Az antikpiacok az ezernyi sorsot, történetet sűrítő régiségeikkel a legizgalmasabb, legtitokzatosabb helyek közé tartoznak. Amikor a marylandi antikruhagyűjtő, Sara Rivers Cofield ellátogatott egy ilyen piacra, nem sejtette, milyen talányos darabot vesz.
Egy még mindig gyönyörű, 130 éves, bronzszínű selyemruhát vásárolt, melyben később egy belevarrt, rejtjelekkel kódolt szövegre bukkant, melynek tartalmát a rejtélyes írásjelek miatt a mai napig nem sikerült megfejteni.
A régi öltözék gombjai eredeti Ophelia-motívumos gombok, gomblyukai kézzel varrottak. Többi része korai Singer varrógéppel készülhetett, ezeket a gépeket 1850-től kezdték gyártani. A ruha tulajdonosa egy Bennett vezetéknevű, a ruha jellegéből ítélve viszonylag módos hölgy lehetett. Amikorra a ruha elkészülte tehető, akkoriban élt is egy Margaret J. Bennett nevű, igen gazdag nő Marylandben, aki gyermektelenül, 150 ezer dollárt hátrahagyva hunyt el 1900-ban. A ruha az ő ruhatárát is gyarapíthatta.

Íme, a ruhaköltemény. A különös meglepetésre annak titkos, belső zsebében bukkant az antikvitásgyűjtő: két papír került elő belőle kriptográf, azaz kóddal írt, rejtett értelmű szöveggel.

Az írás igen rendezett, amiről arra következtettek elemzői, hogy összefüggő szöveg lehet. Bár van egy-egy értelmezhető szó a sorokban, teljes tartalma a kódolt szavak miatt a mai napig titok maradt. Izgalmas dolog lehetett olyan írást fejtegetni, melyben a jelek sora nem fedi fel tartalmát. Több ilyen rejtjeles, illetve kódokat tartalmazó szövegre is bukkantak már a múltban.

Egy másik, megfejthetetlen szöveg, amit az amerikai David Martin talált, mikor kéményét akarta rendbe tenni 1982-ben. Egy elhullott, második világháborús postagalambra lelt benne. Lábán még mindig ott volt az üzenet, mely azonban az utókor számára megfejthetetlen kódokból állt. Hogy a haditervek ne tudódjanak ki, az ilyen rejtjeles írás bevett szokása volt a kommunikációnak háborúk alatt.

A somertoni férfi rejtélyes esete máig tisztázatlan. Holttestét 1948-ban, Dél-Ausztrália tengerpartján találták, okmányok híján nem lehetett azonosítani. Zsebében, egy könyvből kitépett lapon perzsa felirat állt: Tamám Shud, azaz bevégeztetett. Kiderült, a lap a 12. századi költő, Omar Khayyam kötetéből való volt, és végül annak a hátsó lapjára írva találták a máig megfejthetetlen kódokat a nyomozók.

Aragóniai Ferdinánd, azaz II. Ferdinánd (1452-1516) titkosírással jegyezte Gonzalo Fernández de Córdoba tábornoknak írt leveleit. A szövegüket kitartó próbálkozás után, 2018 februárjában sikerült dekódolni. Egy kétszáz jelből álló rendszer betűivel íródtak, hadi ügyekben.

Henry Debosnys (1836-1883) egy portugáliai születésű gyilkos volt, akit felesége felakasztása miatt ítéltek el. Több kódolt szöveget is hátrahagyott, melyeket a mai napig nem sikerült lefordítani. A képen látható mellé még önarcképét is lerajzolta: így nézett ki a különös jelrendszer papírra vetője.

A skót arisztokrata, műfordító és író-költő, Thomas Urquhart (1611-1660) alkotásai közt kettő olyan vers is van, melyet lefordíthatatlan nyelven kódolt, így a költemények tartalma máig rejtély maradt. Érdekesség, hogy a költőt azon hahotázva érte a halál, hogy II. Károly került trónra.

Közép-Olaszországban találták azt a második világháborús töltényt, melynek belsejében egy titkos kóddal ellátott, apróra hajtogatott cetli rejtőzött hosszú évtizedeken át. Feltételezhetően, már csak eddigi tartója okán is, a soroknak hadi vonatkozású lehet a tartalma.