Hogyan éli meg az apa a szülést?
Egyikük elárulja!
Az első gyermek érkezése minden szülő számára különleges pillanat. Tudd meg, mit él át a férfi a szülőszoba előtt toporogva!

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A szülés - legyen az apás vagy ajtóban várakozós - életre szóló hatással bíró élmény párod számára. A hónapokon keresztül tartó változások rá is hatással vannak, és, bár nem köti össze köldökzsinór a babával, számára is egészen új és izgalmas élmény a szülővé válás minden egyes pillanata.

Elkezdődött?

Az idő múlásával kettőtök megszokott élete egyre feszültebb várakozássá alakul, ami abban csúcsosodik ki, amikor végül minden egyes pillanatban várjátok, hogy meginduljon a szülés. Ilyenkor a legapróbb felszisszenésed hallatán is automatikusan az autókulcs vagy a telefon után kap, míg egyszer csak minden átmenet nélkül közlöd vele, hogy elkezdődött.

Készüljön bár hónapok óta a bejelentésre, ekkor minden leendő apukát letaglóz az annak súlyából eredő döbbenet. A hónapokon át tartó passzív várakozás után hirtelen felpörögnek az események, és olyan szituációsorozat-örvény szippant be benneteket, amiben igazán egyikőtök sem tudja, hogy mit is kellene tennie.

Kétségek között a kórházban

Ha a kilenc hónap utolsó időszaka feszült volt, akkor a kórházban töltött órák igazi idegpróbát jelentenek párod számára. Főleg, hogy itt már végleg kicsúszik a kezéből az irányítás, és nincs ráhatása a dolgok menetére, hiszen pillanatok alatt egy kórházi szobában találja magát, miközben tehetetlen-izgatottan szurkolhat fájásaid közepette.

Ilyenkor sokszor még a máskor oly magabiztos apák is kétségbeesetten téblábolva szemlélik a kontrollálhatatlan történéseket és a varázsigéknek tűnő kifejezéseket mormoló orvosokat. A vajúdás szemléléséből álló órák pedig a legtöbb apajelölt lelkierőkészletét alaposan lemerítik, így ami esetleg megmaradt a terhesség kilenc hónapja alatt, az a kórházi szoba ajtajában semmivé válik.

A nagy pillanat

Pedig még csak ekkor következik az a szavakkal visszaadhatatlan jelenség, amit születésnek nevezünk. Amikor megkezdődik gyermeketek világrajövetele, akkor párod a legjobb esetben is csak passzív szemlélője lehet a felfoghatatlan eseményeknek, de öröme és lelkesedése talán még a fájdalom perceiben is segítségedre lehet. A szülőszoba előtt toporgó férfiak esetében is hasonló a képlet, ekkor azonban a feszült örömével nem tud segíteni rajtad, legfeljebb abban reménykedik, hogy sorstársai között akad egy tapasztaltabb, aki beszámol róla, mi is történhet odabent.

Álljon bár a szülőszoba előtt vagy ágyad mellett, a szülés során a férfi is küzd, harcol, retteg és reménykedik egészen addig, amíg be nem következik a megszületés fájdalmasan boldog pillanata. Amikor először lát meg benneteket együtt, valami megszakad, összeomlik benne, és végérvényesen átalakul, ugyanúgy, ahogy a pici első sírásától kezdve te sem vagy többé ugyanaz.

Az élmény és a kimerültség kiváltotta önkívületi állapotban érthető, ha nem képes másra, mint bámulni arra a valakire, aki eddig a pocakodban mocorgott, és aki most ott kapálódzik a nővérkénél.

Amikor végre a kezébe adják a véres-mázos, elnyomódott, kékes bőrű, pici lényt, abban a pillanatban a legtöbb apukát elönti a boldogság és a megkönnyebbülés, és elalélva öleli a békaszerű pózban lévő apró emberkét: a gyermekét.

Ezt is szeretjük