5 jel, hogy jó anyuka vagy, és felesleges görcsölnöd - Rád van szüksége, ha szereted

Gyereknevelési tanácsokkal és - egymásnak, esetenként akár önmaguknak is ellentmondó - szakkönyvekkel általában tele a padlás, miközben az édesanya, aki a legtöbbet és legjobbat szeretné adni csemetéjének, rendre elbizonytalanodik az alkalmasságát illetően.

Ha te is így vagy ezzel, könnyedén választ kaphatsz a kérdésre, miszerint elég jó anyukája vagy-e a gyerkőcnek. Elég, ha pár pillanat erejéig kicsit tudatosabban figyelsz néhány mindennapi mozzanatra. Szinte biztosra vehető, hogy az eredmény pozitív lesz, te pedig megnyugodva folytathatod az utat, amelyet eddig is jártál. És ne feledd: minél kevésbé görcsölsz, annál jobb lesz mindkettőtöknek.

Igényli a társaságodat?

Minden kapcsolatban vannak jobb és rosszabb pillanatok - ez az anya-gyerek viszonyra ugyanúgy érvényes, mint a házasságra vagy a barátságra.

Ahogyan időnként úgy érezheted, hogy a legszívesebben egy lakatlan szigetre költöznél, ugyanúgy a gyerkőc is bevághatja a durcit, olyannyira, hogy átmenetileg még kommunikálni sem hajlandó veled.

Az efféle konfliktusoknak azonban nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani. Ha általában azt tapasztalod, hogy csemetéd igényli a társaságodat, szívesen osztja meg veled érzéseit, gondolatait, miközben fizikailag is igyekszik minél közelebb kerülni hozzád, jó úton jársz anyaként.

Biztos, hogy te ezt sohasem tennéd

Régen bevett szokás volt a jobb magaviselet érdekében ijesztő figurák látogatását kilátásba helyezni. Kattintsd végig a galériát, és nevess egy jót!

Boldog vagy, ha meglátod?

Melegség járja át a szíved, amikor érte mész az oviba, vagy megérkezik az iskolából? Ha így érzel, annak ellenére, hogy tudod, kezdődik a „második műszak”, nincs okod aggodalomra. Természetesen nem várható el, hogy szülőként felhőtlenül boldog légy akkor is, ha a gyerkőc az n+1. ruháját is leamortizálta, vagy egy büszkeségre nem különösebben okot adó osztályzatot sikerült begyűjtenie - de amennyiben a viszontlátás ténye jellemzően már önmagában felvidít, biztos lehetsz benne, hogy éppen eléggé jó anya vagy.

Mit csináltok, ha együtt vagytok?

Persze akkor sem mindig könnyű örülni a viszontlátásnak, ha éppen nincs semmiféle fennforgás, hiszen sok ember kis túlzással százfelé szakad, hogy minden fronton helytálljon, szülőként pedig nyilván még bonyolultabb a helyzet. Ha te is így vagy ezzel, bizonyára kevesled a gyermekedre fordítható időt is. Vigasztaljon azonban, hogy ennek nem a mennyisége, hanem a minősége számít igazán - irdatlan közhely, de az igazságtartalmát nehéz lenne megcáfolni. Ha abban a bizonyos napi iksz percben vagy órában képes vagy érdeklődéssel és figyelemmel fordulni a gyerek, illetve annak látszólag apró-cseprő dolgai iránt, az egyik legszebb és legnagyobb ajándékot adod neki.

Rugalmas vagy?

Fontos, hogy a gyerek mindennapjai valamiféle jó értelemben vett korlátok között teljenek, hiszen ez biztonságérzetet ad neki, miközben következetességre és felelősségvállalásra tanítja. Ám a korlátok - helyzettől függően - néha figyelmen kívül hagyhatóak: például el lehet tekinteni az esti rendrakástól, ha a gyerkőcnek különösen nehéz napja volt, de akár különösebb apropó nélkül, mintegy meglepetésként is. A kisebb és nagyobb gyerkőcöknek egyaránt hihetetlenül jól tudnak esni az efféle „kihágások”. Ezek ugyanis azt erősítik meg bennük, hogy az ő vágyaik, igényeik, esetleges gondjaik elsődleges jelentőséggel bírnak a szülő szemében. Nem baj tehát, ha esetenként akár a saját érdekedben - például mert fogytán vagy az energiának - nem veszed olyan mereven a napi rutint.

Fontosnak tartod önmagadat is?

Egy anya számára nyilván a gyermeke a legfontosabb - ám ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy meg kellene felelni annak az idealizált képnek, ami a közvélekedésben sajnos még ma is él. Hiszen az anya is csak ember, akinek szüksége lehet időnként egy kis magányra és nyugalomra, vagy éppen egy izgalmas programra. Ahogyan az is teljesen normális, ha nem szívesen mondasz le sokadszorra is például egy olyan ruhadarabról, ami esetleg valamelyest luxusnak számít a családi büdzsé fényében. Ne legyen emiatt lelkiismeret-furdalásod, és pláne ne kérdőjelezd meg szülői alkalmasságodat. Sőt, ha csak lehetséges, engedj meg magadnak efféle kisebb "bűnöket". Hidd el, a gyerek csak akkor lesz igazán boldog, ha te is annak érzed magad. Azaz sokkal jobb szülő vagy, ha mersz néha kicsit önző lenni, mint ha önfeláldozóan, ám valahol belül mégiscsak fogcsikorgatva lemondasz az efféle apró kényeztetésekről is.

• kisgyerek
• gyereknevelés
• anya
• Gyerek