3 jó szándékú szülői tévedés, ami életre szóló traumát okozhat

A pici, de sokszor még a nagyobb gyerek is legszívesebben folytonosan édesanyjába és édesapjába kapaszkodna, vagy legalábbis igényelné a számára legfontosabb felnőttek állandó fizikai közelségét. Ez persze az esetek legnagyobb részében teljességgel lehetetlen, hiszen a szülőknek általában több fronton is helyt kell állniuk.

Az élet velejárójának tekintheted, hogy időről időre el kell szakadnotok egymástól csemetéddel - ám ha nem vagy elég tapintatos és figyelmes, a legjobb szándékod ellenére is fokozhatod gyermekedben az elválás okozta szorongást. Tudd meg, melyek a leggyakoribb szülői tévedések e téren, és igyekezz elkerülni őket.

Legkisebbeknél: ismeretlen gondozó

Már a rövid ideig tartó elválás is nagy károkat okozhat a kicsi lelkében, ahogy azt mostanra számos tanulmány is igazolta. Egy, a magasabb rendű emlősökkel végzett kísérlet során kiderült, hogy az anyjától elválasztott kölyök ugyan abbahagyta a sírást, ám depresszióba esett. Ha továbbra is elkülönítve maradt, még inkább visszahúzódóvá vált, ami letargiához, végül depresszióhoz vezetett.

További kutatások pedig kimutatták, hogy a megfigyelt gyerekek, akiket néhány óráig vagy napig ismeretlen emberekre hagytak, teljes mértékben kibontakozó, mély gyászreakcióval feleltek, és még évekkel később is regéket mondtak erről a traumás élményről. Fontos megjegyezni, hogy a kísérletben részt vevő csemetéket jó szándékú felnőttekre hagyták.

Így kezeld!

Bizonyára te sem jókedvedben bízod csemetédet bébiszitterre vagy más segítőre, mint ahogy az illető kiválasztása során is nyilván körültekintő vagy. Hagyj azonban időt arra, hogy a gyermekfelügyelő és csemetéd összeszokjanak - még akkor is, ha ez némi pluszpénzbe kerül. Ha gyermeked az éles helyzetben már ismerősként találkozhat gondozójával, a tőled való távollétet is könnyebben vészeli át - maradandó lelki károsodás nélkül.

Ha csak látszólag érzi jól magát az oviban.

A szülő azt hiheti, hogy gyermeke jól érzi magát az óvodában, mivel az elválás reggelenként nem jár könnyes jelenetekkel, és az óvónőktől sem hall különösebb panaszt a kicsire. Ám gyakran előfordul, hogy mindezek ellenére a gyerek nem találja a helyét ebben a közegben.

Erre utal, ha nem számol be pozitív élményekről, hosszabb idő után sincsenek barátai, és nyilvánvalóan boldog, ha valami miatt nem kell oviba mennie.

A fentieken túl a kicsi sorozatos megbetegedése is hasonló problémát jelezhet - mivel a megfázásnak vagy gyomorrontásnak köszönhetően édesanyjával lehet, nem akaratlagosan bár, de sorra elkapja a legkülönbözőbb nyavalyákat.

Ez esetben a lurkó már kicsi korában megtanulta elfojtani érzelmeit, ami különösen aggasztó, mert ha nem látszik izgatottnak, nem valószínű, hogy megkapja azt a vigasztalást, amire szüksége van.

Mivel soha nincs béke a lelkében, stresszhormonszintje is állandóan magas - aminek következtében a gyerek egész életére túlérzékennyé válhat, ami igencsak megnehezíti számára a boldogulást.

Így kezeld!

Elsősorban ne azt nézd, mennyire felkapott, illetve milyen extra szolgáltatásokat tud nyújtani az adott óvoda. Fordíts viszont kiemelt figyelmet a pedagógus személyére.

A kicsinek elsősorban és mindenekelőtt olyan gondozóra van szüksége, aki érzelmileg tudatos - azaz aki valóban szereti a piciket, aki az örömre és bánatra egyaránt jól reagál, és inkább az apróságokkal beszélget vagy játszik, mint képes újságot lapozgat. Ha úgy érzed, csemetéd jelenlegi óvodájában ez nem biztosított, érdeklődj más lehetőségekről, és immár a fenti szempontok alapján válaszd ki a következő intézményt.

Kicsik lelki bajai

A kicsiknek a szeparációs szorongáson túl más lelki bajai is lehetnek. Tudj meg többet a témáról videónkból!

Szeparációs stressz - iskoláskorban

Néha a szülő - persze megintcsak jó szándékból - arra kényszeríti gyerekét, hogy az önálló legyen, mielőtt még felkészült volna erre - például hosszabb fejlesztőtáborba vagy bentlakásos iskolába küldi a lurkót, persze szigorúan annak érdekeit szem előtt tartva. Ám akadnak olyan csemeték, akik még viszonylag nagykorukban is érzékenyek a szeparációs stresszre, ezért nehezükre esik hetekig-hónapokig távol lenni a szüleiktől.

Így kezeld!

Első körben kérdezd meg a legfőbb érintett, azaz a gyerek véleményét arról, hogy valójában mit is szeretne. Megeshet persze, hogy azért egyezik bele a távolléttel járó oktatásba vagy fejlesztésbe, mert nem akar csalódást okozni, így a biztonság kedvéért érdemes szakember - pedagógus, pszichológus - segítségét is kérned a döntés során.

Lehet, hogy a normál oktatás során a gyerek értelmi fejlődése nem lesz olyan látványos - ám annál többet teszel érzelmi egészségéért, ami legalább olyan fontos szerepet játszik a személyiségfejlődésében, mint az intellektuális ingerek.

Cikkünk Margot Sunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján készült, amely a Mérték Kiadó gondozásában jelent meg.

• félelem
• baba
• gyereknevelés
• kisgyerek
• a gyerek fejlődése
• szorongás
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek