Azt hiszed, bátorítod, de a gyerek összeroppan tőle: 3 mondat, amit ne mondj neki

Sorolhatnánk, mennyi minden van, ami felnőttszemmel nézve nem tűnik akkora problémának, de egy gyerek számára komoly aggodalmak és feszültség forrása lehet. A szülő támogató jelenléte elengedhetetlen, hogy mindez oldódjon. Ha érzi, hogy számíthat a megértésre, a gyerek felől később is nagyobb eséllyel marad meg a bizalom.

Nem mindegy ugyanakkor, hogy az odafigyelő szülő mivel bátorítja gyermekét. Legyen szó akár a barátaival való ellentétéről, akár egy iskolai tantárgy miatti aggodalmáról, az alábbi mondatok sajnos csak mélyíthetnek a bajon, és a gyerek önértékelésének is árthatnak.

Nem nagy dolog!

Nagy tévedés szülőként nem komolyan venni a gyerek problémáit. Azok elbagatellizálása a meg nem értettség érzését kelthetik. Azt sugallja, hogy a szülő nem tanúsít elegendő empátiát. A gyerek ettől egyedül érzi magát a bajban, és feszültsége tovább halmozódik.

Ami a gyereket aggasztja, az számára igenis nagy dolog az adott pillanatban. A szülőnek figyelembe kell vennie, hogy minden életkornak megvannak a maga problémái. Épp olyan komolyan kell venni, amit mond, amilyen komolyan mondja a gyerek. A feszültséget csak megértéssel sikerülhet oldani.

Például, ha a gyerek összeveszett egy barátjával, a köztük lévő konfliktust nem szabad jelentéktelennek gondolni. A gyerek félhet, hogy nem békülnek ki, retteghet, hogy egyáltalán nem lesznek barátai, vagy épp meg lehet bántva. A kapcsolatukat helyrerázó megoldás a keresendő. Ha pedig nincs békülés, a gyereket át kell segíteni ezen is.

Más gyereknek is sikerül, neked miért ne sikerülne?

Más gyerekekkel, osztálytársakkal, pláne testvérekkel példálózni nem szabad. A gyerek ettől rosszabbnak érezheti magát a többieknél, hiszen a szülő akarva-akaratlan szembeállítja a gyereket a többiekkel. Ők azok, akiknek sikerült, a gyerek pedig a másik oldal, akinek ugyanezt az eredményt tudnia kell produkálni.

A gyereket a legjobb abban a szellemben nevelni, hogy mindenki másban jó. Nem baj, ha valami az egyik gyereknek sikerül, a másiknak pedig nem, mert egy következő dologban éppen fordítva lesz. Törekedni és próbálkozni kell, de rendben van, ha valami mégsem megy - ez természetes.

Nem vagy te olyan béna, hogy ne sikerüljön!

Ezt mondja a szülő, de a gyerek annyit hall belőle: ha nem sikerül, akkor viszont béna vagy. Óvatosan kell bánni a jelzőkkel. Jobb, ha a gyerek olyan tulajdonságait soroljuk, melyek alapján képes lehet megcsinálni az adott dolgot.

Olyan pozitív példákat is lehet hozni, amikor a jelen esetben is hasznos tulajdonsága vagy képessége megcsillant. Ettől nőhet az önbizalma. Például, ha fél a távolugrás felmérésétől, emlékeztetni kell, hogy a családi túrán milyen ügyesen ugrotta át - kis túlzással a cél érdekében - a hatalmas árkot, elsőre. Vagy, ha a matematikadolgozattól fél, megdicsérni, múltkor milyen ügyesen kiszámolta, mennyi zsebpénzt kap majd év végéig.

Végül ismét érdemes hangsúlyozni, hogy mindenki másban jó. Megnyugtató lehet a gyerek számára az a tudat, hogy a szülő, akármilyen eredményt produkál is a gyerek, ugyanolyan büszke lesz rá. Segíthet, ha ismeri a javítási lehetőségeket, és a szülő hasonló korban megélt, pozitívan végződő élménye is jó kapaszkodó a gyerek számára.

• gyerekek
• félelem
• gyereknevelés
• Gyerek