"Anyuka, ha otthon van a kicsivel, a nagyot ne hozza nyáron oviba": miért baj, ha a gyerek a fél nyarat ott tölti?
Amíg az én kisfiam immár a második hetét tölti az ügyeletben, addig a harmadik babájával terhes barátnőm kénytelen otthon maradni a két gyerekkel egész nyáron, ami valóban egy embert próbáló feladat. Ami azt jelenti, hogy tíz hétig nem viszi a gyereket az oviba, bölcsibe. Ami nagyjából 55 napot jelent.

GettyImages-473032112
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A minap összefutottam egy kedves barátnőmmel. Beültünk a kedvenc bababarát helyünkre a belvárosban egy limonádéra, velünk tartott a kisfiam, valamint az ő másfél és négyéves kislányai. A barátnőm pocakja szépen kerekedik, a harmadikat várja. A hetedik hónapban van. Amikor már bemelegedtünk a beszélgetésbe, mit sem sejtve kérdeztem a kislánytól, jár-e már újra oviba, találkozott-e már a kis barátnőivel, amikor az édesanyja rám nézett, és halkan azt súgta oda a fülemhez: nem jár, mert az óvó nénik már tavasztól pedzegették a szülőknek, hogy aki kisgyermekkel van otthon, az próbálja meg megoldani a nagyobbal a nyarat otthon. Persze kijelentve nyilván senki nem mondhat ilyet, az óvónő sem javasolhatja az anyának, hogy az óvodaköteles gyerekét ügyeletben ne vigye be az intézménybe, mégis, van, ahol ezt, úgy tűnik, simán megteszik - vagy legalábbis erőteljesen sugallják, hogy azzal tesszük a legjobbat a gyereknek, ha otthon tartjuk őt.

Néztem egy nagyot a barátnőm kijelentésén, főként azért, mert az én gyerekem már a második hetét tölti az ügyeletben. És itt egy dolgot rögtön le is szögeznék: szinte nincs olyan édesanya, akinek ne jelentene stresszhelyzetet az óvodás vagy iskolás gyermek nyári elhelyezése és gondozása. Akit ne furdalna a lelkiismeret, hogy amíg mások meg tudják oldani (még ha nehezen is) a gyerekre vigyázást otthoni munka vagy kisebb gyerkőcök mellett, esetleg nagyszülői segítséggel, addig mások nap mint nap kénytelenek másokra bízni a gyereküket. 

Aki beviszi a gyerekét nyáron, az a szaranyaság egyértelmű jele

Tény, hogy én sem jókedvemből adtam be őt. Engem csak az a nemesen egyszerű indok vezetett erre a döntésre, hogy egyszerűen fizikai képtelenség ennyi héten át otthon maradni egy gyerekkel, miközben az ember próbálja felelősségteljesen végezni a munkáját. Ami nem abból áll, hogy megírok három e-mailt egy nap, és elintézek két telefont. Mert az újságírói munka cseppet sem ilyen. Persze, van apja is a gyereknek, hova van az írva, hogy csak az anyának kell otthon lennie a gyerekkel? Kérdezhetnék sokan. De van, hogy az apának - ahogy a mi esetünkben is - munkájából kifolyólag még a pandémia alatt sem volt engedélyezett az otthoni munkavégzés, akkor mit akarunk mi nyáron, otthon, együtt?

GettyImages-671260158

Aki pedig beviszi nyáron vagy akár az őszi, tavaszi szünetek alkalmával a gyereket/gyerekeket, az a szaranyaság egyértelmű jele. Hogy nem képes a saját gyerekeit ellátni, hogy kihívást jelent számára az, hogy kettővel, esetleg hárommal boldoguljon otthon tíz héten át nyolcórás munka mellett, háztartást vezetve (és akkor a pandémia miatti bezárásokról nem is beszéltem, vagy azokról a helyzetekről, amikor óvodapedagógus híján vagy betegség esetén ebéd után haza kellett hozni a gyereket). Hogy elvesszük a gyerektől a nyarat, a pihenés és feltöltődés, az önfeledt szórakozás lehetőségét. Hogy szegény gyereknek nyáron a szüleivel és a családjával, testvéreivel kellene minden idejét töltenie, együtt kellene sátrazni, kirándulni, nyaralni, fürdeni vagy egyszerűen otthon ülni és társasozni velük a teraszon. Igen, szép lenne.

Ehelyett elsőként visszük be reggel, és utolsóként megyünk érte, mert mindkettőnk munkahelye egyórányira van az óvodától. Emlékszem, amikor ovis voltam, az én anyukám is egyik nap utolsóként jött értem. Már csak én maradtam egyedül az óvó nénivel, és azt vizionáltam, hogy elfeledkeztek rólam. Ez az érzés a mai napig bennem van, és nem kellemes emlékként gondolok rá. Azt is megfogadtam, hogy az én fiammal nem lesz ez. Ehelyett már a bölcsibe is utolsóként mentem érte, nem csak az oviba. Ez van, ha az embernek pénzt kell keresnie, hogy megéljen.

A cikk az ajánló után folytatódik

Szóval amíg az én kisfiam immár a második hetét tölti az ügyeletben, addig a harmadik babájával terhes barátnőm kénytelen otthon maradni a két gyerekkel egész nyáron, ami valóban egy embert próbáló időszak az egész család életében. Ez azt jelenti, hogy tíz hétig nem viszi a gyereket az oviba. Ami nagyjából 55 napot jelent. Ha mindezt szabadságban számoljuk, az anyának 55 nap szabadnap kellene ahhoz, hogy otthon tudjon lenni a gyermekeivel. Én az egy gyermekemmel és 33 évemmel 26 nap szabadságra vagyok jogosult egész évben, és aligha örülne a főnököm, ha bejelenteném neki, hogy akkor két hónap táppénzre mennék, esetleg fizetetlen szabadságra csak azért, hogy otthon maradjak a gyerekemmel, és egész nyáron szórakoztassam. Pedig milyen jó is volna csak úgy fogni magunkat, állatkertbe menni, elutazni a Velencei-tóhoz vagy kisvasúttal utazni. De ezek a programok maximum a hétvégére korlátozódnak. Mert hát, ahogy fentebb is írtam, valamiből meg kell élni.

GettyImages-1214861796

Ott a nagyszülő, ő is vigyázhat rá!

Tavaly őszi szünet volt az óvodában, persze a szülő a pandémia miatt eleve elhasználta a szabadságainak nagy részét, így én sem gondolkoztam sokat azon, hogy az őszi szünetben is ügyeletbe adom a kisfiam. Az anyósomat kértem meg pár alkalommal, hogy menjen érte, amíg én dolgoztam. Egyik nap mondja nekem, hogy bár nem mondták neki szemtől szembe, de érezte az óvó nénik tekintetén azt, hogy miért kell ennek a szegény gyereknek ügyeletben lennie, ha az anyósom - pedagógus lévén - otthon van, simán lenne rá ideje vigyázni. Igen, az anyósom, aki egy városban lakik velünk, pedagógus, de miért várná is el bárki tőle, hogy az őszi vagy tavaszi szünetet - és persze az egész nyarat - az unokája szórakoztatásával töltse napi 8-10 órában? Hiszen a pedagógusnak is meg kell pihennie a gyerekektől, az egész éves hajtástól, fel kell töltődnie, hogy ősszel újult erővel folytassa, és ez nemcsak az óvó nénikre érvényes, de a pedagógusként dolgozó anyósomra is. Nem beszélve arról, hogy neki is van élete, van egy másik unokája, van egy hatalmas kertje és állatai, akiket gondozni kell, így nem abból áll a napja, hogy lógatja a lábát. És bár tudom, hogy mindig számíthatok rá, de ezt kihasználni sem akarom. Mi vállaltuk a gyereket, nekünk kell megoldani a mindennapjainkat: és miért ne mehetne nyáron oviba, ha egyébként szeret oda járni, ha könnyen ismerkedik, és nem okoz neki gondot, hogy nagyobb gyerekekkel vagy más óvó nénikkel töltse együtt a napját, mint mondjuk velem, aki egész nap a klaviatúrát püföli, és ezekben a helyzetekben csak a digitális bébiszittert tudja segítségül hívni?

GettyImages-544350122

Tábor mehet, ovi nem?

Sokszor nemcsak az óvó nénik vagy pedagógusok, de más szuperanyák is lenézik azokat a szülőket, akik köszönik, de nem hajlandóak beledögleni még nyáron is abba, hogy együtt tartsák a családot, napi 8-9 órát húzzák az igát, vigyék a háztartást, főzzenek, mossanak, és türelemmel kezeljék a gyerek századik hisztijét is. Hiszen a szülő mikor pihenje ki magát, mikor dolgozza fel a pandémia okozta veszteségeket és az abból fakadó stresszt, ha nem nyáron, amikor kicsit mindenki optimistább, kicsit mindenki jókedvűbb? Nem elvárás egyik anyánál sem a beledöglés. Persze vannak olyan szuperanyák, akik bár tudják, milyen nehéz a gyerekekkel otthon, ők aztán megoldják, mert nagyon erősek. Ugyanakkor gyakran ők azok, akik gyakran hangoztatják, hogy nincs rendjén, ha öt hetet a gyerek oviba jár, de az igen, ha az ő gyerekük azt az öt hetet különböző táborokban tölti. Miben is tér el a kettő egymástól? Jó, a táborban lehet úszni vagy lovagolni, esetleg angolt tanulni. De ugyanúgy reggel viszi a gyereket a szülő, és délután hozza, hacsak nem ott alvásról van szó, így pont annyi időt tölt el a gyerekkel, mint én: semennyit!

A legjobb az arany középút

Természetesen az én fiam sem költözött be egész nyáron az oviba. Az öthetes zárás alatt velünk, illetve mindkét nagyszülővel múlatta az időt, és még az ügyelet alatt is lesz egy-két hét, hogy kivesszük, hogy közös programokat szervezzük. Úgy gondolom, a szülő is megteszi a tőle telhetőt, hogy nyáron is, ahogy tudja és erejéből telik, tehermentesítse az óvó néniket, akik ilyenkor (is) kevesen vannak, hiszen a szabadságokat ki kell adni, és persze nekik is meg kell pihenni a sok lurkótól. De azt is vallom, hogy a szülőt is tehermentesíteni kell, hogy ne idegroncsként kezdje az őszi időszakot. Mert a szülőnek is szüksége van feltöltődésre, akár egy, két vagy három gyereke van. Ehhez pedig nem szégyen az ovi segítségét kérni!

Hogyan éld túl a bölcsibe, oviba szoktatást? Vida Ági babapszichológust kérdeztük

Vida Ágnes babapszichológust, a kismamablog.hu szerzőjét kérdeztük a beszoktatással kapcsolatos legfontosabb kérdésekről, félelmekről és megoldásokról.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük