3 helyzet, amikor a gyerek csak hisztizik

Minden baba hajlamos különösebb ok nélkül sírni. Bár valódi hisztiről inkább csak két-három éves kor körül, a dackorszak beköszöntével beszélhetünk, a jelenség előszele már korábban, a gyerkőc akaratának kibontakozásával tapasztalható.

A hasonló, erőszakos megnyilvánulás, bár kellemetlen és idegesítő lehet, általában orvosolható, de az is megesik, hogy mindketten jobban jártok, ha hagyod, hogy a maga módján kiadja a feszültséget.

Az első hónapok - nyafogás, nyűgösség

A baba élete első félévében még nem hisztizik. A szó szoros értelmében vett hisztéria ugyanis az akarat érvényesítéséről szól - a néhány hónapos csecsemő pedig nem képes ilyen szintű tudatosságra, sőt, voltaképpen akarata sincs. Megesik azonban, hogy hosszasan nyafog anélkül, hogy ennek valamiféle racionális oka lenne, mint az éhség, szomjúság, álmosság, fájdalom.

A jelenség hátterében számos olyan probléma állhat, mely valójában nem súlyos, ám éppen eléggé kellemetlen a kicsi számára ahhoz, hogy a rendelkezésére álló elsődleges és szinte egyedülálló kommunikációs eszköz, azaz a sírás révén hozza tudomásodra.

Elképzelhető, hogy csak az a baja, hogy nem a megfelelő testhelyzetben fekszik a kiságyban, és rossz szögben van a dereka vagy a gerince. Lehetséges, hogy séta közben a babakocsi mozgásával járó zötykölődés zavarja, netán kifelé néz a kocsi, és mivel nem lát téged, elveszíti a biztonságérzetét. Nem zárható ki az sem, hogy, bár alvásidő van, ő még nem elég álmos, és a számára korai lefektetés ellen tiltakozik egy kis hasogató sírással. A legtöbb esetben pedig csak a közelséged és az azzal járó, soron kívüli dajkálás iránti igényét fejezi ki a hisztivel.

Így orvosold!

A csecsemők már négy-hat hetes korukban más és más módon jelzik különböző  problémáikat. Figyeld meg jól a gyereket, és tapasztalni fogod, hogy egyre többször érted meg, mit akar közölni veled a maga nyelvén - így mindenkori gondját is könnyebben orvosolhatod. Mindez nemcsak a rövid távú nyugalmatokat biztosítja, hanem a későbbi kiegyensúlyozott, bensőséges anya-gyerek viszony egyik alappillére is. Mivel a kicsi napról napra fejlődik, kommunikációs eszköztára is egyre bővül - fontos tehát, hogy rugalmasan kövesd életkori változásait.

Féléves kor körül - bővül az okok repertoárja

A kezdeti nehézségek után a baba és a mama egyre inkább egymásra hangolódik, és mivel mind hatékonyabban tudnak kommunikálni, a kicsi egyre ritkábban nyűgösködik. Ám féléves kora körül megint gyakrabban rázendít, és előfordulhat, hogy minden addigi tudományod csődöt mond, és semmitől nem nyugszik meg. Mindez alapvetően két okra vezethető vissza.

Egyfelől addigra kialakul valamiféle rutin az életében, amitől azonban az ésszerűség határain belül időről időre el kell térnie - egyszerűen azért, mert a körülmények ezt kívánják meg. Nem beszélve arról, hogy érthető módon sem te, sem a család többi tagja nem rendelheti alá magát teljes mértékben a csecsemő igényeinek, ami hangos és megállíthatatlannak tűnő tiltakozáshoz vezet.

Lehet mindez amiatt, hogy valami hirtelen elintéznivalód akadt, és elmarad a szokásos séta, vagy hirtelen teljesen új közegbe viszed csemetédet, ahol minden új és furcsa számára, de a bébiételre való szükségszerű áttérés is ellenkezést válthat ki belőle. A gyerkőc lassan megtapasztalja, hogy befolyással lehet a környezetére, és az akarata is ez idő tájt kezd kibontakozni. Így megeshet, hogy a sírást - ha nem is egészen tudatosan - ennek érvényesítése érdekében veti be, tehát immár szabályszerűen hisztizik.

Így orvosold!

Ebben a korban a baba könnyen megfeledkezik a sírást kiváltó gondjáról, amint új inger éri. Ha tehát rázendít, adj neki egy új játékot, de az is elég, ha egy olyan holmit veszel elő, amit már egy-két napja nem látott. Segíthet az is, ha átfordítod más testhelyzetbe, illetve átviszed egy másik helyiségbe.

A nyolcadik-kilencedik hónap körül - szeparációs szorongás

Ebben a korban a kicsi legszívesebben egész nap rajtad csüngene. Nem marad meg a kiságyban, kiváltképp alvásidőben nem, sőt, már akkor is rázendít, ha kimész a szobából. A jelenség neve szeparációs szorongás, ami igen gyakran vezet hisztihez. A csecsemő ráébred, hogy te és ő két különálló lény vagytok. Mivel azonban a memóriája még meglehetősen fejletlen, minden olyan alkalmat, amikor kikerülsz a látóteréből, egyfajta elszakadásként él meg, ezért az összes lehetséges módon, adott esetben hisztivel tiltakozik ez ellen.

Így orvosold!

Segíts neki, hogy megértse, akkor sem veszít el, ha éppen nem vagy a közvetlen közelében. Beszélj hozzá akkor is, ha egy másik helyiségben tartózkodsz, hogy tudatában legyen a jelenlétednek.

Kissé macerásabb, ám célravezető megoldás lehet az is, ha a járókával mindig a lakásnak arra a pontjára költözteted, ahol éppen tartózkodsz, és miközben a teendőiddel foglalkozol, folyamatosan kommunikálsz vele.

• hiszti
• sírás
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek