„A matek nem a munkafüzetben kezdődik, hanem a homokozóban” – Hannával, a matekos lánnyal beszélgettünk

Az elmúlt időszakban egyre többször futhattunk bele a közösségi média oldalakon Németh Hanna nevébe – illetve a Hanna - I love matek & montessori oldalba. Legnézettebb videói között szerepel olyan, melyben kiszámolta és érthető módon elmagyarázta, hogy mennyi pénzt is kell visszafizetniük azoknak, akik igénylik az Otthon Start névre hallgató 3%-os kamattal futó hitelkonstrukciót, de olyan is, melyben megmutatja, hogy 5 éves fia hogyan fordítja ellene a matekot.

A fiatal kétgyerekes matematikus szeretné megmutatni, hogy a matek lehet érdekes és szerethető, küldetésének érzi egy gondolkodóbb társadalom létrehozását, az emberek tudatosságának fejlesztését. Hitvallása szerint pedig az ehhez vezető útra már az általános iskola előtt, kisgyermekkorban kell rálépni. Kérdeztük arról, hogy szülőként ebben milyen módszerekkel segíthetünk a saját gyerekünknek, arról, hogy miért mumus sok ember életében a matematika, de arról is, hogy oktatóként, digitális tartalomkészítőként, kisgyerekes anyaként hogyan néznek ki jelenleg a mindennapjai.

- Hogy látod, milyen tényezők okolhatók leginkább azért, hogy a matematika a diákok körében sokszor kifejezetten mumus tantárgy? Mivel veszik el leginkább a gyerekek kedvét a matektól?

- Szerintem a legnagyobb baj, hogy a matematika sok gyerek számára túl korán válik elvonttá, túl gyorsan elszakad a tapasztalati valóságtól. Egy csomó diák úgy tanulja, hogy „csak csinálni kell", miközben nem érti, miért működik, amit csinál. Ha nem tudunk kapcsolódni hozzá, ha nem értjük, mi a lényege, akkor nemcsak nehéznek, hanem értelmetlennek is tűnik – és ez frusztráló. A matematikához szükséges tapasztalati élményeket még koragyermekkorban, tehát iskola előtt kellene megszereznie a gyermekeknek, mivel az agyuk ekkor a legbefogadóbb ezekre. A másik komoly tényező a kudarcélmény: a környezet hozzáállása a tanuláshoz. Ha egy gyereket erőltetnek, siettetnek (megfelelő előkészítések nélkül), megszégyenítenek vagy megbüntetnek, amikor nem ért valamit, azzal nemcsak a tantárgytól, hanem magától a tanulás élményétől is elveszik a kedvét. Márpedig a kíváncsiság és a hibázás lehetősége nélkül nincs valódi fejlődés.

- Ezek mellett még az is probléma, hogy a tanítás során a "kötelező elemek" kerülnek előtérbe. Bemagolt definíciók, képletek, munkafolyamatok, ahelyett, hogy valódi kérdések, felismerések, megoldások és gondolkodási utak kapnának hangsúlyt. Így a gyerek nem felfedezőként van jelen a tanulásban, hanem robotszerű végrehajtóként.

- Mit tehet a szülő azért, hogy az óvodás vagy az általános iskolás gyereke jobban értse, szeresse a matematikát?

- A legfontosabb, amit egy szülő tehet, az az, hogy nem akkor kezd el foglalkozni a matematikával, amikor már baj van, hanem jóval előtte. A matematikával való ismerkedést nem az iskolában kell elkezdeni, hanem már koragyermekkorban, játékos, tapasztalati szinten. Minél több lehetőséget kap egy kisgyerek arra, hogy fizikai úton megtapasztalja a matematikát, annál természetesebb lesz neki később az absztrakt gondolkodás is. Na és hogy lehet a matematikát megtapasztalni? Úgy, hogy nem elmagyarázzuk neki a munkafüzetben, hanem megmozgatjuk, megfoghatóvá tesszük, hogy minél több érzékszerve segítségével tapasztaljon. Például tárgyakat pakolgat és számlál, sorba rendezi a játékait, csoportosít kategóriák szerint, különbséget-hasonlóságokat keres, ritmust követ, saját mintát alkot, vagy éppen mozgásos játékokban vesz részt, ahol a teste „számol". A matek nem a munkafüzetben kezdődik, hanem a homokozóban, az építőkockáknál, a vacsora előtti terítésnél vagy a lépcsőkön ugrálva. Ha ott elkezdünk figyelni rá, hogy ezek mind-mind matematikai gondolkodást fejlesztenek, akkor máris megelőztük a legtöbb iskolai nehézséget – és közben még jól is éreztük magunkat. Fontos azonban, hogy ezeket a tevékenységeket ne csak némán végezze el a gyermek, hanem közben folyamatosan kérdezzük, és vezessük a figyelmét.

- Ne helyes válaszokat várjunk el, hanem a gondolkodás folyamatára figyeljünk. Hagyjunk időt, ne javítsunk ki mindent azonnal, hanem kérdezzünk: "Szerinted hány darab van a kezedben?" "Honnan tudtad ezt?" "Miből gondolod, hogy...?" "Szerinted mi történik, ha... (Pl.:elveszünk egyet)?".

- Miben kellene fejlődnie a matematika oktatásnak ahhoz, hogy a tantárgyat közelebb érezzék magukhoz a gyerekek?

- Először is a rendszeren kellene változtatni, hogy ne futószalagos tananyag-leadás, hanem gondolkodásfejlesztés legyen a cél. Ne azt várjuk el, hogy a gyerek megoldja a feladatot egy bemagolt séma alapján, hanem hogy észrevegye az összefüggéseket, és tudjon róluk gondolkodni. A matematika nem egy lista szabályokról, amit be kell magolni, hanem egy eszköz a világ megértésére.

- Ehhez viszont sokkal több tapasztalati, játékos, kísérletező és kézzel fogható tevékenységre lenne szükség. Olyasmikre, amikben a gyerek mozdulhat, alkothat, manipulálhat tárgyakat, megfigyelhet mintázatokat, kérdezhet, próbálkozhat, hibázhat – és közben élvezheti is, amit csinál. Például főzés, legózás vagy társasozás közben. Ezeket a tevékenységeket nem „matekórának" érzik, hanem izgalmas felfedezésnek. És ha egy gyerek kíváncsi, bevonódik, és valós, kézzelfogható élménye van – akkor a megértés is sokkal mélyebb és tartósabb lesz.

- Azt gondolom, hogy a tantárgy megszerettetéséhez nem különleges trükkökre van szükség, csak arra, hogy a gyerekekhez illő módon tanítsunk. Ne elvontan, hanem élményszerűen. Ne úgy, hogy „így kell megcsinálni", hanem úgy, hogy „nézzük meg, mi történik, ha...". Mert a matematika csodálatos – csak meg kell teremteni hozzá a megfelelő közeget, ahol kapcsolódni tudnak hozzá.

- Nem titkolt célod annak elérése, hogy egy okosabb, gondolkodóbb társadalomban éljünk. Mesélsz kicsit arról, hogy miért érzed küldetésednek az emberek tudatosságának fejlesztését?

- Azt látom, hogy a mai világban egyre többet számít, hogy hogyan gondolkodunk. Nem az a kérdés, hogy tudsz-e valamit fejből, hanem hogy átlátod-e az összefüggéseket, hogy meg tudsz-e különböztetni egy érvet a manipulációtól, és hogy mersz-e kérdezni. A matematika ennek az egyik legjobb eszköze: nem csak számokról szól, hanem a valóság értelmezéséről. Ha megtanulunk jól gondolkodni, kevésbé leszünk kiszolgáltatottak. Sok ember nem tudja értelmezni a világot és az elhangzott információkat, és ezért olyan döntéseket hoznak meg, amik a céljaikkal szembemennek. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincs róla, ami jócskán megnehezíti az életüket. (Egy egyszerű példa erre: hány ember diétázik úgy, hogy azt hiszi, hogy mindent megtesz a fogyás érdekében, miközben az egészségét teszi tönkre, és csodálkozik, hogy nem sikerül?) A nehezebb élet több stresszel és kevesebb boldogsággal jár. Én pedig szeretném, ha a gyermekeim egy pozitív, támogató, életvidám légkörben nőnének fel, ahol a tanulás és tudás érték, ahol odafigyelni a környezetünkre és a saját egészségünkre az prioritás és nem pedig a kicikizés vagy lealacsonyítás tárgya. A butaság könnyebben vezet egy megkeseredett élethez, ami szerintem nem jó út.

- Matematikusként felvettek a BME számítógépes és kognitív idegtudomány szakára mesterképzésre, férjeddel két kisgyereket neveltek, digitális tartalomkészítőként dolgozol. Hogyan néznek ki jelenleg a hétköznapjaid?

-  Eléggé zsúfoltak, de én minden nap igyekszem "saját magammal" kezdeni, mert ha én rendben vagyok, akkor tudok utána hatékonyan csinálni minden mást. Ha a gyerekeknél korábban kelek, megcsinálom a meditációm, légzőgyakorlatom. Utána összekészítem őket ovira, és vagy én, vagy a férjem viszi be őket. Én mindig futva viszem őket, és utána egyből sportolok. (Futás, erősítés, nyújtás, jóga, kick-box.) Utána hideg zuhany, és ha nem volt időm a meditációra, akkor pótolom. Ha ez megvan, akkor jöhet a munka, általában mindig van pár SOS intéznivaló, utána délelőttönként órát vagy online előadást, webináriumot tartok, vagy vezetői meetingem van. Délután tananyagot fejlesztek és tartalmakat készítek. (Videó, blog, hírlevél, poszt írás.) Heti 1 napom általában mindig valami teljesen mással megy el: interjú, forgatás, együttműködés, ügyintézés vagy éppen beteg a gyermek. Mivel több vállalkozásom és projektem fut egyszerre, így szerintem soha nincs 2 egyforma napom, ezért nagyon nehéz lenne általánosítani. Egyszer készítettem is egy heti vlogot ebben a témában.

- Ovi után igyekszem a gyerekekkel lenni. Ha este nem alszom be altatás alatt, vagy ha anyukámék elviszik a gyerekeket, akkor általában dolgozni szoktam, mert ezerszer több ötletem van mindig, mint aminek a megvalósítására jutna időm. Még egyelőre nem tudom, hogy az egyetemet hogyan fogom tudni beépíteni, de jelenleg azon dolgozunk a cégben, hogy minél több folyamatot automatizáljunk, kiszervezzünk és legyen rá időm.

(Képek: Getty Images Hungary)

• matematika
• montessori
• interjú
• exkluzív
• Gyerek