A jó anyaság 5 legfontosabb jele, amit a gyerek felől tapasztalsz

Van úgy, hogy az ember annyira szeretne jól csinálni valamit, hogy vágya már magával szembeni örök és igazságtalan elégedetlenségbe, majd pedig önmarcangolásba csap át. Anyukák esetében ez igen gyakori dolog: rengetegen félnek attól, hogy hiába próbálnak mindent elkövetni, hiába adják szeretetüket, gondoskodásukat, erejüket az utolsó morzsáig a gyermeküknek, még mindig nem elég jó anyák.

Miért az elégedetlenség?

Az örök elégedetlenséget a gyermek iránti mérhetetlen szeretet eredményezi, és belső, illetve külső hatások is szerepet játszanak benne. Belsők, mint a lelkifurdalás, ha például a bolt közepén hisztiző gyerekkel nem bírván elszakad a cérna, és kicsúszik egy rossz mondat. Külsők, mint például az a hamis kép, amit sok ember nyújt magáról a világ felé a hétköznapokban és a közösségi oldalakon, és amit látván óhatatlanul elégedetlenné válhat az ember.

Boldogok vagyunk, kiegyensúlyozottak vagyunk, ide megyünk, oda megyünk a gyerekkel, ezt csináljuk, azt csináljuk, ezt vettük a gyereknek, amazt pedig két kezünkkel készítettük neki. A neten persze fotókkal kísérve. Vagy ott az anyuka a játszótéren, aki egy perc alatt mosolyra fakasztotta a hisztiző gyerekét, és nem volt türelmetlen.

Pedig az ember kifelé mindig a jobbik oldalát mutatja, a Facebookon pedig pláne. Az csak azt mutatja, amit láttatni akar az ember, azt, ami  pozitív. Azt nyilván senki sem fotózza be, hogyan toporzékol a gyerek, ha nem kap meg valamit. Ugyanígy a játszótéri anyukának is talán csak éppen mázlija volt, hogy gyorsan abbahagyta a gyereke a hisztizést, máskor esetleg náluk is órákig tart, és hogy türelmes maradt, ennek a szerencsének köszönhető. Sem a Facebook, sem öt perc alapján nem lehet reális képet alkotni, vagy éppen idealizált képet sugárzó tévéreklámokból.

Az önmarcangolás semmi jóra nem vezet, nem visz előre. Jó anyának akarni lenni természetesen fontos dolog, és dicséretes. Azonban tudni kell, hogy nem egy türelmetlen pillanatban elhangzó most már aztán elég legyen, illetve egy kimerültség miatt szűkebbre szabott válasz a kétszázadik miért? kérdésre mutatja meg, ki a jó anya, és ki nem. Mindenki emberből van. Minden anyuka ugyanazokkal a problémákkal találkozik nap mint nap, mindenki fáradt, és vágyik egy kis nyugalomra is. Ez természetes.

Honnan lehet tudni, hogy jó anya valaki?

A rengeteg szempont, ami az ember eszébe jut, a sok szeretet szülte toronymagas elvárások, a külső befolyásoló tényezők és a teljesen emberi dolgok miatt érzett lelkifurdalás tévútra viheti az embert. A legtöbben önmaguk felől vizsgálva próbálják megválaszolni a kérdést, és könyörtelenül megbuktatják magukat a saját megugorhatatlan szintű vizsgakérdéseik miatt.

A jó anyaság jeleit pedig a gyerek felől érdemes kutatni. Ő az, aki annak a jeleit sugározza vissza, hogy az anyja jó anya. Hogy mik ezek a jelek? Íme.

• A gyerek rendben van, ha éhes, etetik, ha szomjas, itatják, tiszta, ápolt - ez jelzi, hogy az anya gondoskodó.
• A gyerek kiegyensúlyozott, vidám, játszik, felfedezi a világot - ez mutatja, hogy az anya odafigyel a gyermeke lelki és szellemi fejlődésére is.
• A gyerek játék közben egyszer csak odamegy az anyjához, és megsimogatja vagy megöleli. Vagy csak felnéz, és egy óriásit mosolyog ragyogó szemmel - ez mutatja a gyerek ragaszkodását, szeretetét, öntudatlan háláját anyja iránt, és azt, hogy milyen sokat jelent neki a személye.
• Ha a gyerek elesik vagy megijed, az anyja ölelése hatására megvigasztalódik - ebből következik, hogy benne látja a bástyát, a védelmet, a biztonságot, mégpedig tapasztalatai alapján, mert anyja valóban mindig ott van, és mellette áll.
• Ha a gyerek nyűgös, álmos, sír valamiért, bújik az anyjához, mert a közelsége megnyugtatja. Ez a nyugalom pedig abból a feltétel nélküli szerető anyai jelenlétből ered, mely mind az öt felsorolt dolgot magában foglalja. Ennél jobb jel a jó anyaságra pedig nem kell.

• kisgyerek
• baba
• nagy gyerek
• anya és apa
• anya
• Gyerek