Sokan hiszik, hogy jó a gyereknek, de többet árt, mint használ – És nem kevés pénzbe kerül

Az iskolában a gyerekek szinte annyit ülnek a padban, mint egyes felnőttek az irodai íróasztal mögött. Ebben a korban a folyamatos figyelem és produktivitás megkövetelése elképesztően leszívja a gyerekeket és a serdülőket egyaránt.

A játék, a szabadidő, a pihenés, a tanulás, a sport, a kreatív időtöltés, a zenetanulás és a szociális kapcsolatok építése közötti egyensúlyt megtalálni egyáltalán nem egyszerű. Sok szülőnek dilemmát okoz, hogyan sakkozza ki azt, hogy a gyerek ne legyen túlterhelve, mégis tudja űzni azokat az aktivitásokat, amiket élvez.

Mennyi különóra az, ami már túl sok egy gyereknek?

Néhány hónapja egy délutáni kutyasétáltatás alkalmával akadt meg a szemem egy számomra szinte már karikatúraszerű jeleneten: egy nagyjából nyolcéves forma gyerek az iskolatáskája súlya alatt görnyedve éppen rohant haza egy karateruhában, bal kezében egy hegedűtokkal, a jobb kezében pedig egy himbálódzó tornazsákkal.

Belegondoltam, hogy a saját gyerekkoromban mekkora divatját élte, hogy mindenki minél több különórára járjon, tanuljanak a gyerekek zenét, sajátítsanak el egy sportot, menjenek szavalóversenyre, és olvassanak a szabadidejükben – felnőttként belegondolva már könnyebben látom bele ebbe a mintába a munkaközpontú társadalmi berendezkedés korai trenírozását. Ezzel valószínűleg sokan nem értenek egyet, azonban ha belegondolunk, a felnőtt életre való felkészülésben gyakorlatilag azt definiáljuk a gyerekeknek, hogy szokják meg: nem lesz idejük arra, amit szeretnek, és pihenni egyenlő a lustasággal. De elszakadva a jelenség tágabb társadalmi értelmezésétől, biztosan sok igyekvő szülőben merül fel a kérdés a különórák kapcsán, hogy mi az, ami már túl sok, hogyan kell fenntartható és a gyereknek kedvező arányokat kialakítani.

Valószínűleg senki nem irigyli azokat a szülőket, akiknek most van iskolás korú gyereke – olyan kihívásokkal kell a mostani szülőknek szembesülniük, amik tíz éve még abszolút nem voltak képben. A gyerekek figyelme átalakult a zuhatagszerű információáradat folyamatos stimulációja alatt, minden egyes ember kezében ott figyel az okostelefon, ami közvetve vagy közvetlenül, de kihat a társas kapcsolatokra, deformálja a megszokott családi modelleket. Ráadásul erre még nincsen elég kutatási anyag, még nem nőtt fel elég generáció az új rendszerben, hogy ennek a buktatóit, következményeit és megoldásait biztos szabályok alapján lehetne irányítani. A folyamatos pörgés mellett ott van az is, hogy a gondolkodásmódba beépült az a zsigeri reflex, hogy csak a hasznosan töltött szabadidő az elfogadható, a semmittevéssel vagy csak létezéssel töltött idő az pazarlás. Ettől a brutális nyomástól nagyon nehéz eltávolodni, és azt mondani, hogy a kevesebb néha több.

Az iskola utáni szabadidő teljes betáblázása a gyerekeknek és a szülőknek is leszívhatja a kapacitásait, de egy jó egyensúlyban kialakított heti beosztás segíthet abban, hogy a széles körű tanórán kívüli tevékenységek közül ki lehessen választani a megfelelőeket. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy kreatív foglalkozás, edzés vagy zeneóra vagyonokba kerülhet, miközben előfordulhat, hogy a csemete nem is különösebben élvezi. Fontos, hogy ki tudja próbálni a gyerek az adott foglalkozást néhányszor, még azelőtt, hogy már egy betáblázott kötelezettség lenne – ez megvalósulhat egy hétvégi kézilabdameccsen vagy egy kerámiaszakkörön. Azonban egy jól megválasztott szakkör könnyen szárba szökkenhet, akár egy életre szóló tudást vagy érdeklődést adhat, ami viszont megfizethetetlen értékkel bír. 

Napirend és betáblázás közti különbség

Rachel Cortese, beszéd- és nyelvterapeuta, valamint iskolai tanár szerint általában „a gyerekek nagyon jól teljesítenek, ha van egy rendszeres napirendjük, és ennek része az iskola utáni programok”. Ruth Lee oktatási és tanulási szakértő szintén dicséri azokat a jól ismert előnyöket, amelyekkel jár, ha a gyerekek az osztálytermen kívül is együtt vannak, és több tevékenységet végeznek – különösen fizikai jellegűt. „Ez lehetőséget ad a gyerekeknek a társas interakcióra, ugyanakkor segít nekik levezetni egy részét az energiájuknak, hogy le tudjanak nyugodni és visszatérhessenek a tanuláshoz” az iskola után. Ez különösen fontos – jegyzi meg –, mivel az iskolák egyre inkább csökkentik a szünetek hosszát.

Az idősebb gyerekek számára az iskola utáni tevékenységek nagyon fontosak lehetnek a veszélyesebb tevékenységek elleni védelemként – mondja Mary Rooney klinikai pszichológus, PhD –, különösen, ha a szülők elfoglaltak a munkájukkal vagy a többi gyerekükkel. „Amint a gyerekek középiskolába és gimnáziumba kerülnek” – mondja –, „az iskola utáni egy-két óra a legveszélyesebb időszak, amikor kapcsolatba kerülhetnek a fiatalok a kábítószerekkel, alkohollal vagy veszélyes tevékenységekkel, mert ez az az időtartam, amikor a gyerekek a leginkább felügyelet nélkül vannak.”

A több iskolán kívüli szabadidős tevékenység, legyen az sport, tánc, színház vagy tudományos szakkör, új lehetőséget kínál a gyerekeknek, hogy bizonyítsák képességeiket és tudásukat, ami fontos az önbecsülésük és identitásuk fejlődése szempontjából – különösen azoknak a gyerekeknek, akiknek nehézségeket okoz az iskola szigorúbb keretrendszerén belüli eredményes részvétel. A pozitív oldalait tehát nem kell vitatni, egyértelműen fontos a gyerekeknek, hogy részt vehessenek különórákon, a saját korosztályukkal töltsenek időt, fejlesszék a képességeiket, és felfedezhessék saját tehetségüket és érdeklődésüket túl az iskolai tanórákon. 

Mikor lesz ez túl sok, hol van a határ a színes és izgalmas heti programok és a túlterheltség között?

Susan Newman, PhD, szociálpszichológus szerint: „Ha túl sokfelé szakadsz, nem fogsz tudni koncentrálni és igazán jó lenni egy dologban.” Az iskola és a magánélet egyensúlya legalább olyan fontos, mint a munka–magánélet egyensúlya. Jerry Bubrick, PhD, klinikai pszichológus, aki évek óta OCD-s gyerekeket kezel, úgy vélekedik, hogy valójában akkor túl sok a különóra, ha azok elkezdik zavarni a gyermek életét. Dr. Bubrick megjegyzi, hogy az intenzív elkötelezettséget igénylő tevékenységek – mint a sport vagy a színház – esetében akár egyetlen tevékenység is túl sok lehet.

Dr. Bubricknak van egy nagyon egyszerű képlete arra, hogy mennyi az a túl sok: „Még mindig meg tudod csinálni a házi feladatodat? Még mindig nyolc órát vagy többet alszol minden éjjel? Még mindig része vagy a családodnak? Még mindig tudsz a barátaiddal lógni? Ha egy vagy több kérdésre a válasz »nem«, akkor az túl sok.”

Ezért elengedhetetlen, hogy a szülők kommunikáljanak a gyerekkel, és akár segítséget is kérjenek annak érdekében, hogy a gyerek számára ideális, fenntartható heti rendszert tudjanak kialakítani.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• gyereknevelés
• iskola
• iskolai élet
• különóra
• gyerekprogram
• szabadidő
• szabadidős tevékenységek
• pszichológus
• pszichológia
• Gyerek