3 rejtett ok, amiért nem akar a gyerek iskolába menni
Olykor természetes az iskolaundor, ám, ha a kicsi retteg az iskolától, annak komoly okai lehetnek.

Az iskolába járás a gyerekek első számú kötelezettsége, melyhez ki könnyen, ki nehezebben szokik hozzá. Olyan gyerek azonban nem létezik, akinek még sosem fordult volna meg legalább egyszer a fejében, hogy mennyivel jobb lenne kivételesen otthon maradni az iskola helyett.

Felnőtt fejjel talán nem olyan könnyű átérezni, mit érezhet a kicsi, amikor a szünidő után mindennap korán kell kelnie, és a játszóteret hirtelen az iskolapad váltja fel. Ideális esetben már az óvodában felkészítik az iskolára, ám az első pár hét még így is okozhat nehézségeket. Ne ijedj meg, ha nem bűvöli el azonnal a betűk és számok misztikus világa, hagyj időt neki, amíg megszokja az új, felelősségteljesebb helyzetet.

Vedd komolyan!

Nem szabad azonban félvállról venni, ha a gyerek láthatóan szorong az iskola miatt, és nem csak egy-egy alkalommal, hanem egyáltalán nem akar suliba járni. Alapvetően kisiskolás korában a legfogékonyabb az őt érő ingerekre, így egy egészséges gyerek előbb-utóbb örömét leli a tanulásban, és igényli a tudás és az új ismeretek megszerzését.

Ha a csöppség tartósan elzárkózik az iskolába járás elől, ne elégedj meg azzal, hogy egyszerűen megparancsolod neki. Járj a dolog végére, hogy megtudd, milyen rejtett ok lakozik a háttérben!

Hat-hétéves korára már pontosan tudja, mi az, amit hallani akarsz tőle, és már az a bizonyos szégyenérzet is kialakulhatott benne, ami miatt esetleg nem akarja elárulni iskolaundorának okát, ezért fontos, hogy türelmes és megértő legyél vele.

Ha csúfolják

A legtöbb ember pontosan tudja, milyen érzés az, ha kicsúfolják, hiszen az ilyesfajta atrocitást nehéz elkerülni - pláne alsó tagozatban, amikor még javában zajlik az egymásra mutogatás a gyerekek között. Csúfolni mindig mindenkit lehet valamiért, a gyerekek talán mégis elsősorban a túlsúlyra és a szemüvegre ugranak - persze fantáziájuk határtalan, így gyakorlatilag bármiről úgy dönthetnek, érdemes kifigurázni.

Mi, felnőttek tudjuk, hogy a csúfolással nem érdemes foglalkozni, és jobb egyszerűen tudomást sem venni róla. A gyerekek azonban általában sokkal érzékenyebbek annál, hogy figyelmen kívül tudnák hagyni az őket érő bántó, gúnyos megjegyzéseket.

Ha tehát arra gyanakszol, hogy a pici azért nem akar iskolába menni, mert csúfolják, beszélgess vele, próbáld meg kideríteni, mi lehet a gúnyolódás oka. Ha ez olyan rajta kívül álló ok, amiről egyszerűen nem tehet, a legjobb megoldás az, ha egyszerűen elengedi a füle mellett. Tehát, miután megnyugtattad, hogy semmivel sem rosszabb a többieknél, igyekezz meggyőzni, hogy ne foglalkozzon a csúfolódókkal. Bár ez nagyon nehéz, a legtöbb esetben hatásos, hiszen, ha a csúfolás reakció nélkül marad, már nem is olyan érdekes, és előbb-utóbb abbahagyják.

Ha azonban úgy érzed, gyerkőcöd kicsúfolása tartós, netán olyan méreteket ölt, hogy az még nálad is kiveri a biztosítékot, a legjobb, ha a tanítótól kérsz tanácsot, végső esetben pedig beszélsz az érintett gyerekek szüleivel.

Ha magányos

Az iskolaundor kiváltója a többi diák piszkálódása mellett lehet az is, ha nemhogy csúfolják, de úgy érzi, egyáltalán nem foglalkoznak vele a többiek - egyedül érzi magát az osztályban. Ez egy nagyon nehéz helyzet, mivel egyik gyereket sem kényszerítheted arra, hogy szeresse csemetédet - a barátságok épp attól különlegesek, hogy maguktól, érdek nélkül alakulnak ki.

Teljesen természetes, ha az első hetekben még nem alakulnak ki baráti kapcsolatai, hiszen ekkor ismerkednek a gyerekek, nem csupán egymással, de magával az iskolával, a tanítókkal és a rengeteg új élménnyel. Ideális esetben azonban a gyerekek ebben a korban rendkívül nyitottak és érdeklődők, és már megvan az igényük arra, hogy barátokat szerezzenek, hiszen nem ritka, hogy már az oviban barátságok - netán szerelmek - köttetnek.

Ha már javában benne vagytok a félévben, és még mindig azt látod, hogy a gyerkőc magányosan tengeti mindennapjait, érdemes elgondolkodni, mi lehet a gond. Lehet, hogy zárkózottabb a többieknél, de az is megeshet, hogy egyszerűen nem akadt még olyan az osztályban, akivel kölcsönös lenne a szimpátia.

A tanítónak nagyon nagy a szerepe abban, hogy a gyerekek megismerjék egymást, hiszen a tanórák mellett a közös programok, játékok alkalmával számos lehetőség kínálkozhat arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.

Ha tehát úgy látod, hogy a picinek nehezebben megy az ismerkedés-barátkozás, ezúttal is fordulj bizalommal a tanítóhoz. Az ismerkedésre a sport vagy valamilyen szakkör is kiváló lehetőség lehet, hiszen az azonos érdeklődés tökéletes alapja a barátságnak.

Ha kudarcok érik

Az iskola nagy váltás az óvoda után, hiszen az önfeledt játék mellett itt már bizony teljesíteni is kell, és a gyerekek eltérő képességeiből adódóan kinek könnyebb, kinek nehezebb ebbe belerázódni. Ha csemetéd az utóbbiak közé tartozik, és nem éri elég sikerélmény a suliban, érthető, ha nem olyan nagy kedvvel megy az iskolába.

Ebben az esetben is beszélj a tanítóval, kérd ki a tanácsát, hogyan, milyen eszközökkel tudnád segíteni a fejlődésben. Egy-két óra otthoni gyakorlás csodákra lehet képes, adott esetben pedig a szakember is sokat segíthet. Az is lehet azonban, hogy a pici nincs is lemaradva a többiektől, egyszerűen csak maximalista magával szemben.

Fontos, hogy te mindenképpen támogasd. Ha úgy értékeled, hogy az iskolában nem éri elég dicséret, legalább otthon add meg neki azt - mindig tartsd szem előtt, hogy alapvetően a dicséret az, ami motivál.

Ezt is szeretjük