Disznóól van a gyerek szobájában?

Olyan csemetét, aki a maga elhatározásából igyekezett volna rendet tartani a környezetében, valószínűleg senki nem látott. Bármilyen kiábrándítóan hangzik is, a gyermeki létnek természetes velejárója a rendetlenség és zűrzavar.

Ennek persze a lelkiismeretes szülő érthető módon mégiscsak megálljt szeretne parancsolni. Tudd meg, miként teheted ezt meg hatékonyan és konfliktusmentesen.

Ne várd meg, míg káosz lesz!

Ha nem vagy résen, előbb-utóbb kaotikussá válik a helyzet lurkód szobájában vagy játszósarkában. Ekkor pedig már sem jutalom, sem büntetés kilátásba helyezésével nem tudod rábírni kicsit, hogy felszámolja az áldatlan állapotot - ugyanis ezen a ponton már azt sem tudja, hogy fogjon hozzá, a kivitelezés további része pedig végképp reménytelennek tűnik számára.

A legjobb tehát, ha el sem juttok idáig. Ennek érdekében követeld meg gyermekedtől a rendszeres, akár naponta többszöri elpakolást, például ha már nem játszik a kisautóval, tegye vissza a polcra, mielőtt a mozdonyért nyúlna.

Fontos az is, hogy kérésedet mindig konkrétan fogalmazd meg - a rendrakás mint fogalom ugyanis túlságosan tág egy kisgyerek számára. Azt viszont, hogy rakja a helyére a gyurmát, biztosan megérti.

Motiváld a gyereket!

Ha a rendrakás hosszabb időt igényel - például több kilónyi legódarabot kell egyenként összeszedegetni -, segíts a gyereknek. A kicsik ugyanis korukból adódóan néhány percnél tovább nem képesek egy-egy tevékenységre összpontosítani, ezért a nagyobb volumenű megbízások eleve kudarcra ítéltek - ily módon pedig akaratod ellenére végképp kedvét szegheted porontyodnak.

Ha feladatot sikeresen végrehajtotta, feltétlenül dicsérd meg őt, hiszen az elismerés a leghatékonyabb motiváció. Amennyiben pedig elügyetlenkedné a dolgot, légy vele elnéző, ám a továbbiakra nézve maradj következetes. Egy kis gyakorlással minden gyerek belejön a rendcsinálásba, és napi rutinjának részévé válik.

Szelektálj!

Szabj meg egy határt azoknak a dolgoknak, amelyek folyamatosan gyűlnek. Ha például lurkódban egy reménybeli képzőművész veszett el, jelölj meg a szobájában vagy a játszósarkában egy polcot, ahol a rajzait, festményeit gyűjtheti.

Ám amint megtelik, kérd meg a kicsit, hogy váljon meg azoktól az alkotásaitól, amelyek szerinte kevésbé sikerültek, és csak azokat tartsa meg, amelyek valamilyen oknál fogva nagyon a szívéhez nőttek. Így a papírlapok nem fognak további felületeket beteríteni, leginkább egy MÉH-telep benyomását keltve a gyanútlan látogatókban.

Döntsd el azt is, mi az a játékmennyiség, aminek még van létjogosultsága a gyerek életterében. Ha ezt eléritek, ismét szelektálj. Azt, amit gyermeked már megunt, ajándékozzátok el, amit pedig végérvényesen leamortizált, egyszerűen dobjátok ki.

Tárolók, melyek megkönnyítik a dolgod

Sok szülőnek főként az apró játékokkal és kiegészítőkkel gyűlik meg a baja. Nem csoda, hiszen ezek mindenhol útban vannak, és amúgy is nehéz úgy elhelyezni őket, hogy rendezett benyomást keltsenek. Ha pedig ideiglenesen használaton kívül kerülnek, leginkább a porfogóként funkcionálnak.

Ilyen esetekre jelentenek megoldást a különböző tárolók, melyek egyúttal a dekoráció szerepét is betölthetik. A textilből készült zsebes darabokat a gyerekágy mögé falvédőnek vagy a szekrény oldalára erősítheted, a zsákokat akasztóra teheted. Az apró, fonott bevásárlótáskák is jól mutatnak, akár a falon, akár a polcon. Olcsók, ugyanakkor tartósak, és egy színes textilbéléssel bármikor újjávarázsolhatod őket.

Különösen praktikusak - és nem utolsósorban a pénztárcát is kímélik - a színes műanyag vagy papírdobozok. Akár címkéket is gyárthatsz, hogy be tudjátok azonosítani, mi hová váló. Ha pedig gyermeked még nem tud olvasni, papírból vagy filcből vágj ki olyan figurákat, amelyek utalnak a doboz tartalmára.

Ugyanígy a dobozok színe alapján is kialakíthatsz valamiféle rendszert: például a babaedények a sárga, a plüssállatok a piros dobozba kerülnek. A ceruzák, zsírkréták, filctollak számára pedig ideális tárolót jelentenek a színes poharak.

Köss ésszerű kompromisszumot!

Bármilyen következetes is vagy, kisebb-nagyobb elhajlásokra még ekkor is számítanod kell. Ez esetben két lehetőség között választhatsz.

Megkísérelheted a lehetetlen, és megszállottan takaríthatsz, hogy fenntartsd a tökéletes rendet. Ezzel azonban miniatűr felnőtté neveled gyermekedet, akinek tilos elengednie magát, és el sem hiszi, hogy más lakásokba akár cipőben is be szabad lépni.

A második lehetőség az, ha ellazulsz és hagyod, hogy csemetéd gyerekként viselkedjen. Igaz, hogy olykor sáros lesz a padló vagy rumli lesz a szobában, ám ezt a problémát közös erővel utóbb könnyen orvosolhatják. És ami a legfontosabb: mind gyermeked, mind pedig te magad boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lesztek.

Cikkünk Richard Templar A gyereknevelés 100 szabálya című könyve alapján készült, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek