, valami nincs rendben. Hiányzott az a jól ismert, jóleső komfortérzet, amikor a falat gond nélkül lecsúszik a nyelőcsőbe, és onnantól kezdve konkrétan gondolkodni sem volt időm, hogy mi történik.

Minden erőmet, figyelmemet a köhögésre, meg a hörgésre koncentráltam, az vette el minden energiámat. Testileg és lelkileg is teljesen összeomlottam abban a közel öt percben. Elhagyatottnak, gyengének és hihetetlenül kiszolgáltatottnak éreztem magam. A legfélelmetesebb pillanat az volt, amikor tudatosult bennem, hogy már nem tudok segíteni magamon.

Bagi Iván: Nagy szerencse volt, hogy ott volt Tóth Gyuri fogorvos barátunk és a Heimlich-fogással tudtunk segíteni Józsinak. Az megnyugtató volt, de azért hihetetlen durva volt az egész. Nem estem pánikba, de egy jó öt perc volt az egész, ami egy örökké valóságnak tűnt, borzalmas volt nézni.

Volt benned konkrét halálfélelem?

Duhonyi József: Abszolút. Le is pörgött előttem az életem filmje, egy a jövőre is gondoltam. A kisfiamra gondoltam, az  ő arca volt előttem, hogy mi lesz vele, ha ez a falat most győzni fog. Ez a felismerés egészen bénító volt. Most is kiráz a hideg, ahogy csak beszélek róla. Abban az öt percben tényleg úgy éreztem, hogy teljesen a sorsomnak vagyok kiszolgáltatva.

Változott a kapcsolatod az evéssel az eset óta?

Duhonyi József: Autóvezetésnél, amikor valaki csinál egy kisebb koccanást vagy balesetet, és nagyon megijed, akkor könnyen lehet, hogy nem ül egy ideig, vagy akár soha többet autóba. Az evés viszont egészen speciális, hiszen létszükséglet.

Az eset utáni napokban, arra törekedtem tudatosan, hogy naponta  egyszer maximum kétszer egyek csak. Próbáltam le redukálni az esélyét, annak hogy még egyszer megismétlődjön ez a helyzet. És ha bele gondolunk abba, hogy az élet az mennyire kiszámíthatatlan, az egyik percben még megrendelem az étel, a másik percben meg már a torkomon akad és az életemért küzdök.

Bagi Iván: Velem is történt egy hasonló eset a napokban. Bevettem egy darab rágógumit, és abban voltak ilyen szilárdabb, csillámpor szerű darabok, és egy ilyen akadt a torkomon. Ott azt éreztem, hogy vége van, ráadásul egyedül voltam. Egy szerencsém volt, hogy indultam el valahova, de még otthon vettem be a rágót és így még tudtam vizet inni rá! Józsi esete engem is tudatosabbá tett

Bagi Ivánnal változott a kapcsolatod az eset óta?

Duhonyi József: 18 éves volt, amikor Ivánt megismertem, nemcsak együtt dolgozunk, de nagyon jó barátok is vagyunk. Ez az eset pedig még jobban megerősítette a barátságunkat, ez még bizalmasabbá tette a baráti és emberi kapcsolatunkat!

Említetted a kisfiadat, a családod hogyan reagált, mikor megtudták, mi történt?

Duhonyi József: Amikor a Blikkben megjelent ez a cikk és nyilatkoztam az esetről, arra nem is gondoltam, hogy ez ki fog derülni a családi körben, mivel el akartam ezt a történetet titkolni. Tudtam, hogy pánikot okozna az egész helyzet, és inkább próbáltam volna az étkezések alkalmával kedvesen felhívni a figyelmet arra, hogy jobban oda kell figyelni az étkezéskor.

Szerinted mi lenne a legjobb módja annak, hogy felhívják az emberek figyelmét az ilyen esetekre és a segítségnyújtás fontosságára?

Duhonyi József: Remek kérdés! A velem megtörtént eset kapcsán gondolkodtam el azon, mint producer hogy a jövőben az elsősegély és a segítségnyújtás fontoságának hangot kell adni, hogy az emberek jobban odafigyeljenek egymásra és erre, ismert emberek bevonásával szeretnénk Ivánnal indítani egy prevenciós kampányt.

Nagyon jó kezdeményezésnek tartanám, ha már általános iskolában, majd később a középiskolában is több órát szentelnének az elsősegély oktatására. Ezek az ismeretek életeket menthetnek, és jó lenne, ha mindannyian magabiztosabban tudnánk reagálni, amikor baj van.

Bagi Iván: Azon szoktam gondolkodni, hogy mennyire fura, hogy annyi mindent tanulnak a gyerekek az iskolában, de ez mégis kimarad. Szerintem első körben kéne csinálni egy jó kis prevenciós kisfilmet, amit iskolákba elvinnénk és levetítenénk a gyerekeknek, aztán beszélgetni a témáról.

Miért tartottad fontosnak, hogy a nyilvánosság elé állj a történettel? 

Duhonyi József: Azért tartottam fontosnak, hogy nyilvánosság elé álljak a történettel, mert különösen most a karácsonyi, ünnepi étkezések idején hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy odafigyeljünk a falatokra.

Sokan úgy gondolják, az evés egy automatikus, rutinszerű tevékenység, pedig egy pillanatnyi figyelmetlenség is életveszélyes helyzetet okozhat. Ha a történetem segít abban, hogy akár csak egy ember lassabban, tudatosabban üljön le enni, és odafigyeljen, akkor már volt értelme megszólalnom. 

Duhonyi József és Bagi Iván: Köszönjük a lehetőséget és Boldog Karácsonyt kívánunk Neked és az olvasoknak!

Cover-fotó: Duhonyi József

• sztár
• bagi iván
• vallomás
• baleset
• vészhelyzet
• Hazai sztár