A szülés előtti utolsó napok: hogy készültek lélekben? Anyukákat kérdeztünk

A szülés, különösen az első, jókora lelki megpróbáltatást jelent, hiszen csőstül jönnek az aggodalmak, félelmek. Ezzel megbirkózni, erősnek és magabiztosnak maradni, elhinni, hogy remélhetőleg minden rendben lesz, nem könnyű feladat.

Két kolléganőnk, Eszti és Julcsi épp gyesen vannak. Megkérdeztük őket, hogyan készültek fel a szülésre lélekben az azt megelőző hetekben, napokban.

- Julcsi, hogyan emlékszel vissza a szülés előtti utolsó napokra? Felkészültnek érezted magad, vagy inkább ellenkezőleg?

Julcsi: - Aki első gyermekét várja, van egy képe arról, hogyan is fog nagyjából a szülés történni, de az első babánál, úgy gondolom, nem lehet teljes mértékben felkészülni arra, hogy mi vár majd rád, ha eljön az idő. Az első és a második trimeszter még nem arról szól, hogy elképzeljük a szülést, épp elég dolog van, amiért izgulhatunk, például, hogy a magzattal és velünk is minden rendben legyen minden egyes vizsgálatkor. Minél közelebb kerültem a kiírt időponthoz, úgy éreztem, kellőképp felkészült és magabiztos vagyok, csak a szülőszobán jöttem rá, hogy a fájdalomra, az órákig tartó vajúdásra, a hirtelen jött komplikációkra nem lehet felkészülni, csak reménykedni, hogy minden rendben lesz.

- Volt olyan aggodalmad a szülés kapcsán, ami végigkísérte a terhességet?

Julcsi: - Talán az utolsó két hétben kezdtem realizálni azt, hogy bármikor szülhetek. Inkább izgatottság fogott el, egy reményteli várakozás, hogy nemsokára a karomban tarthatom a kisfiamat, mintsem aggodalom. A terhesség utolsó trimeszterében inkább azon aggódtam, hogy az adott pillanatban minden rendben menjen, és egészséges kisbabám szülessen. Az mellékes volt, hogy természetes úton vagy császárral jön világra a kisfiam.

- Hogyan készültél lélekben a szülésre?

Julcsi: - Olvastam szakirodalmat, részt vettem szülést felkészítő tanfolyamon, szülőszobát látogattam, anyukákkal, gyermekes barátnőkkel beszélgettem. Ezek mellett sokat segített nekem az autogén tréning - relaxációs terápia -, melyet egy szakemberrel volt lehetőségem végezni a terhességem során. Minden ezzel kapcsolatos, felmerülő problémát meg tudtam vele beszélni. A kismamatorna és a megfelelő légzéstechnika elsajátítása is magabiztosabbá tett, amit a későbbiekben, a szülőszobán „élesben” is gyakoroltam.

- Eszti, mikor érkezett el az a pont, hogy a szülés maga foglalkoztatni kezdett?

Eszti: - A terhesség első felében egyértelműen a várakozás dominált. Sőt, talán a hetedik hónapig nem is igazán jutott eszembe, hogy ezt a babát majd meg is kell szülni - addig igazán komfortosan elvoltunk együtt.

- Mi segített neked a lelki ráhangolódásban?

Eszti: - Leginkább a futás, az úszás, a kismamajóga segített a lelki ráhangolódásban. Sportolás, illetve relaxáció közben tudtam igazán befelé figyelni. Ilyenkor éltem át leginkább, hogy Nahát, mi tényleg ketten vagyunk! Még...

- Hogyan emlékszel vissza a közvetlenül a szülést megelőző időszakra?

Eszti: - A nyolcadik-kilencedik hónap magasságában rám tört egy furcsa szorongás, amit először magamnak sem tudtam megmagyarázni. 

- Nem lehetett könnyű. Tudtad ezt magadban valahogy csökkenteni? Megtaláltad a módját?

Eszti: - A terhesség során sokat beszélgettem barátnőkkel, akiknek már volt gyerekük, szinte minden aprócska félelmet, aggodalmat átrágtunk akár többször is. Választ kaptam az összes felmerülő banális vagy kínos kérdésemre. Ezzel a véghajrában felbukkanó szorongással azonban nem tudtam mit kezdeni.

- Ha elmulasztani nem is, de kezelni sikerült valahogyan?

Eszti: - Kismamajógán az oktató javasolta, hogy nézzem meg a Perinatus Alapítvány egyik várandós csoportját, ahol szülésznő és pszichológus vezeti a foglalkozást. Ez már a 38. héten történt.

El is mentem pár nap múlva a csoportra, ahol egy egészen egyszerű kérdést szegeztek nekem: 'Milyen batyut cipelsz?' Na, erre kibukott belőlem a sírás. A szorongás oka, amit hetek óta képtelen voltam megfogalmazni magamnak, a másodperc tört része alatt vált világossá: Nem él már az anyukám. Hogy fogom én ezt az egészet végigcsinálni nélküle? Ahogy ezt a szorongást megfogalmaztam, az egész hirtelen könnyebbé vált. Mintha feleslegesen magamra vett súlyokat tettem volna le. Megkönnyebbültem. Négy nap múlva megszületett a fiam.

• terhesség
• kismama
• szülés
• Gyerek