Így hat a csenddel verés gyerekre – 2 perces videón a bizarr kísérlet

Ha gyerekekkel szemben elkövetett bántalmazásról beszélünk, először a fizikai agresszió jut eszünkbe. A verbális valószínűleg csak ezt követően. Az úgynevezett büntető némaság vagy csenddel verés azonban sokak számára ismeretlen. Mármint a kifejezés. Ám annak megélése talán már nem annyira. A büntető némaság lényege, hogy az egyik fél – legyenek akár egy légtérben, de – nem vesz tudomást a másik jelenlétéről: az hiába próbál meg kapcsolatba lépni vele verbális vagy nonverbális eszközökkel, nem reagál a másik közeledésére.

Így hat a csenddel verés gyerekre

A szülői csenddel verés hatása már a pár hónapos csecsemők esetében is megfigyelhető. Edward Tronic amerikai fejlődéspszichológus Still Face – mozdulatlan arc – nevű vizsgálatával mutatta meg. A vizsgálat során arra kérte az anyukákat, hogy miután egy ideig a megszokott módon kommunikálnak, „némítsák le” az arcukat, azaz ne reagáljanak semmilyen módon arra, hogy kisbabájuk kapcsolatot próbál teremteni velük. Az alábbi bő kétperces videóban jól látható, hogy a hatás azonnali és ijesztő.

Már az alig pár hónapos csecsemők is rögtön észreveszik, hogy valami megváltozott, és minden eszközzel igyekeznek visszaszerezni édesanyjuk figyelmét. Ez a kísérlet érzékelteti talán legjobban, min megyünk keresztül, amikor csenddel verés áldozatai vagyunk. Ugyanazt éljük át, mint a videóban szereplő baba, aki egy percre megtapasztalja, hogy milyen az, amikor nem figyelnek rá, nem kapcsolódnak hozzá. Olyan, mintha nem is létezne.

Passzív-agresszív viselkedési forma

A büntető némaság vagy csenddel verés egy passzív-agresszív viselkedési forma, mely azokban a családokban jelenhet meg, ahol általános a konfliktusok kerülése és a kétértelmű kommunikáció. Ilyen például, amikor merev mosollyal azt mondja a szülő, hogy minden rendben, holott a helyzet minden szereplője világosan érzékeli, hogy semmi sincs rendben.

A passzív-agresszív viselkedésben gyakran megjelenik egyfajta hangulatrontás, melynek mögöttes célja az, hogy a haragvó fél kiterjessze a saját feszültségét a körülötte élőkre. Az állandó mogorvaság pedig gyakran társul büntető némasággal. A csenddel verés során, ha az egyik olyat tett, ami a másiknak nem volt kedvére való, egyszerűen hallgatásba burkolózik. Nem válaszol, ha kérdezik, mi a baj, csenddel tüntet és büntet, hogy megmutassa, megbántották, ám nem ad módot arra, hogy kiengeszteljék.

Ezzel a viselkedési formával a legtöbben gyerekként találkoznak. A büntető némaság pedig olyasfajta belső feszültséget idéz elő a gyerekben, melynek feloldására képtelen. Bár a csenddel verés hatására nem keletkeznek kék foltok és nem hangzanak el becsmérlő szavak a szülő szájából, valójában ezt a fajta nonverbális bántalmazást éppúgy nem könnyű elviselni, mint a kiabálást.

Akár érzelemszabályozási problémákból, akár a konfliktusokkal való megfelelő szembenézés képességének hiányából fakad a szülő passzív-agresszív viselkedése, akár tudattalanul a saját gyerekkorából hozott mintaként ismétli azt, mindenképpen elülteti a gyerekben a bizonytalanságot a saját érzéseivel és társas helyzetek értékelésével kapcsolatban. Amikor a gyerek nem lát mintát a konfliktusok egészséges kezelésére és egyáltalán az érzelmek kifejezésére, később felnőttként nemcsak komoly tanulási folyamat lesz számára ennek elsajátítása, de kimondottan ijesztő élmény is lehet neki a negatív érzések megélése és kezelése.

(Képek: Getty Images Hungary)

• csend
• agresszív
• bántalmazás
• Gyerek