Könyv helyett tévézzen a gyerek!

A nevelési szakértők és a szülők egyaránt arra törekednek, hogy minél sikeresebb és boldogabb ember váljon a kicsiből - ezért egyre-másra látnak napvilágot az újabb nevelési módszerek.

Néhány közülük kiállja az idők próbáját, mások feledésbe merülnek, ám akadnak olyanok is, melyek már első hallásra botrányosak - és adott esetben többet árthatnak, mint amennyit használnak. Ez utóbbiak közül szemezgettünk.

- A tévétől sem lesz butább, mint a könyvtől

Dr. Bryan Caplan szerint a gyereknek semmi baja nem lesz, sőt, még a javára is válik, ha egész nap a tévét bámulja - akár pizzát, chipset, miegymást is majszolhat eközben, az élvezetet fokozandó.

Az önjelölt nevelési guru azt tartja, hogy a fejlesztésben - úgymint zeneleckék, sportfoglalkozások, különórák - részesülő gyerkőcök semmivel sem lesznek okosabbak, mint azok a társaik, akiknek mindez nem adatik meg. Ezért aztán jobb hagyni a kicsit, hogy azt tegye, amihez kedve van.

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a túlzásba vitt fejlesztés egyfajta stresszforrást jelenthet a gyerek számára. Ráadásul a tapasztalok szerint az idő előtt és túlzott mértékben fejlesztett lurkók csak az iskola első egy-két évében teljesítenek jobban a társaiknál, majd lassacskán visszahullámzanak a koruknak megfelelő szintre.

Ám az is tény, hogy kellő számú és minőségű impulzus híján a gyerkőc nem fogja tudni maradéktalanul kibontakoztatni a benne rejlő adottságokat és képességeket - ami aztán a pályaválasztását, ily módon pedig egész későbbi életét negatívan befolyásolja.

Fennáll annak a veszélye is, hogy a varázsdoboz bámulása egy az egyben kiváltja az olvasást - ami pedig alapvető feltétele lenne annak, hogy a gyerkőc gondolkodás-, írás- és beszédkészsége egészségesen fejlődjön. Ennek híján magában sem fogja tudni a helyükre tenni a felé áradó információkat, a környezetével való kommunikációja pedig finoman szólva is kívánnivalót hagyhat majd maga után.

A hangsúly tehát - mint oly sokszor - ezúttal is a mértékletességen van. Ovis vagy kisiskolás gyerekek esetében elegendő az extra elfoglaltságokból egy vagy kettő. Később már ennél többről is lehet szó - feltéve, hogy a lurkónak is van hozzá kedve, és nem jelent túl nagy igénybevételt számára.

- A korlátozás törést okoz a gyerek lelkében

Egyre nagyobb teret hódít az a nevelési elv, amely lényegében mindenféle korlátozást kiiktat. Leginkább azok a szülők fogékonyak rá, akiket annak idején túlságosan is szigorúan fogtak, és időről időre részük volt feddésben, büntetésben, esetleg megszégyenítésben vagy megaláztatásban, és szeretnék, ha csemetéjüknek nem kellene mindezen keresztülmennie.

A fenti jelenség gyakorta tapasztalható hazánkban is, ami vélhetően annak köszönhető, hogy még a viszonylag közeli múltban is a poroszos nevelési stílus uralkodott - így a mostani édesapák-édesanyák közül nem kevesen éltek meg a fentiekhez hasonló sérüléseket. Ám ha belesnek a másik végletbe, többet árthatnak porontyuknak, mint hinnék.

A túlságosan is szabadjára engedett gyerkőcök rendszerint beilleszkedési zavarokkal küzdenek, illetve hajlamossá válnak az érzelmi manipulációra. Még nagyobb baj, hogy a korlátozás hiányával a szülő - anélkül, hogy tudatában lenne - valójában a gyerekre hárítja a felelősséget, akit a rá nehezedő teher egy életre szorongóvá tehet. Ha szeretnél többet olvasni a témáról, kattints ide.

- Nem rossz, hanem a csillagok küldötte

Manapság sok szó esik az úgynevezett indigógyerekekről, akiket egyes ezoterikus körökben a csillagok küldötteiként tisztelnek. Az elmélet követői szerint ezek a lurkók azért jöttek ide, a Földre, hogy úgymond megjavítsanak minket, persze a maguk módján: viselkedésük révén egyfajta tükröt mutatnak nekünk, hogy rádöbbenjünk hibáinkra, és a továbbiakban tartózkodjunk tőlük.

Éppen ezért az állítólagos indigógyerekek szülei sokszor meg sem próbálják jobb belátásra téríteni a kis renitenst, mondván, hogy így nem tudná beteljesíteni az életfeladatát. Sőt, a gyerkőc különlegességnek bizonyítékát látják a fegyelmezhetetlenségben, a beilleszkedési problémákban, a tekintélyelvűség elutasításában, de még az esetleges részképességzavarokban is.

Nem tisztünk eldönteni, hogy léteznek-e indigógyerekek, vagy sem. Annyi azonban bizonyos, hogy az egészséges személyiségfejlődés elképzelhetetlen valamiféle szabályozottság nélkül, melynek szerves részét alkotják bizonyos elvárások és következmények. Ha többet akarsz tudni az indigógyerekekkel kapcsolatos feltételezésekről és tényekről, kattintsd ide.

• különleges gyerek
• gyereknevelés
• kisgyerek
• indigó gyerek
• Gyerek