Amikor a kisgyerek gyászol

Bár a gyereknevelésben is sorra dőlnek le a tabuk, a halál olyasvalami, amiről még napjainkban sem szívesen beszélünk, leginkább azért, mert félig-meddig tudatosan rettegünk az elkerülhetetlentől: magunk és szeretteink távozásától.

Ám ha a gyerek kénytelen szembesülni a veszteséggel, mert elhuny egy szeretett hozzátartozója, kezelni kell a problémát, hogy a kicsi a lehetőségekhez képest el tudja fogadni a visszavonhatatlan. Dr. Gyarmati Andrea, az ismert gyermekorvos egy aggódó anyuka levelére adott válaszában elmondja, mi a teendő.

Kedves Doktornő!

Hároméves kislányom fél a sötétben, nehezen alszik el. Éjszakánként gyakran riad fel, rémálmai vannak. Nagymamája - apukája édesanyja - fél évvel ezelőtt halt meg, nagyon közel álltak egymáshoz, a kislány nem járt bölcsödébe, napközben együtt voltak.

Múltkor a kislány édesanyámnál aludt - ők is nagyon jóban vannak, de nincsenek napi kapcsolatban, hetente körülbelül egyszer látják egymást -, és lefekvés előtt citromfű teát kapott, hogy jobban aludjon.

Doktornő, bármilyen természetes alapú "nyugtató" megengedhető ilyen kicsi gyerek esetében? Édesanyámmal nagyon összevesztünk - de ki tudja, lehet, hogy igaza van, és ezzel segítenék a kislányomnak, hogy jobban aludjon. Köszönöm a válaszát!

Üdvözlettel,
Rita

Kedves Rita!

Éjszakai rettegés - orvosi nevén: pavor nocturnus - ennek a tünetegyüttesnek a neve. Jellemzője, hogy a már nagyobbacska óvódás vagy iskolás gyerek éjszaka hirtelen felriad, zavarosan beszél, izzad, pupillái tágak, láthatóan nagyon rémült. Kiválthatja riasztó álom is, de az esetek döntő többségében a gyerek számára nagy lelki traumát jelentő dolgok - például családi veszekedések, haláleset, félelmet, rettegést kiváltó film, esetleg a nap folyamán történt félelmetes esemény - állnak a háttérben.

Így van ez Önöknél is, mint írja, hiszen kislánya egy nagyon közel álló személyt veszített el, olyan valakit, aki részt vett az ő napi ellátásában. A hiányt és a veszteséget felnőttként is nehéz érteni, megérteni és feldolgozni, nemhogy ilyen kicsi korban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy kisgyerek tudatlan lenne, sőt, meggyőződésem, hogy a gyerekek sokkal több dolgot éreznek, sokkal mélyebben kötődnek, és ezért nagyobb a veszteségérzésük is. Ráadásul épp ez  az az életkor, amikor a gyerek képzelete már annyira fejlett, hogy képes más helyébe képzelni magát. Az ilyen helyzetekbe aztán képes beleélni is magát.

Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy szeretett nagymamája egyszer csak nincs, de felmerülhet azon kívül, hogy hol a nagyi, az a kérdés is, hogy "nekem is meg kell majd halnom"? Csak találgatni tudok leveléből, úgy gondolom, az, hogy - mint írja - a kislány nem járt bölcsődébe, napközben fél éve elveszett nagymamájával töltötték az időt, már önmagában is "elegendő ok" egy ilyen félelem kialakulásához. Gondolom, és csak gondolom, a nagyi elmenetele és az életkora is épp az óvodába adást-kerülést vonták maguk után.

Nem akarom túlmagyarázni, de jó, ha tudják, ez külön teher a kislánynak. Különböző fokú érzékenységgel születünk, de abban az esetben, ha több felől éri veszteség a gyereket, vagy esetleg a veszteséghez még egy új helyzet is társul, nehezebb túljutni rajta.

Hozzájárulhat még a szorongáshoz az is, hogy látta, látja Önök is, édesapja is - hiszen nagyi az ő mamája volt - szomorkodik. Ne értsen félre, kedves Rita, semmi esetre sem gondolom azt, hogy színházat kellene a gyerek előtt játszani, vagy bármit elhallgatni előle. Sőt! Sokat beszélgetni, kibeszélni az eseményeket a véleményem szerinti leginkább célravezető megoldás. A traumák hatását azzal tudjuk enyhíteni, ha minél többször beszélünk róla a gyerekkel, és neki is módot adunk arra, hogy a családi drámákról, problémákról beszélhessen, kérdezhessen.

A lefekvés előtti meghitt családi beszélgetés, az agresszív filmek, könyvek, képregények kerülése - bár őszintén szólva némelyik mese is elég riasztó tud lenni -, illetve ezek megbeszélése is jótékony hatású. A dolgok elhallgatása, szőnyeg alá söprése, esetleg a gyerek "kímélése" inkább fokozni szokták a tüneteket. A halk zene, a gyenge éjszakai fény biztosítása jó hatású lehet.

A kislányt meg kell nyugtatni, ebben biztos vagyok. Ez inkább viselkedéssel, mint szavakkal a leghitelesebb. Legyen ideje megnyílni, elmondani, mit érez, mi bántja.
Azt kell érezze: Önök szeretnék megérteni a félelmét, sőt, azt is el kell mondani, veszteségek vannak ugyan, mint például a nagyi elvesztése, de Önök mellett biztonságban van.

Az élet és a halál kérdéseiről nem könnyű beszélnünk, de mivel nagyi idős volt gondolom, vagy legalábbis egy ilyen kicsi lány számára mindenképpen, a saját maga és az Önök elvesztéséről úgy kellene beszélni, hogy az még nagyon messze van. Egy kisgyerek a mában a MOST-ban él szerencsére. A majd, a sokára, a valamikor nem jelent akut félelmet, fenyegetést.

Kedves Anyuka! Ne veszekedjen a saját édesanyjával, nem csinált bajt. Jót akart, segíteni akart kis unokájának. Nem történt semmi olyan, ami bajt okozhatna, sőt, időlegesen talán jó is lehet az ilyesmi, bár én azért a magam részéről inkább leszavaznám még a természetes alapú nyugtatót is.

Nem a bajt, a tünetet szünteti meg csupán. Ha egyáltalán valamivel próbálkoznék, az inkább egy esti hűtőfürdő: mindössze öt percig úgy, hogy a 35 fokos vizet lehűtjük 24-25 fokig - ilyen a hideg vizes medence hőmérséklete az uszodában -, ebbe szénavirág-, macskagyökér- vagy komlókivonat tehető olykor, ami nyugodtabb álmot biztosíthat. A megfelelő fizikai terhelés - sport, úszás, kirándulás - is hozzájárulhat egy mélyebb alváshoz. Remélem, kislánya túljut ezen a nehéz időszakon, és megőrzi mindazt a szépet és jót, amit szeretett nagymamájával élt át.

Dr. Gyarmati Andrea szülők leveleire válaszolva még számos tanácsot ad oldalán. Ha szeretnéd elolvasni, esetleg te is kérdeznél valamit a doktornőtől, kattints ide!

• halál
• gyereknevelés
• természetes csodaszer
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek