Jó anyának tart a gyereked?

Mint a legtöbb anyának, valószínűleg neked is támadnak kétségeid, hogy vajon jó szülője vagy-e csemetédnek, hiszen nincs olyan ember, aki a nap 24 órájában képes topon lenni.

A jó hír az, hogy erre a legkevésbé sincs szükség. Lehetséges ugyanis, hogy gyermeked éppen kisebb-nagyobb gyengeségeid miatt tart jó anyának. Válaszainkból megtudhatod.

Meg mered szegni a szabályokat?

Szülőként bizonyára te is kialakítottál bizonyos szabályokat porontyod számára. Szükség is van rájuk, hiszen ily módon kap valamiféle keretet a kicsi élete, nem beszélve arról, hogy többek között a szabályok révén sajátíthatja el az alkalmazkodásra való képességet.

Ez utóbbi ugyanis a későbbiek során a társadalomba való beilleszkedésének egyik feltétele lesz. Ha azonban beleesel abba a hibába, hogy minden körülmények között igyekszel betartatni a szabályokat gyermekeddel, feleslegesen megnehezíted a dolgát - de a magadét is.

Teljesen rendjén való, hogy a kicsi nem ehet gyorsételt, időben le kell feküdnie, és nem káromkodhat. Ám nincs olyan szabály, amit néha ne lehetne megszegni - akár azért, mert a körülmények ezt indokolják, akár azért, mert ez felszabadítóan hat a gyerekre.

Az egészséges vacsora helyett idő híján alkalomadtán belefér a mélyhűtött halrudacska, és akkor sem dől össze a világ, ha néha nagyvonalúan engedélyezed lurkód számára a szokásosnál későbbi lefekvést - például azért, hogy egy jót beszélgessetek.

Ami pedig a káromkodást illeti, természetesen nem kell megengedned, de azt se éld meg tragédiaként, ha a gyerek száján kiszalad egy csúnya szó. Egyszerűen mondd el neki, hogy miért nem helyes így beszélni, majd térjetek napirendre a történtek fölött.

Ezzel a fajta rugalmassággal megerősíted gyermekedben azt, hogy az ő vágyai, szükségletei, problémái - végső soron a személye - mindennél fontosabbak számodra.

Ha mindez kora miatt még nem is igazán tudatosul benne, garantáltan jobb anyának tart majd, mint akkor, ha minden téren az ideális megoldásra törekedsz.

Hagyod eleget játszani?

Mi lesz a gyerek, ha felnő? Ezt lehetetlen megjósolni, így szülőként úgy érezheted, gondoskodnod kell arról, hogy minél több lehetőség közül választhasson.

Bizonyára igyekszel biztosítani számára, hogy minél több területen tehessen szert ismeretekre.

Ez önmagában tökéletesen rendben van - ám az arányokra érdemes ügyelned.

Ha ugyanis lurkódat kiskorában különböző foglalkozásokra járatod, életéből éppen a játék marad ki, ami a gyerekek számára az elsődleges fejlesztőtevékenységet, egyszersmind pedig az egyik legfőbb örömforrást jelenti. Így, bár minden tőled telhetőt megadsz neki, valószínűleg kevésbé fog jó anyának tartani, ráadásul az idő előtt megkezdett, illetve túlzásba vitt fejlesztésnek idővel egyéb hátrányai is jelentkezhetnek.

Természetesen nem arról van szó, hogy a gyereket mindenféle foglalkozásról le kellene állítani. Ehelyett inkább próbáld bevezetni azt, hogy hetente csak egy, legfeljebb két foglalkozáson vegyen részt. Hogy melyiken, azt rábízhatod. Kiváltképp ne kényszerítsd olyasféle tevékenységre, amit te annak idején kedveltél, esetleg szívesen kipróbáltál volna, ám a körülmények ezt nem tették lehetővé - hiszen a gyerkőc nem a te miniatűr kiadásod, hanem egy különálló személyiség.

Biztasd inkább arra, hogy megismerkedjen néhány érdekes tevékenységgel, a fennmaradó időt pedig töltse egészen más dolgokkal - készítsen figurákat üres dobozokból, tanulmányozza a kerti bogarakat, sorakoztassa fel a dinoszauruszait, rohangáljon az udvaron. Gyermeked értékelni fogja, hogy jogában áll az ésszerűség határain belül rendelkeznie magával, illetve azt tenni, amihez igazán kedve van. Ezáltal kettőtök szövetsége tovább erősödik - nem utolsósorban pedig egy nagy teher kerül le a válladról.

Szánsz időt magadra?

Aligha akad szülő, aki nem érzi néha úgy, hogy a legszívesebben elköltözne egy lakatlan szigetre - ez azonban az egyik legkomolyabb tabutéma a gyereknevelésben. Már-már szentségtörésnek számít bevallani, hogy a kis drága időnként kolonccá válik, hiszen a papírforma szerint a szülőnek nemcsak a gyermekét kell szeretnie, hanem minden mást is, ami vele kapcsolatos.

Pedig nem csoda, hogy néha nem azért bíznád a nagymamára, hogy egyéb teendőidet elvégezhesd, hanem azért, mert egyszerűen egy kis magányra vágysz. Ám lehet, hogy megfosztod magad a nyugalomtól, attól tartva, hogy gyermeked emiatt úgy érzi, nem elég fontos számodra - és nem vagy igazán jó anyja.

A helyzet a fentiekkel szemben az, hogy a kicsinek az a rossz, ha kimerültnek és túlhajszoltnak lát - hiszen hogyan is védelmezhetné meg őt, a gyengébbet egy olyan felnőtt, aki nyilvánvalóan híján van az energiának?

Lényegesen nagyobb biztonságban érzi majd magát, ha egy-egy ilyesféle elvonulás után felfrissülve és lehiggadva tudod ellátni szülői feladataidat - ez pedig bőségesen kárpótolja azért a néhány óráért vagy napért, amit a nagymamánál töltött, és sokkal inkább tart jó anyjának így, mint akkor, ha állandóan erőn felül próbálsz teljesíteni.

Cikkünk Richard Templar A gyereknevelés 100 szabálya című könyve alapján íródott, mely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

• anya
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek