5 apró jel, hogy kiközösítik a gyereked

Szülőként nehéz megítélni, hogy csemetéd mennyire népszerű az oviban vagy az iskolában, így könnyen előfordulhat, hogy elsiklasz afölött, hogy a kicsit valamilyen oknál fogva kiközösítik társai. Annál is inkább, mert számos gyerkőc hajlamos önmagát hibáztatni a kialakult helyzetért, és nem szívesen beszél a hasonló problémákról.

Pedig fontos lenne, hogy időben észrevedd a bajt, a kiközösítés során elszenvedett sérelmet ugyanis csemetéd továbbviheti, így a felnőtt életére is rányomhatja a bélyegét.

Miért rekesztenek ki valakit?

Változatos okai lehetnek annak, ha egy gyereket kiközösítenek a társai, ám legtöbbször az jelenti számukra a hivatkozási alapot, hogy a kicsi valamilyen szempontból kilóg közülük. Ilyen indokok lehetnek az átlagtól eltérő külső-belső tulajdonságok, a különös viselkedés- vagy beszédmód, illetve a vallási-etnikai hovatartozás.

Megfigyelhető azonban, hogy egy kellő önbizalommal rendelkező gyermek esetében a másság önmagában nem elég ahhoz, hogy a közösség perifériájára szoruljon. Ha láthatóan nem izgatja különösebben, hogy a többiek nem szólnak hozzá, vagy kihagyják a játékból, illetve adott esetben képes megvédeni magát, társai egy idő után már nem is próbálnak fogást keresni rajta, és napirendre térnek afölött, hogy különbözik tőlük.

A szakemberek szerint valójában csak azt lehet kiközösíteni, aki azonosulni tud ezzel a szereppel, azaz áldozat típus. Ezek a gyerekek ugyanis, anélkül, hogy tudatában lennének, gyámoltalanságukkal egyenesen felkínálják a támadási felületet társaiknak.

Árulkodó jelek

Ha a te gyermeked is az említett áldozat típusba tartozik, és a társai ki is szemelik maguknak, nem egyszerű észrevenned, hogy bajban van. A kiközösített gyerekek ugyanis sokszor büntetésként élik meg a többiek ítéletét, miközben a lelkük mélyén abban bíznak, hogy majd magától megoldódik minden - amire persze nem sok esély van. Néhány apró jel azonban számodra is világossá teheti, hogy a kicsi nem érzi magát a közösség teljes értékű tagjának.

Megváltozott viselkedés

Ha csemetéd a korábbinál visszahúzódóbbá válik, és a közös játék helyett inkább a magányos tevékenységeket részesíti előnyben, érdemes jobban odafigyelned rá. Amennyiben közlékenységét indokolatlan csendesség váltja fel, és kiváltképp arról nem beszél, hogy mi történt vele napközben, az intő jel lehet. Emellett arra is érdemes felfigyelned, ha korábban kifejezetten nyílt, jókedvű gyermeked hirtelen zárkózottá válik, ha szóba kerülnek a társai.

Nem akar iskolába menni

Szintén bajról árulkodik, ha reggelenként gyermeked igyekszik elodázni az indulást, vagyis feltűnően lassan készülődik, netán sírva is fakad. Az is lehet, hogy különböző tünetekre hivatkozva próbálja megúszni az újabb közösségben töltött napot, holott nyilvánvaló, hogy teljesen egészséges.

Gyakori megbetegedések

Nem csak szimulálhatja a tüneteket csemetéd. A kiközösítés miatt elszenvedett lelki sérelmek idővel fizikai szinten is jelentkezhetnek, rendszeres hasfájás, emésztési problémák, megfázás vagy vírusos fertőzés formájában. A sorozatos megbetegedés különösen elgondolkodtató abban az esetben, ha korábban ritka vendégnek számítottatok az orvosi rendelőben.

Az étkezési szokások megváltozása

A kiközösített gyereknek szinte egyik napról a másikra elmehet az étvágya - nem hajlandó megenni korábbi kedvenc ételeit, válogatóssá válhat, esetleg gyomorfájásra is panaszkodhat. Ám ugyanerre a problémára utal a másik véglet is, amikor is a gyerkőc éppen az evéssel próbál vigasztalódni, ezért nagy mennyiségben fogyaszt édességet vagy rágcsálnivalókat.

Alvászavarok

Akkor is érdemes utánajárnod, hogy milyen a csemetéd szociális helyzete a suliban, ha az utóbbi időben alvászavarai vannak. Ha nem akar lefeküdni, illetve szörnyekre, szellemekre és más nem létező lényekre hivatkozva állandóan bekéredzkedik az ágyadba, kérdezősködj az iskolában. Súlyosabb esetben csemetéd be is pisilhet éjszakánként.

Hogyan segíthetsz?

Az, hogy gyermeked hajlamos azonosulni az áldozat szerepével, alapvetően alkati kérdés, ami azonban jól ellensúlyozható, ha otthonában megértő, elfogadó és odafigyelő légkör veszi körül. Ily módon megalapozhatod az önbecsülését, ami alapvető feltétele annak, hogy az adott közösség elismert tagjává válhasson.

Minden lehetséges módon biztosítsd gyermekedet feltétel nélküli szeretetedről, amennyiben pedig az intő jeleket tapasztalod, törődj még többet a lelkével. Egy mosolynak, simogatásnak vagy ölelésnek nagyobb ereje van, mint hinnéd - tedd mindennapjaitok részévé a kedves gesztusokat. Ha kiközösítik a gyermekedet, nem elég azt elérned, hogy otthon jobban érezze magát, de azért is érdemes tenned, hogy befogadják a társai.

Tudatosítsd benne az értékeit!

Könnyítsd meg csemetéd helyzetét, és magyarázd el neki, hogy annak a bizonyos tulajdonságának, ami miatt kiközösítik, valójában nincs különösebb jelentősége. Hitesd el vele, hogy, ha kicsit elállnak a fülei, az nem több, mint egy állapot, ami semmiképpen sem rossz, így a többiek piszkálódásával nem érdemes törődnie. Add a tudtára, hogy ők sem hibátlanok, mégis érvényesülni tudnak a jó tulajdonságaiknak köszönhetően - és ezen a ponton mondd el, neki melyek a legnagyobb erényei. Ha tudatosítod benne az értékeit, ahogy nő az önbizalma, egyre kevésbé tűri majd az áldozat szerepét, és fokozatosan a többiek is elfogadják majd.

Könnyítsd meg számára a beilleszkedést!

Kérd a pedagógus segítségét!

Az óvónő vagy a kicsi osztályfőnöke is hatással lehet az őt kiközösítő gyerekekre. Mivel a gyerkőcök a pedagógus értékrendjét tartják mérvadónak, ő elősegítheti, hogy porontyodat befogadják. Ezzel a lehetőséggel nem árt azonban óvatosnak lenned, ha ugyanis az osztály előtt védelmébe veszi a tanár csemetédet, újabb okot adhat a többieknek a csúfolódásra: a legjobb, ha inkább a probléma okáról és általában a kiközösítésről beszélget el a gyerekekkel, és nem hegyezi ki a dolgot a te porontyodra.

Válts közösséget!

Ha a helyzet minden igyekezeted ellenére sem javul, érdemes fontolóra venned az intézményváltást is. Mielőtt azonban másik suliba adod a kicsit, járj utána alaposan, hogy miért közösítik ki. Ha valamilyen társadalmi oka van a dolognak, és azért nem tud beilleszkedni, mert egészen más anyagi és kulturális körülmények közül való, mint a többiek, a legjobb megoldás valóban az lehet, ha keresel egy olyan iskolát, ahol közelebb érezheti magát a társaihoz.

Amennyiben azonban a túlsúly vagy valami egyéb kezelhető tulajdonság az oka a rossz helyzetnek, ne csak iskolát válts, de azért is tegyél, hogy gyermeked próbáljon megváltozni.

Ugyanakkor minden közösség más, ha pedig az egyik iskolában nem tolerálják a személyiségét, elképzelhető, hogy a másikban ugyanezekkel a tulajdonságokkal a közösség kedvence lesz - de legalábbis nem szolgáltat okot a kiközösítésre.

• iskola
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek