Mi a legrosszabb tulajdonsága?

Képtelen nyugton maradni

Egyszerre fárasztó és idegesítő, amikor gyermeked a legkülönbözőbb módokon próbálja felhívni magára a figyelmedet. Ha nem vele foglalkozol, máris nyafog, nyüzsög vagy lármázik?

Ilyenkor a fegyelmezési kísérletek általában kudarcot vallanak. A kicsi ugyanis tisztában van az azzal, hogy megnyilvánulásaival idegességet vagy haragot vált ki belőled, ám számára még ez is jobb, mint az, ha nem foglalkozol vele.

Az állandó figyelemfelkeltés azt jelzi, hogy porontyodnak valamilyen kielégítetlen szükséglete van. A legvalószínűbb, hogy kevesebb időd és energiád jut rá, mint korábban, amit ő úgy él meg, hogy már nem eléggé fontos számodra.

Így kezeld!

Ha nem áll módodban többet foglalkozni csemetéddel, jelölj ki egy intervallumot a nap során, ami kizárólag kettőtökről szól. Fontos, hogy ezt ne áldozatvállalásként éld meg - ahhoz ugyanis, hogy a kicsiben kialakuljon az érzelmi biztonság, látnia kell, hogy a beszélgetésben és a játékban te éppúgy örömödet leled, mint ő. Egy-egy kedves szóval vagy gesztussal olyankor is fejezd ki az iránta való szeretetedet, amikor nem tudsz teljesen rá figyelni. Fordíts gondot a testi és a szemkontaktusra is: nézz mélyen a szemébe, simogasd vagy öleld meg őt. Minél több pozitív megerősítést kap, annál kevésbé lesz szüksége arra, hogy rosszalkodással vonja magára a figyelmedet.

Agresszivitás

Egyre szélesebb körben figyelhető meg a kisgyermekkori agresszivitás. A szidás, büntetés ebben az esetben is csak ront a helyzeten - ami nem meglepő, hiszen - mint ismeretes - az agresszió agressziót szül, így konfliktuskezelésre a legkevésbé sem alkalmas. Valójában az agresszió egyfajta egyensúlyzavar, mely valamilyen destruktív érzelemből fakad. A szülők egy része hajlamos kívül helyezni magát a helyzeten, holott sokszor maguk is részesei annak.

Elképzelhető például, hogy nem mindig sikerül következetesnek maradnod. Ha a kicsi más és más visszajelzést kap hasonló megnyilvánulásaira, kiszolgáltatva érzi magát a mindenkori körülményeknek. Az ebből keletkező feszültséget pedig a számára legkézenfekvőbb módon igyekszik kiadni magából.

Az is lehetséges, hogy csemetédnek mostanáig nem sikerült elsajátítania az érzelmek kifejezésére való képességet, és a meg nem értettségből adódó frusztrációtól próbál megszabadulni az agresszivitás révén.

Gondolkozz el azon is, nem jössz-e ki időnként túl könnyen a sodrodból - a gyerek ugyanis elsősorban utánzás révén tanul, így nem kizárt, hogy egyszerűen csak átveszi az általad nyújtott viselkedésmintát.

Így kezeld!

Fektess le bizonyos ésszerű szabályokat és korlátokat, melyek támpontot és biztonságos keretet nyújthatnak csemetédnek. Nagymértékben növeli ugyanis a biztonságérzetét, ha mindig tudja, mire számíthat, a félelem és szorongás csökkenésével pedig alábbhagy az agresszivitás is.

Az érzelemkifejezés részben veleszületett képesség, részben viszont utánzással kell elsajátítania a gyerkőcnek. Nyilvánítsd ki csemetéd felé mindazt, amit érzel, és őt is bátorítsd érzelmei megfogalmazására. A szülői viselkedés imitálása a szocializáció egyik legfontosabb formája, a jó példa hatására tehát a kicsi kapcsolata fokozatosan javul a körülötte lévőkkel, így pedig a meg nem értettségből fakadó agresszív megnyilvánulások is ritkulnak.

Amennyiben magad is hajlamos vagy elveszíteni a türelmedet, a gyerek csak akkor fejleszthető, ha te is fejleszted önmagadat. Ennek hatékony módja, ha megoldásterveket készítesz a várható konfliktushelyzetekre, melyek segítenek abban, hogy higgadt maradj.

Hazugság

A kisgyerek jellemzően nem rosszaságból füllent. Sőt, egy bizonyos életkor alatt a gyerekek képtelenek a tudatos hazugságra. Sokkal inkább arról van szó, hogy - életkorából adódóan - értelmi szintje nem elég fejlett, így elsiklik bizonyos részletek fölött, vagy rosszul emlékszik rájuk, miközben meggyőződése szerint minden úgy történt, ahogy állítja. Az is lehet, hogy élénk képzelőerejéből adódóan összemossa a mesét a valósággal, vagy valamilyen vágyát szeretné oly módon valóra váltani, hogy jelen időben beszél róla. Mindebből nem érdemes messzemenő következtetést levonnod: ahogy a kicsi nő és okosodik, lassan kinövi majd az efféle lódításokat.

Aggodalomra akkor van okod, ha csemetéd valamely csínytevését próbálja ily módon meg nem történtté tenni, ugyanis ez a fajta megnyilvánulás már közel áll a tényleges hazugsághoz, hiszen a felelősségre vonás alól próbál kibújni.

Így kezeld!

Az sem mindegy, milyen mintával szolgálsz számára, ezért még jó szándékból se vezesd félre, és ügyelj arra, hogy kegyes hazugság se hangozzon el a jelenlétében.

• lelki háttér
• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek