3 bevett nevelési praktika káros lelki következményei

Nevelési stratégiád hosszútávon nem csak a gyerek jellemére, de lelkére is hatással van. Időnként persze minden szülő elveszti a türelmét, és a legjobb családban is elhangzik egy-két hangos szó, azonban nem mindegy, hogy a veszekedés után hajlandó vagy-e te magad is beismerni, ha hibáztál.

A kicsi számára létfontosságú, hogy ne csak neveld, de szeresd is, és ezt még akkor is kimutasd, ha időnként szigorúbb lépésekkel kell őt a helyes útra terelgetned. Tudd meg, az egyes nevelési praktikák hogyan hatnak a gyerek lelkére, és mit kell tenned, hogy kiküszöböld a káros hatásokat!

Sokat hagyod a gyereket sírni?

Ha egy babát túl gyakran hagysz hosszasan és keservesen sírni, az életre szóló hatással lesz az agyában lévő stresszválaszrendszerre. Nem arról a nyűgösködésről van szó, amikor lefekvés előtt szeretné elérni, hogy törődj vele még egy kicsit, hanem a hosszú, keserves rohamokról, melyek csak akkor enyhülnek, amikor álomba sírja magát.

Számos, világszerte elvégzett tudományos kutatás kimutatta, hogy a korai stressz maradandó negatív változásokat hozhat létre egy csecsemő agyában, ami a lelkére is hatással van. Azok a gyerekek, akik hosszan elhúzódó sírásos időszakokat élnek át, felnőttként fokozottan érzékenyek lehetnek a stresszhelyzetekre.

Ez azt jelenti, hogy a világot és a benne zajló történéseket túl gyakran érzékelik fenyegetésként, és szorongással reagálnak még akkor is, ha minden tökéletesen biztonságos. Amikor megnyugtatod zaklatott gyermeked, egyben segíted lelki és idegrendszeri fejlődését is. Ezért van az, hogy, ha sírós a babád, akkor sem a magára hagyós módszer a legjobb megoldás, hanem fokozatosan kell hozzászoktatnod a távolsághoz.

Ha egyik napról a másikra önálló alvásra akarod szoktatni, és rácsukod a babaszoba ajtaját, nemcsak a szomszédok panaszkodnak majd, de a kicsi lelkén is maradandó sérüléseket hagyhatsz. A szeparációs szorongás mellett hajlamos lehet  számos fizikai betegségre is, mint az asztma vagy az étkezési és emésztési zavarok.

Akkor is eteted, ha nem akar enni?

- Csak még egy kanállal a mama kedvéért! - valószínűleg mindnyájan hallottuk ezt a mondatot makacs kisgyerekként, és talán ezért hajlamos rá a legtöbb szülő, hogy ő is ezt mondja az ebédlőasztal mellett csemetéjének.

Ha porontyod az asztalnál inkább csak játszik ahelyett, hogy rendesen ülne, és mindig éppen az aznapi étel az, ami nem kell neki, ne ess rögtön kétségbe. Amikor a kicsi izgatott valamiért, felajzott testi rendszerei elnyomják az étvágyát, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy koplal, vagy éhségsztrájkot hirdetett, amit csak furfangos etetéssel szüntethetsz meg.

Amennyiben hasonló helyzetben megpróbálod rábírni az izgatott gyereket az evésre, nagyon negatív helyzetet teremthetsz. Ez nagyfokú kapcsolati stresszt okoz a gyermek számára, ami később akár szorongáshoz is vezethet, de lehet, hogy leküzdhetetlen fóbiái alakulnak ki a gyereknek az evéssel kapcsolatban.

Ha megvárod, amíg túlaktivált állapota lecsillapodik, és a gyermek újra éhes lesz, magától is kér majd, ami persze nem jelenti azt, hogy bele kell menned, hogy a főzelék helyett csokit falatozzon az asztalnál.

Egyszerűen ne kapjon semmit, hiszen, ha ráerőlteted, később már a szorongástól nem akar majd enni, ami kamaszkorban akár étkezési zavarokhoz is vezethet.
Próbálj laza maradni, és hagyd, hogy ő döntse el, mikor van ebédidő: ha nem aggódsz túlságosan makacs éhezésén, előbb-utóbb magától is veled tart majd az ebédlőasztalnál.

Sosem kérsz bocsánatot?

A nevelés során elkerülhetetlen, hogy időnként fegyelmezéssel állítsd fel azokat a korlátokat, melyekhez a gyereknek tartania kell magát. Időnként egy-egy hangos szó is kicsúszhat a szádon, az azonban elengedhetetlen, hogy amikor úgy érzed, hogy egy helyzetben talán túl szigorú voltál, vagy megbántad, amit mondtál gyermekednek, feltétlenül kérj tőle bocsánatot.

Ha szülőként nem tanulod meg beismerni a hibáidat, és úgy gondolod, hogy a leghatásosabb nevelési módszer, ha vaskalapos szigorral elvárod, hogy a gyerek mindig igazat adjon neked, mély lelki sebeket ejthetsz a kicsin.

A korai életkorokban ugyanis az emberi agy a környezetéhez idomul. Ezért, ha túl szigorú vagy csemetéddel, felnőttként túlzottan óvatos lehet, és a legkisebb kihívások elől is meghátrál. A fegyelemmel tehát éppen a fordítottját éred el annak, amit szeretnél: gyermeked valószínűleg nem vagány, sikeres felnőtté válik, hanem félénk, bizonytalan emberré, aki a saját értékeivel sincs tisztában.

Ráadásul az élet minden területén számít a vaskalapos fegyelemre és a túlzott elvárásokra, így az állandó stressznek köszönhetően hajlamos lehet a pánikbetegségre is.

Cikkünk Margot Slunderland Okosan nevelni tudni kell című könyve alapján készült.

• hiba
• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek