Az autizmus első jelei: mikor és miből vehető észre kezdetben?

Az autizmus nem betegség, hanem egyfajta fejlődési rendellenesség, amely a szociális, a kommunikációs és a kognitív készségeket érinti. Súlyossági foka igen változatos lehet - vannak, akik egész életükben támogatásra vagy ellátásra szorulnak, mások viszonylag jól feltalálják magukat, a kettő között pedig számos átmenet létezik. Oka pontosan nem ismert - a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy genetikai és környezeti hatások kombinációjaként alakul ki.

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, ám az időben megkezdett speciális nevelés és terápia révén kisebb vagy nagyobb mértékű javulás szinte biztosan elérhető - fontos tehát, hogy minél előbb fény derüljön a fejlődési rendellenesség fennállására. Cikkünkből, amely a minden év április 2-án tartandó autizmus világnapja apropóján íródott, megismerheted az autizmus első jeleit, amelyek bár nem túl kifejezettek, némi odafigyeléssel már hároméves kor előtt, sőt, akár csecsemőknél is jelentkezhetnek.

Nem keresi a kapcsolatot a környezetével

Az egészséges csecsemő vagy kisgyerek a maga módján igyekszik valamiféle kapcsolatot kialakítani a körülötte lévőkkel - például szemkontaktus útján, mimika révén, gügyögéssel, kéz- vagy lábmozdulatokkal. Gyanús lehet tehát, ha mindezek nem tapasztalhatóak: a kicsi nem veszi fel a szemkontaktust, leginkább csak a különféle szükségletei okán hallatja a hangját, arckifejezése közömbösségre enged következtetni, és nem "kalimpál", ha szólnak hozzá vagy fölé hajolnak - mindezek az úgynevezett autisztikus magány előfutárai lehetnek.

Árulkodó jel továbbá az is, ha nem igényli a testi közelséget szüleivel vagy más hozzátartozóival, esetleg kifejezetten tiltakozik a dédelgetés ellen. Nemcsak a személyek, hanem a tárgyak, például a korának megfelelő játékok iránt is érdektelen - vagyis nem ébred fel benne az a természetes kíváncsiság, amivel elkezdik felfedezni a világot. Ugyanakkor lehetséges, hogy egy-egy emberhez vagy tárgyhoz mégiscsak ragaszkodik, ám az indokoltnál jóval nagyobb mértékben - mivel csak így érzi magát biztonságban.

Alacsony fokú verbális és nonverbális kommunikáció

A kommunikációs készségek sérülése verbális és nonverbális szinten egyaránt megmutatkozhat. Az egészséges baba egy-másfél éves kora körül már próbálkozik a beszéddel, és - bár nyilván nem tisztán - néhány szót ki tud mondani, kétéves kora körül pedig egyszerűbb mondatokat is alkot, ha nem is tökéletes szintaxisban. Ha mindezek elmaradnak, megint csak elképzelhető, hogy autizmusról van szó - persze nem kell rögtön pánikba esni, hiszen minden gyerek más, ennek megfelelően pedig a saját tempójában fejlődik, és az úgynevezett későn érő típus is lehet teljesen egészséges. Megerősíti viszont a gyanút, ha a kicsi nem reagál ismerősök hangjára, illetve a saját nevére, és nemhogy beszédben, de még gesztusok révén sem igyekszik kommunikálni a környezetével.

Az állandóság szerepe az életükben

Az autizmusban szenvedőket szorongással és félelemmel töltheti el bármiféle változás, ugyanis különösen rosszul viselik az azzal együtt járó kiszámíthatatlanságot és bizonytalanságot. Valamiféle keretrendszerre persze mindenkinek szüksége van, felnőttként és gyerekként egyaránt, ám az autisták szemében a kelleténél jobban felértékelődik az állandóság, ami pedig már kicsi korban megnyilvánulhat. A már említett, egy-egy tárgyhoz, személyhez való túlzott ragaszkodás mellett hasonlóan fontos lehet számukra a minél több stabil elemet tartalmazó napi- vagy hetirend. Ha pedig valami mégiscsak "borul", a legkülönfélébb, jellemzően szélsőséges módokon reagálhatnak - a test előre-hátra ingatásától a kézfej rázásáig, és sajnos az sem kizárt, hogy kárt tesznek magukban, bár ettől csecsemőkorban még nemigen kell tartani.

Lehetőségek a fejlesztésben

Mint látható, az autizmusnak számos fokozata és megnyilvánulási formája van. Így a szakemberek egyéni felmérést követően határozzák meg a fejlesztés célját, annak függvényében, hogy mely készségek érintettek a fejlődési rendellenesség által - ám a szociális és kommunikációs lemaradás behozatala, illetve az önellátási készségek fejlesztése jellemzően a középpontban áll. Minél előbb kezdődik meg ez a munka, annál nagyobb az esély arra, hogy a gyerek elfogadható minőségű életet éljen, és a lehető legkevésbé szoruljon rá mindenkori környezete támogatására. 

• kisgyerek
• autizmus
• fejlesztés
• viselkedés
• kommunikáció
• Gyerek