Mitől szorong és fél a gyermeked?

Ha egy gyerek szorong, fél, nem magabiztos, vagy úgy érzi, hogy nem vigyáznak rá, nem törődnek vele eléggé, akkor elbizonytalanodik. A legtöbb poronty átél bizonyos fokú bizonytalanságot egyes időszakokban, és vannak gyermekek, akik félénkebbnek, szorongóbbnak születtek az átlagnál.

Normális dolog az is, ha egy kisgyermek ragaszkodik az édesanyjához, ha szorong, fáradt vagy lehangolt. Az is természetes, ha a csöppség kétségbeesik, ha idegen helyen hagyod, például egy új bölcsődében, óvodában vagy egy új gondozóval.

A legtöbben folyton félnek a sötéttől is, a rovaroktól, a villámlástól, a mennydörgéstől, a víztől, a szellemektől, vagy attól, hogy elvesznek, netán elhagyják őket. Édesanyaként talán pont ezektől a dolgoktól félted őt te magad is, amivel akaratodon kívül erősíted aggodalmait. Tudd meg, mitől lesz a gyerkőc félénk, és hogyan teheted szilárddá alatta a bizonytalan talajt, hogy idővel magabiztosabb legyen!

Mitől lesz félénk a gyerek?

Ha újabb taggal bővül a család, az egyetlen csemetének sem könnyű. Hasonló helyzetben akkor is elbizonytalanodhat, ha korábban határozott egyéniség volt. Az is okozhat görcsöket, ha túl szigorú elvárásokat állítasz fel vele szemben, vagy, ha nem korlátozod egyáltalán. A családi konfliktusok sem segítenek az egészséges önbizalom kialakulásában, ahogy az is hátrányos lehet, ha túlhangsúlyozod a fejlődés egyes fordulópontjainak jelentőségét.

Nem omlik össze a világ, ha később lesz szobatiszta, vagy nem tart rendet a szekrényében. A túl sok változás szintén bizonytalanságérzettel tölti el a gyerekeket, hiszen az új környezethez mindig alkalmazkodni kell, miközben a növekedés önmagában is elég nagy kaland a számukra. Ahogy a gyermek idősödik, sok félelmét kinövi, és kevésbé lesz ragaszkodó. Fontos azonban, hogy felismerd, ha a bizonytalanságot a te viselkedésed okozza, hiszen ebben az esetben meg kell tenned a szükséges lépéseket a probléma orvoslására.

Mutasd meg a szörnyek barátságos arcát!

Sose nevess a gyermek félelmein, és ne nevezd őt butuskának. Gondolj csak arra, hogy hány felnőtt fél a villámlástól, a sötéttől vagy a pókoktól. Fogadd el, érezz együtt vele, és keress megoldásokat. Ha fél a kutyától, biztosítsd arról, hogy majd te megvéded, és mondd el neki, hogy teljesen igaza van, amikor nem barátkozik idegen kutyákkal, de te segítesz neki megismerni néhány barátságos házőrzőt. A rémisztő sötét ellen tegyél valamilyen éjszakai fényt a szobájába mindaddig, amíg szüksége van rá,  ha pedig igényli, csináld meg a rituális szörnykeresést az ágy alatt vagy a szekrényben. Tedd lehetővé, hogy sokféle élményben és tevékenységben legyen része a házon kívül, és találkozhasson, együtt lehessen más felnőttekkel és gyerekekkel.

Ne hagyd egyedül a bizonytalanságban

Ragaszkodó gyermeked mellől sose lopózz el úgy otthonról, hogy nem szólsz. Ne hagyd ott a gyereket úgy, hogy nem mondod meg, hová mész, ha pedig valaki mással vagy például a bölcsődében hagyod, akkor is mondd meg, amikor elmész, ha az egy kis síráshoz is vezet. Természetesen azt is közöld vele, hogy mikor mész érte. Engedd meg neki, hogy magával vihesse a megszokott vigasztaló tárgyát, még akkor is, ha ez neked esetleg kényelmetlenséget okoz, mert az történetesen egy hatalmas, kopottas rongydarab.

Ne told el magadtól a gyermeked, amikor rád csimpaszkodik: ez még ragaszkodóbbá és szorongóbbá teheti őt. Kezeld a helyzetet együttérzéssel, hiszen ez egy rövid időszak, ami majd elmúlik, de hagyd, hogy a gyermek majd a maga választotta időpontban legyen önállóbb.

Ha nem mer egyedül maradni, soha ne fenyegesd azzal, hogy elhagyod, se dühből, se tréfából. Az elhagyástól való félelem okozza az egyik legkomolyabb szorongást a gyermekben, és hosszú távú elbizonytalanodáshoz vezethet. Tudnia kell a kicsinek, hogy te mindig ott vagy számára, függetlenül attól, hogy milyen rosszul viselkedik.
 

Óvd a saját aggodalmaidtól!

Vigyázz arra is, hogy ne add át a saját félelmeid és szorongásaid a gyermeknek, mivel ő valószínűleg utánozza majd ezeket. Dicsérd és biztasd gyakran, és összpontosíts az erős pontjaira. Ne várj gyorsan jelentős eredményt, hiszen az önbizalom felépülése lassú dolog. Ezalatt pedig ne beszélj a gyerek előtt a barátainak vagy a rokonoknak a kicsi félelmeiről vagy félénkségéről, mert az őt csak még jobban zavarba hozza.

Tanítsd meg barátkozni!

Ha porontyod nehezen boldogul új közösségben, tanítsd meg, hogyan legyen határozott, de nem agresszív. Mutass néhány lehetőséget, hogy miként kezelje a nehéz helyzeteket: tanítsd meg neki, mikor kell a vitát feladni, mikor szóljon egy felnőttnek, ugyanakkor hogyan álljon ki a saját igazáért.

Nyugtasd meg, hogy a vita nem feltétlenül az ő hibája, ha pedig nem nyer meg egy gyerekcsatát, attól még nem gyenge. Ha nem találja a hangot a többi gyerekkel, és túlságosan félénk és visszahúzódó, beszélj a játszócsoport vagy a bölcsőde vezetőjével, ha azonban ennek ellenére sincs változás, akkor az esetlegesen erőszakos gyerek szüleivel.

Ha minden helyzetben támogatod porontyod, és ő is érzi, hogy igazságosan bírálod el konfliktusait, bízik majd benned, és lassan önérzete is erősebb lesz. Ha alaptermészetéből eredően félénk, vezéregyéniség talán sosem lesz, de elérheted, hogy feltalálja magát az új helyzetekben, és a tüzesebb viták során is megvédje magát, ha tudja, hogy igaza van.

Cikkünk June Thompson A kisgyermek gondozása című könyve alapján készült.

• probléma
• félelem
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek