- Egyet vártunk, négyet kaptunk!
Gesztes Ágnes és férje két fiuk mellé szerettek volna még egy kislányt. Meg is kapták...
A terhesség nem volt éppen problémamentes. A kockázatokra való tekintettel az orvosok próbálták rábeszélni Ágnest a részleges művi vetélésre - azaz a babák számának csökkentésére -, ő azonban biztos volt abban, hogy mindannyian időben és egészségesen jönnek majd világra.
- Már Kistomi is lombikbaba volt, ugyanis az orvosok megállapították: annyi esélyem van arra, hogy természetes úton essem teherbe, mint a lottónégyesre, nekünk pedig még egyesünk se nagyon szokott lenni. Olyan rosszak voltak a leletek, hogy még az egyébként kötelező inszeminációt sem kellett megpróbálni, hanem azonnal belevágtunk a lombikba. A második teljes programból született Kistomi, a negyedikből pedig az ikrek. Mivel a társadalombiztosítás öt lombikprogramot finanszíroz, lenne még egy lehetőségünk, de úgy érzem, ezt most kihagyjuk.
- Nagyon akarhattátok a gyerekeket, ha egymás után négyszer vállaltátok a teherbeesésnek ezt a viszontagságoktól legkevésbé sem mentes módját.
- Senki nem poénból vesz részt a lombikprogramban, ha akadnak is emberek, akik ezt valamiféle szeszélynek tekintik. A petesejtérést elősegítő hormoninjekciókkal - melyeket 10-12 napig adnak - együtt jár a túlstimulálás kockázata, az érett petesejteket pedig altatásban szívják le, ami már eleve nem veszélytelen.
- A negyedik próbálkozásnál hány embriót ültettek be?
- Négyet, de mint utóbb kiderült, egy közülük felszívódott, egy viszont osztódott. A beültetést követő első ultrahangos vizsgálatnál csak egy petezsák látszott. Kicsit csalódott is voltam, nagyon örültem volna ikerlányoknak.
A nőgyógyász vigasztalt, mondván, hogy ilyen a normális terhesség, végül is az anyaméh egy gyerekre van kitalálva. Aztán a hetedik héten a hüvelyi ultrahang már három petezsákot mutatott. A férjem és én vigyorogtunk a hír hallatán, csak a nagymamák estek kétségbe.
- Mikor derült ki az igazság?
- A kilencedik héten, egy bababörzén, ahol kedvezményesen lehetett négydimenziós ultrahangos vizsgálatot csináltatni. Ezen a ponton már mi is lefagytunk a férjemmel - nem is amiatt, hogy hogyan neveljük fel, hanem, hogy hogyan hordom ki őket. A doktornőm praxisában is csak hármas ikrekre volt példa, így számára is új volt a helyzet.
- Gyakorlatilag már a terhesség első hetétől feküdtem, vagy legalábbis ülő, félig ülő helyzetben voltam, máskülönben a megtapadást elősegítő hüvelykút kicsúszott volna a gravitáció hatására. Legfeljebb a lakáson belül közlekedhettem, azt is csak nagyon óvatosan. Így is bevéreztem a hetedik héten, majd a kilencediken is - ekkor már olyan erősen, hogy kórházba kellett vinni. Két hét után kiengedtek, aztán a 27. héten vissza kellett mennem, nehogy idő előtt induljon meg a szülés, illetve a tüdőérlelő injekciókat is ott kellett megkapnom.
A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?
Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.
További részletek: feminaklub.hu/
Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2024. november 27. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
- Egy héten keresztül nyúztak ezzel: mindennap megkérdezték, hogy hány baba marad, amire minden alkalommal azt válaszoltam, hogy négy. Ijesztgettek, hogy vakok, bénák lesznek, hogy elvetélek a huszadik héten, aztán látva, hogy hiába minden, feladták. Én a magam részéről mindvégig biztos voltam benne, hogy a kicsik egészségesen jönnek majd a világra. Abban, hogy végül így is történt, fontos szerepet játszott az a rengeteg pozitív megerősítés is, amit kaptunk. Több százan imádkoztak értünk.
- A két nagyobb fiad hogy bírta az anyahiányt?
- A 16 éves nagyfiam viszonylag jól - ő már amúgy is önálló, és mivel a kórház közelében lévő evangélikus gimnáziumban tanul, mindennap be tudott jönni hozzám. A kicsit már megviselte a helyzet. Korábban vittem magammal mindenhová, babaklubba, babatornára, baba-mama tornára, jöttek hozzánk a barátnőim az ő babáikkal.
Mindez már a terhesség első hetében megszűnt - legfeljebb leült mellém, meséltem neki. Ráadásul, mivel nem tudtam vele szaladgálni, apuka pedig dolgozott, bölcsődébe kellett adni. A férjem persze naponta behozta a kórházba, bár egyszer megbetegedett, és emiatt egy teljes hétig nem találkozhattunk. Nem beszélve arról, hogy én - ellentétben a többi kismamával, aki kisebb problémákkal, például terhességi cukorbetegséggel került kórházba - hétvégeken sem mehettem haza.
OLVASD EL EZT IS!
- probléma
- megoldás
A végső megoldás, ha nem jön a baba
- orvos
- kezelés