Szép, mert egy új életet hozott a világra: ilyen egy valódi női test szülés után
Fantasztikus felvételek.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Dőlnek a Facebookról és az Instagramról az olyan kismamák fotói, akik már-már irreálisan rövid idő alatt úgy néznek ki szülés után, mintha mi sem történt volna. Bár vannak, akik alkatilag valóban hamar elérik a baba világrajötte után azt az állapotot, amit szeretnének, a természetes, az általános, a nagy többség egyáltalán nem ebbe a kategóriába sorolható.
A tükör előtt állni, és szomorúan hasonlítgatni magát az interneten fotókat posztolgató sztárokhoz egy nőnek sem lenne szabad, mert a test, amely egy új életet hozott a világra, természetes módon változott.
Az anyai test szépsége
A női test minden egyes domborulatával, minden anyatigriscsíkjával szép. Ezt szándékozott bemutatni a The Beauty in a Mother - A szépség egy anyában - című fotósorozat, melyet a The Honest Body Project - Őszinte test projekt - keretében Natalie McCain készített. A fotós célja az volt, hogy a szülés utáni női test sokféleségét, annak szépségét bemutassa. Nézz meg néhányat képeiből a következő galériában, és olvasd el a fotózott anyák egy-egy gondolatát az anyaságról és az anyai testtel kapcsolatos aggodalmakról.
Rájöttem, sohasem lesz már olyan hasam, mint volt. "Emlékszel, milyen feszes hasam volt?" - kérdeztem a férjem, mire ő: "Igen, de akkor még nem volt két csodálatos fiunk."
Az érzelmi hullámvasút megterhelő az elején. A lányom születése után megtaláltam a fiam babakori ruháját: gyorsan telik az idő. Minden időszak szép az anyaságban, de van valami különleges abban, ha egy pici embernek te jelentesz mindent.
Azt nem választhatod meg, hogyan szülsz, de azt igen, hogyan neveled fel a gyermeked.
Nehéz a folytonos kontaktus. Amennyire imádom ezt, annyira megterhelő is néha.
Az újszülött időszak volt a legnehezebb. A folytonos odafigyelés, hogy nincs megállás. Ez persze nagyszerű is valahol, de ott vannak a nagyobb gyerekek és a lakás is. Igazi kihívás.
Az egyik babám eléggé sírós. Nehéz, amikor mindent megpróbálok, és nem tudom, hogyan segítsek neki. Talán ilyenkor egyszerűen rosszkedvű, ami előfordul az emberrel. Erre emlékeztetem magam mindig. A lényeg, hogy ebben is mellette legyek.
A negyedik nap körül ültem a sötétben a síró babámmal. Én is sírtam. Egész nap sírt, a melleim fájtak a szoptatástól, a hajam kócos volt, a lakás szanaszét. Volt egy pillanat, hogy önkéntelenül rám mosolygott. Éreztem, minden rendben, és minden megéri ezért.
Van valami csodálatos abban, ahogy a puha, még domborodó pocakomra fekszik a babám. Egyszer a jövőben majd talán lesz még a régihez hasonlatos is, de most tudom, hogy úgy tökéletes, ahogy van, a bújó picinek.
Nekem az volt a legnehezebb, hogy régen önálló voltam, és független. Amikor a baba megszületett, mindent egyedül akartam csinálni, de három nap után rájöttem, nem megy. Meg kellett tanulnom segítséget kérni, már egész jól megy.
Csodálatos látni azt a kis embert, aki egész addigi életében a te részed volt.
