A jéghegy csúcsa a 18 éves, élő adásban öngyilkos lett budapesti fiú esete – Iskolapszichológussal beszélgettünk

2025 júliusának második hetében bejárta a sajtót a hír, miszerint egy 18 éves budapesti fiú élő adásban, egy internetes chatszobában, többek szeme láttára akasztotta fel magát. Sokan teszik fel a kérdést, hogy miért nem segített senki, aki a chatszobában látta a fiú tettét, és a BRFK is segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának bűntette miatt indított nyomozást. A probléma gyökerei azonban nyilvánvalóan sokkal mélyebbre nyúlnak annál, mint hogy pusztán azoknak a felelősségét firtassuk, akiknek a szeme láttára történt meg a tragédia.

Teveliné Horváth Melinda okleveles pszichológust, iskolapszichológust kérdeztük arról, hogyan fonódik össze a virtuális világ az extrém, életveszélyes cselekedetekkel, mit tehet a szülő azért, hogy az online közeg torzító hatása minél kevésbé befolyásolja gyermeke ítélőképességét.

A virtuális világ és a valóság összemosódása

Az 1997 után született Z-generáció, illetve a 2013 után született Alfa generáció tagjai már digitális bennszülötteknek számítanak. Ők az online közegben egyrészt jóval otthonosabban mozognak, magától értetődőbb hely számukra az internet világa, mint az ezredfordulót megelőzően született nemzedékek számára. Másrészt a valóság és a virtuális világ sokkal közelebb állnak, körvonalai könnyebben összemosódnak a fejükben. A következő példa jól érzékelteti ezt a jelenséget: ha egy Z- vagy Alfa-generációs közösségi médiában megosztott vicces posztját nem lájkolják, az olyasfajta érzést kelt benne, mint egy mai negyvenesben, ha az asztalnál elmondott viccén senki nem nevet a társaságban.

Az online közeg torzító hatásának tehát leginkább az 1997 után született Z- illetve Alfa generáció tagjai vannak kitéve. Néhány hete a 18 éves fiúéhoz hasonlóan tragikus és felfoghatatlan eset történt egy kétgyerekes, fiatal jászsági nővel: ő egy TikTok-os fogadás nyomán gyújtotta meg a ruháját, majd halt bele a sérülésébe. Hogyan inspirálhat embereket az internet adta nyilvánosság ilyen szélsőséges tettekre? Teveliné Horváth Melinda szerint ennek alapja lehet egy emocionálisan labilis élethelyzet, illetve a figyelem, a kapcsolódás és az azonnali visszajelzés iránti vágy.

- Az internet, különösen a közösségi média világa gyakran erősíti az azonnali visszajelzés, elismerés és láthatóság iránti vágyat. Ez különösen sérülékenyebbé teheti azokat, akik identitásukban bizonytalanok vagy kapcsolódásra vágynak. Az extrém cselekedetek sokszor nem önmagukért történnek, hanem azért, hogy valaki „látszódjon”, figyelmet kapjon, vagy beilleszkedjen egy online közösségbe. A határok elmosódása és az online közeg torzító hatása könnyen elhomályosíthatja a józan ítélőképességet – főleg, ha valaki emocionálisan labilisabb élethelyzetben van, emiatt történhetnek ilyen események.

Mit tehet a szülő a digitális világ okozta realitásvesztés ellen?

Jó alap, ha a szülő a gyerek képernyőidejének szabályozásakor tekintetbe veszi az Egészségügyi Világszervezet aktuális életkor szerinti ajánlását, mely úgy kezdődik, hogy 2 éves korig egyáltalán ne nézzen a gyerek képernyőt, és óvodáskorban is legfeljebb napi egy órát – azt is szünetekkel. Ebben az életkorban a szabad játéknak, illetve a különféle készségfejlesztő  tevékenységeknek van óriási szerepe.

A kamaszkorba lépve már nyilván egyre nehezebb lesz kontrollálni a gyerekek digitális tartalomfogyasztását, és a szülők egyre kevesebbet tudnak tizenéves gyermekük online életéről, de ha az alapok jók voltak, csökken a kockázat. Teveliné Horváth Melindát arról kérdeztük, mit tehet a szülő annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az internet okozta realitásvesztés és minél jobban a valóság talaján tartsa a gyerekét?

- A gyerekek érzelmi és kognitív fejlődése még folyamatban van, így különösen érzékenyek az online világ torzított normáira és értékrendjeire.

A szülő legfontosabb feladata, hogy nyitott, biztonságos légkört teremtsen a párbeszédhez: ne tiltsa, hanem értelmezze a digitális élményeket a gyerek mellett.

- Fontos, hogy a gyerek megtanulja megkülönböztetni a valóságot a manipulált online tartalmaktól, és ez csak hiteles, figyelmes jelenléttel, példamutatással és rendszeres beszélgetésekkel érhető el. A közös médiahasználat, kérdések felvetése, kritikus gondolkodás fejlesztése mind segíti a realitásérzék megtartását.

Megoszlik, csökken a felelősség

A BRFK segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának bűntette miatt indított nyomozást a 18 éves fiú öngyilkosságának ügyében. Bár nyilvánvalóan az már csak a jéghegy csúcsa, hogy az utolsó percekben miért nem segített senki a fiúnak, mégis felmerül a felelősség kérdése azok oldaláról is, akik látták, ami történt. Teveliné Horváth Melinda a segítségnyújtás elmaradásának okairól a következőket mondta:

- Az ilyen esetek mögött gyakran a "felelősségmegoszlás" jelensége áll:

minél többen tanúi egy eseménynek, annál nagyobb az esélye, hogy mindenki másra hárítja a cselekvés felelősségét.

- Az online térben ez fokozottan érvényesül, hiszen a névtelenség, a távolság, és az élő közvetítések „valóságtól elidegenítő” hatása tovább csökkenti a felelősségérzetet. Emellett sokan nem tudják, hogyan reagáljanak egy krízishelyzetben, lebénulnak, vagy nem veszik komolyan a történteket – különösen, ha korábban hasonló tartalmakkal találkoztak, amik „megrendezettnek” tűntek. Ez is mutatja, milyen fontos lenne az érzelmi intelligencia, a médiahasználati tudatosság és az alapvető krízisintervenciós ismeretek erősítése, különösen a fiatalok körében.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvasd el ezt az oldalt! Amennyiben valaki másért aggódsz, ezt az oldalt ajánljuk figyelmedbe.

(Képek: Getty Images Hungary)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• haláleset
• öngyilkosság
• öngyilkos
• tragédia
• teveliné horváth melinda
• pszichológus
• online
• internet
• interjú
• Gyerek