Vekerdy Tamás tanácsai váló szülőknek: mikor és hogyan kell elmondani?

Amikor két ember családalapításba kezd, a legszebb közös utat képzelik maguknak, de a statisztikák sajnos azt mutatják, hogy az esetek felében nem teljesül a holtodiglan.

Ha már nemcsak a férj és a feleség, hanem gyerek is van a képben, a helyzet jóval bonyolultabb és érzékenyebb. Részint, mert a szülők sokszor egymásnak feszülnek a gyerek elhelyezése, láthatása, alapvetően a gyerekkel való találkozás lehetővé tétele kapcsán. Részint pedig, mert ennek a nehéz családi helyzetnek a gyerek látja kárát, amennyiben a szülők önnön érdekeiket helyezik előtérbe, holott a gyerek az első, ezt nemcsak törvény, de Vekerdy Tamás, pszichológus is hangsúlyozza a válásról írt kötetében.

Mit mondjon a szülő a gyereknek?

Vekerdy Tamás említett könyvét érdemes kézbe venni, szavait pedig jól az észbe vésni, mert segíthet tisztán látni a szülő számára is rendkívül nehéz helyzetben, amikor a lelki teher miatt a józan ítélőképességtől mentesült szülő sűrű ködben tapogatózik.

Az egyik legfőbb dilemma, ha válásra kerül a sor, hogy hogyan is közölje a szülő a gyerekkel a tényt. Vajon nem fog a hír hallatán sérülni? - teszik fel sokan a kérdést. Vekerdy szerint nem érdemes kertelni, sem halogatni a dolgot, hanem el kell mondani mindent úgy, ahogy van:

- A gyerekek előtt nem lehet(ne) titok - sajnos sok családban van -, mert a titok roncsol. Roncsolja a családi kapcsolatokat, és szorongást kelt. Hiszen, (...) , a gyerekek "úgyis mindent tudnak", éreznek, de nem tudják szavakba foglalni, hogy mi az, amit éreznek, ami így nyugtalanító, és egyre nagyobb feszültséget kelt - írja a pszichológus.

Fontos tehát, hogy, ha a válás mellett döntöttek a szülők, avassák be, és ne hagyják a feszültségben, kétségek közt vergődni a gyereket, mert érzi, hogy gond van, de nem őszinték vele.

És, hogy mit mondjon a szülő? Vekerdy szerint fő az őszinteség. A szülő bátran felvállalhatja, hogy miért is válnak el:

- Meg lehet mondani, hogy (...) jobban érzik magukat így, mert együtt lakva "idegesítették" egymást.

A pszichológus a mondandó megfogalmazásában a következő tanácsot adja könyvében:

- Hogyan mondják meg? Nyíltan, röviden - és akárhányszor újra, ahányszor csak a gyerekek rákérdeznek. Mit mondhatnak? Az igazat. És nem kell persze a részletekkel terhelni őket. De azt meg kell mondani nekik, hogy a felnőttekkel időnként előfordul, hogy nem tudnak tovább együtt élni. Például azért, mert egyikőjük megszeretett valaki mást. (...) Mondhatjuk (...), hogy mi nagyon sajnáljuk és rossznak tartjuk, hogy így alakult a dolog, de az emberrel történik ilyesmi élete során, amit igazán igyekszik jóvá tenni.

Másutt így segít fogalmazni a pszichológus:

- Nagyon szerettük egymást apával, aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre nehezebben tudtunk együtt élni, sokat veszekedtünk, kiabáltunk - írja.

Fontos, persze, hogy a gyereket a szülők biztosítsák arról, hogy őt ugyanúgy szeretik, mint addig, ez egyáltalán nem változott.

Ha válni kell, válni kell

Szülőként természetes, hogy a helyzetet nehéznek érzik. Sokakat nemcsak aggodalom, de egyenesen lelkifurdalás is gyötör, amiért a gyerek körüli sztenderd családi felállást szétrobbantják, mert nekik úgy a jó. Pedig, ahogy Vekerdy is írja, nem az a jó a gyereknek sem, ha a két boldogtalan szülő együtt marad:

- Maradjanak együtt addig, amíg a gyerekek felnőnek? Sok tapasztalat utal arra, hogy a "gyerek érdekében" fenntartott házasság - esetleg házassági pokol! - roncsoló hatású, roncsolóbb, mint a "jó" válás. Jó válás persze nincs, de mégis így nevezik azt, amikor az elvált felek nem gyűlölködnek, nem próbálják a másik kárára "megszerezni" a gyereket, ami rájuk is pusztítóan hat.

Szétköltözés

A válás után óhatatlanul sor kerül a szétköltözésre. Ez ugyancsak nehéz ügy, hiszen az egyik szülő, aki eddig mindennap a gyerek mellett volt, most máshol fog élni. Rossz a gyereknek, rossz a szülőnek is, de a helyzet nem alakulhat másként.

- Azt nem tudják elkerülni, hogy a gyereket megviseli ez a dolog. De a nyíltság légkörében sokkal kevésbé, mint a titkolózáséban. Ha megvan már a hely, ahová az egyik fél elköltözik, akkor vigye el őket oda, mutassa meg nekik, ne vesszen el az apa - vagy az anya - valamiféle távoli ködben. Azok a "megoldások", amikor "kíméletből" még hetekig, hónapokig hazudozunk ("apa dolgozik egy másik lakásban, ne zavarjuk" stb.), ártalmasak, megzavarják a gyereket - írja Vekerdy.

Idő, amíg lezajlik a válás, kimondják a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos döntéseket, megfogalmazzák a láthatással kapcsolatos tudnivalókat, és a szülők is megbeszélik a továbbiakat egymás közt - fontos, hogy meg tudják, a gyerek érdekében. De, ha mindennek, és a szétbútorozásnak is vége, akkor a pszichológus szerint érdemes mind az anyánál, mint az apánál kialakítani a gyereknek egy szobát, ezzel mindkét oldalon biztonságérzetet teremtve neki:

- A "jó válás" - ha van ilyen - legfőbb ismertetőjele az, hogy a gyereknek vagy gyerekeknek meghagyja mindkét szülőhöz fűződő kapcsolatukat (...) Az a jó, ha nem a hatóságnak kell kialakítania és rendeznie a láthatást, hanem a gyerek szabadon jön-megy a két szülő között, ahogy ezt  a különböző programok és elfoglaltságok egyeztetése lehetővé teszi - véli Vekerdy.

Gyűlölködés a szülők közt

A pszichológus szerint a legártalmasabb nem is maga a válás, hanem, ha a gyerek nincs beavatva, vagy, ha a szülők gyűlölködnek egymással.

- Az a jó, ha a gyerekek tudják és érzik, hogy őket mindkét szülő továbbra is egyformán szereti, és mindkét szülő úgy gondolja, a másiknak továbbra is ugyanannyi köze van a gyerekhez, mint eddig.

- Amikor az egyik szülő el akarja szakítani a másiktól a gyereket, a lehető legártalmasabb, akkor is, ha a gyerek látszólag egyértelműen vakon követi az egyik szülőt, miközben a másikat megtagadja.

Választási helyzetbe kényszeríteni szintén jókora hiba a szülő részéről:

- Súlyos hiba, hogy egy három-négyéves gyereket döntési helyzetbe hoznak ezekben a kérdésekben. A gyerek nemcsak hogy nem érti ezt a helyzetet, de súlyosan megterheli érzelmileg  - írja Vekerdy.

Nem szabad elfeledni, a válásban a gyerek nem a bosszú eszköze, hanem az a kis ember, akinek az érdekeit mindenek felett figyelembe kell venni. Ha a szülők nem így tekintik, akkor azt a gyerek megsínyli Vekerdy szerint:

- A gyereket egyedül az kímélheti meg a válás súlyossá váló következményeitől, ha a szülők nem "használják" őt egymás elleni bosszúhadjáratra, illetve nem próbálják "elcsábítani" a másik szülőtől, esetleg ajndékokkal, programokkal, engedékenységgel kényeztetve.

Vekerdy szavait tehát érdemes szülőként megjegyezni, hiszen segíthetnek azon az úton maradni, amely a gyerek érdekeit is szem előtt tartva, azt szolgálva teremthetnek rendet a család életében. A harc a szülők közt nem segít, csak árt:

- Mindez nem a gyerek érdekét szolgálja, holott a gyermekek jogairól kötött nemzetközi egyezmény, mely a magyar törvényalkotásnak is része, egyértelműen kimondja, hogy a gyereket illető valamennyi kérdés eldöntésében (...) a gyerek mindenek felett álló érdekét kell nézni - emlékeztet könyvében Vekerdy.

Az idézetek Vekerdy Tamás: Válás és ami körülötte van című könyvéből származnak.

Lelki bajok jelei a házat ábrázoló rajzokon

A gyerekrajzok a kimondatlan érzelmek, a rejtőzködő feszültség közvetítői lehetnek: ezeket a jellegzetességeket érdemes megfigyelni egy házról készült rajzon.

• vekerdy tamás
• válás
• vekerdy tamás tanácsai válás esetén
• gyerekkel válásról beszélni
• hogy mondjuk el a gyereknek
• Gyerek