5 mondat, amit jobb elkerülni, amikor a gyerek dühös: csak fokozzák a feszültséget

A gyerekek sokszor intenzíven élik át az érzéseiket: ha örülnek, akkor a fellegekben járnak, ha félnek, akkor a világ akar összedőlni körülöttük, és ha dühösek, akkor egész lényüket átjárja a forróság. 

Ez bizonyos életkorokban teljesen természetes, hiszen az érzelemszabályozás képessége fokozatosan fejlődik, és a gyerekeknek ebben sokáig szükségük van útmutatásra, valamint biztonságos, elfogadó közegre. 

Mit ne mondj a dühös gyereknek 

Fontos tudatosítani, hogy a kiborulásuk, a haragjuk vagy az ordításuk mögött nem szándékos rosszalkodás áll, hanem az, hogy még nehezen tudják kezelni és kifejezni az intenzív érzéseiket. Ettől persze még nehéz nyugodtnak, következetesnek és empatikusnak maradni ezekben a helyzetekben. Minden szülő szembenéz ezzel a kihívással, és nem lehet mindig tökéletesen reagálni.

Azonban van néhány mondat, ami biztosan nem segít egy dühös gyereknek megnyugodni. Mutatjuk, melyek ezek a tabuk.

„Nyugodj meg!”

Amikor a gyermek (ez felnőttekre is igaz lehet) erős érzelmeket él át, ritkán segít, ha egyszerűen azt mondjuk neki, hogy nyugodjon meg. Ha képes lenne egyik pillanatról a másikra megnyugodni, valószínűleg már meg is tette volna. Ez a mondat sokszor inkább a szülő saját feszültségét és a gyermeki düh látványával szembeni kényelmetlenségét fejezi ki, mintsem valódi segítséget nyújtana.

Inkább ezt mondd: „Látom, hogy most nagyon dühös vagy. Itt vagyok veled, és biztonságban vagy.” Ezzel elismered az érzéseit anélkül, hogy azt várnád tőle, azonnal vessen véget nekik. A gyermek így azt is megtapasztalhatja, hogy az érzései elfogadhatók, és nincs egyedül velük

„Ha abbahagyod a kiabálást, veszek neked valamit.”

Fontos különbséget tenni a megvesztegetés és a jutalmazás között. Ha a dühkitörés közepén kínálunk fel valamit azért, hogy a gyermek hagyja abba a kiabálást, könnyen azt tanulhatja meg, hogy ezzel a viselkedéssel elérheti, amit szeretne. A jutalom ezzel szemben előre megbeszélt, és egy kívánt viselkedéshez kapcsolódik. Például egy bevásárlás előtt mondhatod: „Tudom, hogy a vásárlás unalmas lehet, de bízom benne, hogy ügyesen végigcsinálod. Ha végeztünk, megnézhetjük, melyik magazint választanád.”

Inkább ezt tedd: A jutalmat előre ajánld fel, ne a dühkitörés közben. A „Ha elvégeztük az X-et, akkor jöhet az Y” általában célravezetőbb, mint az, hogy „Ha abbahagyod, akkor kapsz valamit”.

„A nővéred soha nem viselkedik így.”

A testvérek összehasonlítása mélyen érintheti a gyermek önbecsülését. Az ilyen mondatok azt sugallhatják, hogy a gyermekkel alapvetően „baj van”, ráadásul tovább erősíthetik a testvérek közötti rivalizálást. Ahelyett, hogy az adott helyzetre és viselkedésre irányítanánk a figyelmet, könnyen egy olyan címkét adunk a gyermeknek, amelyet később nehéz levetkőznie.

Inkább ezt mondd: „Látom, hogy ez a helyzet nagyon frusztráló számodra. Beszéljük meg, mi történt.” Így a konkrét helyzetre reagálsz, nem pedig a gyermek személyiségét minősíted.

„Nem történt semmi.” vagy „Ez nem nagy ügy.”

A gyerek érzéseit akkor sem érdemes elbagatellizálni, ha egy adott helyzet a felnőtt szemével nézve jelentéktelennek tűnik. Ami nekünk apróság, az számára valóban fontos és megterhelő lehet. Ha rendszeresen azt tapasztalja, hogy az érzéseit lesöprik, idővel azt tanulhatja meg, hogy nem érdemes beszélnie arról, ami bántja.

Inkább ezt mondd: „Úgy látom, ez nagyon felkavart téged. Meséld el, mi történt.” Ezzel elismered az érzéseit, és lehetőséget adsz neki arra, hogy elmondja, mi zajlik benne.

„Elveszem a kedvenc játékodat, ha nem hagyod abba a kiabálást!”

A következmények akkor lehetnek igazán tanulságosak, ha közvetlenül kapcsolódnak a gyermek viselkedéséhez. Ha egy teljesen más dologgal büntetjük, könnyen igazságtalannak érezheti a helyzetet, ami csak tovább fokozhatja a dühét. Ha például eltör egy játékot, annak természetes következménye, hogy a játék többé nem használható. Ha kiönt valamit, segíthet feltakarítani. Ezzel szemben, ha a dühkitörés miatt a képernyőidőt vesszük el, miközben a kettő között nincs kapcsolat, a következmény önkényesnek tűnhet.

Inkább ezt mondd: Kapcsold össze a következményt az adott viselkedéssel, de lehetőleg akkor beszélj róla, amikor a gyermek már megnyugodott – akár egy órával később vagy másnap. Például: „Bent dobtad a labdát, ezért szeretném, ha most betennéd a fészerbe. A labdával legközelebb csak kint játszunk.”

Képek: Getty Images

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• nevelés
• szülő gyerek viszony
• mondat
• düh
• dühkezelés
• empátia
• kommunikáció
• Gyerek