4 jó hiszemű szülői tévedés, amivel végleg elronthatod a gyereket

Szülőnek lenni sosem volt egyszerű, ám kiváltképp igaz ez manapság, amikor a legtöbbünknek párhuzamosan több fronton kell helytállnia. A körülmények tükrében nem is túl meglepő, ha a gyerek fölötti kontroll időről időre kicsúszik az édesanya vagy édesapa kezéből.

Aggodalomra akkor van ok, ha ez helyzet állandósul - a túlzott önállóságra szoktatott vagy éppen elkanászodott gyerkőcből ugyanis jellemzően nem válik elégedett, kiegyensúlyozott felnőtt. Hogy ez a te csemetéddel ne történhessen meg, ismerd meg a négy tipikus gyerekrongáló hibát, és igyekezz elkerülni őket.

Olyan szépen eljátszik egyedül!

A szülő, látva, hogy csemetéje belefeledkezik a játékba, úgy véli: itt az idő, hogy hogy a dolgához lásson. Ám a kicsi éppen a közös tevékenység során tanulhatja meg azt, hogy a tárgyait adott esetben meg kell osztania mással, illetve ki kell várnia, amíg sorra kerül. Ha ez nem történik meg, jó eséllyel problémái támadnak majd akkor, ha közösségbe kerül, illetve kistestvére születik - sőt, akár a későbbi élete során is.

Áthidaló megoldásként alkalmazd a bevonás módszerét. Ha például a gyerek melletted áll egy széken, miközben zöldséget tisztítasz, és ő lemossa a répákat, az nem a kiskorú galád kizsákmányolása, mert neki eszébe sem jut, hogy úgymond dolgozik - te pedig figyelsz is rá, és közben a főzéssel is haladsz.

A játékok halmozása

A gyerekek szeretik a játékokat, és a szülők szeretnek játékot venni nekik - önmagában nincs is ezzel semmi baj. Sokan viszont azért halmozzák el gyermeküket játékokkal, mert bűtudatot éreznek amiatt, hogy nincs elég idejük együtt lenni vele. Mások rendre megvesztegik, illetve apró jóságokért megjutalmazzák a lurkót egy-egy újabb darabbal. Mindennek semmi köze a játékos tanuláshoz - csupán a szülő érzéseihez van köze.

A folyamatos játékdömpinggel olyan helyzetet teremtesz, amelyben a gyerek egykettőre rájön, hogy - mint bármi más - a játék is alkudozás, könyörgés és zsarolás tárgya lehet - egyszóval kiválóan alkalmas a manipulációra. Holott jobb lenne, ha ez a fajta eszköz nem kerülne be a kicsi repertoárjába, hiszen a legkevésbé sem segíti elő az egészséges személyiségfejlődést.

Együttélés a rendetlenséggel

A csemeték nem éppen rendszeretetükről híresek, ami persze teljesen érthető is. A gondot inkább az jelenti, hogy a szülő - belefáradva a kilátástalannak tűnő küzdelembe - úgy véli, könnyebb egy ideig együtt élni a rendetlenséggel, mint folyamatosan harcolni ellen. A valóság ezzel szemben az, hogy az ideiglenesnek tekintett zűrzavar évekig is eltarthat.

A patikatisztaság valóban kivitelezhetetlen olyan otthonban, ahol kisgyerek él, ám egy alaprendnek bizony lennie kell, mert porontyod a káosz közepén semmit nem tud megtanulni, ráadásul a további életét is megnehezíti, ha nem alakul ki benne a rendezettségre és az átláthatóságra való igény.

Nem várhatod el az apróságtól, hogy rendet tartson, illetve feltakarítson maga után. Viszont magaddal tudod vinni, miközben te rendet raksz és takarítasz - ez is kiváló alkalom a bevonás módszerének alkalmazására.

A sűrű dicséret pedig szinte csodát tesz. Időt és energiát spórolhatsz magadnak azzal is, ha nem engeded meg, hogy az összes játék elöl legyen. Váltogasd őket - egy részüket mindig rakd el szem elől.

Ovis bajok

Sok gyereknek a közösségbe kerüléssel gyűlik meg a baja - ilyenkor az amúgy békés és kiegyensúlyozott csöppség szinte egyik napról a másikra kezelhetetlenné válhat. Tudj meg többet a témáról videónkból!

Addig is elvan, amíg tévézik

A több fronton helytálló szülő gyakran hagyja tévézni a kicsit, mondván, hogy addig is többé-kevésbé zavartalanul teheti a dolgát, ám ez a fajta kényszermegoldás hosszú távon negatív hatással van a gyerkőcre. Azok a kicsik, akik naphosszat a tévén lógnak, nem játszanak és beszélgetnek egymással. A feldolgozhatatlan ingersokaság pedig feszültté teszi őket, rövidíti figyelmük tartósságát, szűkíti figyelmük terjedelmét, és olyan gondolatokat ültet el a fejükben, amelyek egyáltalán nem kívánatosak.

A fentiek fényében könnyen belátható, hogy a rendszeres tévénézés bizony nem a legjobb alapot jelenti sem a kiegyensúlyozott szociális kapcsolatok kialakításához, sem egy sikeres életpályához.

Fontos tehát, hogy - bármennyi is a dolgod - megszervezd a gyerek tévézését. Minden körülmények között neked kell eldöntened, hogy mit és mennyit nézhet, bár a nagyobb csemetét be is vonhatod a műsorválasztásba. Azt azonban soha ne engedd neki, hogy lefekvés előtt harsány vagy számára egyenesen riasztó műsorokat nézzen - és itt nem feltétlenül az amerikai akcióthrillerekre gondolunk, hiszen akadnak ilyen hatással bíró rajzfilmek is.

Az általuk előidézett felfokozott állapot, túl azon, hogy a gyerek szellemi-lelki fejlődését hátráltatja, a legkevésbé sem biztosít jó táptalajt a nevelésnek - legyen az bármilyen gondos is.

Cikkünk Jo Frost Szuperdada című könyve alapján készült, amely a Park Kiadó gondozásában jelent meg.

• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek