Ilyen volt babának lenni az 1900-as évek elején: ritka fotók

Ha egy csecsemő épségben a világra jött, a család még nem nyugodhatott meg teljesen. A 20. század elején ugyanis óriási problémát jelentett a csecsemőhalálozás: a megszületett gyermekek közül minden negyedik-ötödik meghalt még egyéves kora előtt. Ha a gyermek megbetegedett, vagy rosszul aludt, a háznál éjjel is mécset égettek.

Az 1900-as évek első évtizedeiben a családok többnyire nagy létszámúak voltak, és jellemzően több generáció lakott egy fedél alatt, így akár 20-25 fő is élhetett egyetlen kicsi házban - ehhez nagy fegyelemre volt szükség. A szegényebb parasztoknál jellemzően a családfő és felesége, valamint a kisebb gyermekek aludhattak a hálószoba ágyain szalmazsákon. A nagyobbak évszaktól függően a pitvarban, istállóban vagy kamrákban háltak.

Épp a gyermekhalandóság indokolta, hogy az újszülötteket minél hamarabb, sok esetben már életük első hetében megkeresztelték, nehogy kereszteletlenül haljanak meg. A gyermeket ilyenkor pólyába tették, csipkés terítővel letakarták, amit szalaggal díszítettek. Utána az egyházi fogadalmat tevő keresztszülőket és a rokonokat vendégül látták.

Az újszülöttek az első évben a módosabb családoknál bölcsőben, a szegény parasztoknál a szülői ágy melletti padon, egy teknőben aludtak. Később több testvérükkel együtt a kemence melletti kuckóban vagy egy toliként is ismert kerekes ládában aludtak, amit nappalra az ágy alá toltak.

A század első felének legkedveltebb játékai közé tartozott az abroncshajtás, aminek a lényege az volt, hogy az utca végéig nem volt szabad eldőlnie a bottal hajtott karikának. Emellett szerettek szappanbuborékot fújni, kacsázni és búgócsigázni is, a lányok pedig csutka- vagy rongybabát készítettek maguknak.