Melyik típusba tartozol?

A gyereknevelés során alkalmazott módszereidet több tényező is befolyásolja. Hatással van rá, hogy hogyan neveltek téged, milyen a karaktered, illetve az életmódod. Ehhez hozzájárul az is, hogy partnereddel hogyan sikerül megegyezni a nevelési elveket illetően, és mennyire értetek egyet.

Bár a variációs lehetőségek száma végtelen, az alapján, hogy milyen főbb nevelési eszközök jellemzőek a szülőkre, leírhatók bizonyos típusok. A legtöbb nevelési stílus egyformán alkalmas arra, hogy egészséges gyerkőcöt nevelj, bár mindegyikkel járnak bizonyos nehézségek. Tudd meg, neked mi lesz a legnagyobb kihívás, amivel anyaként találkozhatsz!

Szigorú típus

Azok a szülők, akik a tekintélyelvű módszert alkalmazzák, elvárják, hogy a gyerek példaképként kezelje őket, és felnézzen rájuk. Általában határozott véleményük van a helyes viselkedéssel kapcsolatban, amiből nem engednek: az esti nyűgösködéssel tehát nem egyszerű átejteni őket.

Ha ebbe a típusba tartozol, megadod gyermekednek azt a kiinduló szabályrendszert már egészen pici korában, ami később támpontot jelenthet számára a mindennapok során. A túlzott szigor azonban nem csak előnyökkel jár, hiszen, ha úgy érzed, hogy a kicsi többet enged meg magának, mint ami az elveidbe belefér, hajlamos lehetsz a meggondolatlan büntetésre. Természetesen a kisebb-nagyobb komiszságokat nem árt megbeszélni, ha pedig gyermeked szándékosan rosszat cselekszik, bizonyos büntetések is szóba jöhetnek, de néha nem árt, ha adsz egy esélyt a gyereknek is, hogy tettét megindokolja.

Elnéző típus

Az elnéző szülő a szigorú szöges ellentéte, de nem szabad összekeverni a közömbös hozzáállással. Az elnéző szülők nagy figyelmet fordítanak arra, hogy porontyuk felé kimutassák a szeretetüket, és éreztessék vele, hogy ez az érzés megkérdőjelezhetetlen.

Arra ösztönzik a gyermeket is, hogy érzéseit, egyéniségét szabadon kifejezze. Hasonló hozzáállás mellett porontyod szabadabban mozoghat, mivel tudja jól, hogy a nagy zsiványságért sem jár súlyos büntetés, hiszen inkább megpróbálod megbeszélni vele, miért kerülje a rossz viselkedést.

Nehézséget okozhat, hogy a szabadelvű nevelési stílus mellett alacsony a csemete önkontrollja, esetleg teljesen hiányzik belőle ez a szabályozó mechanizmus, ami segítené abban is, hogy saját tetteinek következményét megértse. Ha tehát a túlzott büntetést állandó tárgyalással próbálod elkerülni, azzal találhatod szembe magad, hogy a gyerek csak hegyi beszédnek tartja, amit mondasz.

Pozitív típus

A pozitív szülő legfőbb nevelési eszköze a dicséret, hiszen arra figyel, mi az, amit jól csinál a gyerek, és figyelmen kívül hagyja, amit rosszul tett.  Ha megdicséred a gyereket, azzal elősegítheted az egészséges személyiségfejlődést, tehát nagyobb esélyed van rá, hogy szemed fénye magabiztos, sikeres felnőtté váljon majd. Ügyelned kell azonban arra, hogy nevelési módszereidet a gyermek korához és értelmi képességéhez igazítsd.

Amennyiben túl fiatal ahhoz, hogy rájöjjön, ha kihúzza a kazetta szalagját, az nem működik többet, egy egyszerű dorgálás sokkal helyénvalóbb, mint a komoly büntetés, de ennyi kell ahhoz, hogy rájöjjön, mit szabad tenni, és mit nem.

Ha csak a gyerek viselkedésének jó oldalára fordítasz figyelmet, és nem veszel tudomást a bosszantó vagy rossz magaviseletről, azzal nem teszel jót neki. Ne halaszd a csatát akkorra, amikor már igazán nagy a baj: figyelj a gyermekre minden helyzetben, mondd el neki, miben hibázott, amikor rosszul csinált valamit, és adj esélyt, hogy kijavíthassa!

Bizonytalan típus

A bizonytalan szülők örökké aggodalmaskodnak, hogy csemetéjük valami bajba keveredett, és, bár jó szándék vezérli őket, mivel mindig a legrosszabbra gondolnak, sokszor a gyerekben is hamarabb látják meg a rossz tulajdonságokat, mint azt, ami dicséretet érdemel.

Ha te magad túl nagynak találod a legapróbb kihívásokat, és soha nem vagy megelégedve teljesítményeddel sem szakmai, sem szülői téren, azzal gyermeked önbizalmát is rombolod. Bizonytalanságod miatt azok az alapvető szabályok sem tiszták előtte, melyeket egyszer leszögeztél, hiszen hajlamos vagy arra, hogy amit egyszer megtiltasz a kicsinek, máskor megengeded.

Fontos, hogy ne tűzz ki se magad, se a gyerek elé túl nagy célokat, inkább próbálj apró lépésekben haladni. Néhány kövér könnycsepp pedig ne tántorítson el: ha valamit szeretnél elérni, határozottan várd el a gyerektől! Ha megkeményíted a szíved, a gyereknek is biztosabb támpont lesz a szavad, és te is visszanyerheted önbizalmad, ha látod, hogy a kicsi sikeres, és két lábbal áll a földön.

Cikkünk Alison Mackonochie A kisgyermekek dührohamai című könyve alapján készült.

• típus
• szülő
• gyereknevelés
• apa és anya
• Gyerek