Nem a gyerek buta, a tanár téved

Még a viszonylag közeli múltban is egyszerűen csak butának titulálták azokat a gyerekeket, akiknek rendre meggyűlt a bajuk a tanulással. Ma már tudjuk, hogy a probléma hátterében nemritkán részképességzavar, más néven tanulási zavar - diszlexia, diszgráfia vagy diszkalkulia - áll, melyek számos módon orvosolható.

Minél korábban derül fény a bajra, annál hatékonyabban működnek a különböző fejlesztőmódszerek - a szülő és a pedagógus dolgát azonban megnehezítheti, hogy a részképességzavarok meglehetősen változatos tünetek formájában adnak hírt magukról. Tudd meg, melyek a legtipikusabbak, és kérd mielőbb szakember segítségét.

Tipikus tünetek

Az alábbi jelek tipikusak ugyan, ám még ma is könnyű félreértelmezni őket, mivel inkább indirekt, mint direkt módon utalnak részképességzavarra.

Aránytalan szóródás a tanulmányi eredményben

A részképességzavarral küzdő csemetéknél gyakran aránytalan mértékű szóródás figyelhető meg a tanulmányi eredményben, azaz egy-egy területen - jellemzően az írás-olvasás, illetve a számolás elsajátításában - általános intelligenciaszintjükhöz képest feltűnően alulteljesítenek.

Közömbösség és érdektelenség

Az érintett gyerekek általános jellemzője a számukra kellemetlen feladatok iránti közömbösség és érdektelenség, ami az ismétlődő kudarcok következtében egyre inkább elmélyül.

Sokan közülük idővel teljesen elutasítják a nemszeretem tantárgyat vagy tantárgyakat, ami a későbbiek során a továbbtanulásukat, illetve a pályaválasztásukat is negatívan befolyásolhatja. Fokozottan fennáll ennek a veszélye, ha a gyengén muzsikáló lurkónak rendszeresen feddésben, büntetésben, netán megszégyenítésben van része.

Beilleszkedési és magatartászavarok

A részképességzavarban szenvedő gyerkőcök szerény teljesítményük miatt könnyen válnak gúnyolódás céltáblájává, hiszen a gyermekközösségek nehezen fogadják be azt, aki valamilyen tekintetben kilóg a sorból. Tipikus jelenség az is, hogy a lurkó a maga módján próbálja kompenzálni a sorozatos kudarcot, azaz mintegy kiszelepelésként hangoskodik, visszabeszél, vitát vagy akár verekedést kezdeményez - holott a legkevésbé sem antiszociális, hanem egyszerűen csak tehetetlen a saját problémájával szemben.

Így kezeld!

Természetesen pszichológus dolga megállapítani, hogy valóban részképességzavarról van-e szó, mint ahogy fejlesztés mikéntjét is neki kell meghatároznia. A szakember javaslata alapján a pedagógust is megkérheted arra, hogy a problémás tantárgyból vagy tantárgyrészletből időszakosan mentesítse csemetédet az értékelés és a minősítés alól.

A professzionális segítség mellett azonban anyukaként te magad is sokat tehetsz azért, hogy csemetéd minél jobb hatásfokkal küzdjön meg a tanulási zavarral.

Az egészséges énkép kialakítása

A kellő önbizalom az első és kihagyhatatlan lépést jelenti a siker felé vezető úton - az egészséges énkép kialakításának alapfeltétele pedig a pozitív visszajelzés és a teljes elfogadás.

Ne felejtsd el gyermekedet kisebb teljesítményeiért is megdicsérni - akkor is, ha azoknak semmi közük a tanulmányi eredményéhez.  Ami pedig az iskolai produktumot illeti, ne éld meg tragédiaként egy-egy kevésbé sikeres próbálkozását.

Sőt, éreztesd vele: attól, hogy hadilábon áll a betűkkel vagy a számokkal, semmivel sem szereted őt kevésbé - ami nem más, mint az a bizonyos feltétel nélküli szeretet, melynek hiányában egyetlen gyerkőcből sem válhat kiegyensúlyozott, sikeres felnőtt.

A kudarctűrő képesség fejlesztése

A részképesség-zavaros kicsik dolgát sokszor tovább nehezíti alacsony kudarctűrő képességük - ám ez, mint minden képesség, kiválóan fejleszthető, mégpedig elsősorban és mindenekelőtt játékkal. A szakemberek főként a társasjátékokat javasolják, mivel ezek szisztémája segíti a szabálytudat kialakulását az apróságokban. A piaci kínálat meglehetősen vegyes képet mutat - ha biztosra akarsz menni, nézz körül a Gyermekabc.hu oldalon.

Önállóságra nevelés

A részképességzavarban szenvedő gyerekek a sikerélmény hiánya miatt - éppen az önbizalomhiány kapcsán - önállótlanná is válhatnak, amit azonban módodban áll ellensúlyozni. Hagyj neki mindent, ami nem jelent veszélyt önmaga és környezete számára, no és persze nem kelt felesleges feltűnést vagy visszatetszést. Az irányítás szerepét - legalábbis az ésszerűség határain belül - a terelgetés és a támogatás vegye át.

Korlátokra természetesen ekkor is szükség van, ám fontos, hogy ezek ne terjedjenek ki a legapróbb részletekre is. Az így nevelt gyerek egyre többször próbálkozik majd meg egy-egy probléma megoldásával - először csak otthon vagy a játszótéren, később azonban az iskolában is. Mindez pedig a következetés fejlesztés mellett előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét a tanulás terén.

• tanulás
• iskola
• gyereknevelés
• kisgyerek
• a gyerek fejlődése
• Gyerek