A világ 3 furcsa, megdöbbentő helye

A világ nemcsak meseszép hegyvidékeket, vízeséseket, erdőket és izgalmas nagyvárosokat tartogat. Olyan csodákban is bővelkedik, melyek furcsák és meghökkentőek, azonban egész biztos, hogy életre szóló élménnyel ajándékoznak meg. Ha különös, bizarr tájakat akarsz felfedezni, a következő hármat nem hagyhatod ki.

Ködbe burkolózó, elfeledett világ: Skeleton-part, Namíbia

A namíbiai Skeleton-part Nemzeti Park ötszáz kilométer hosszan terül el a Kunene-folyótól délre az Ugab-folyóig, és egyike a világ legnéptelenebb, legfurcsább helyeinek. A találóan elnevezett Csontváz-part térsége leginkább a kísérteties hajóroncsokról híres, melyek távoli és elérhetetlen partjain szóródtak szét. A nemzeti park mintegy kétmillió hektáros területe drámai hatású, már-már szürreális vidék, tele homokdűnékkel, kanyonokkal, hegyvonulatokkal.

A kietlen sivatagoktól eltérően itt az éghajlat is okot adhat a meglepetésekre. A Bengula-áramlással érkező sűrű köd és a hideg tengeri levegő miatt, mely gyakran találkozik a Namib-sivatag szélsőséges forróságaival, a hőmérsékleti értékek nagy ingadozást mutatnak.

A zord körülmények dacára meglepően sok növény és állat boldogul ezen a helyen. A tengeri köd mélyen behatol a szárazföld fölé, hogy egyedi ökoszisztémának és szokatlan növényzetnek adjon otthont. A zord partvidéken emberek nem élnek, azonban valamivel beljebb már megtalálhatóak a nomád himba törzs tagjai, akik ilyen barátságtalan körülmények között is kialakították saját életterüket.

Ha egyszer abban a szerencsében lehet részed, hogy eljutsz a Skeleton-partra, egész biztos, hogy sokáig nem felejted el, milyen érzés visszalépni az időben, illetve ellátogatni egy elfeledett világba.

Az éjszaki fény otthona: Tromsø, Norvégia

Az Északi-sarkkör olyan képzeletbeli vonal, mely a 66,5 északi szélességi foknál húzódik, és kijelöli annak a területnek a déli határát, ahol nyáron megfigyelhető az éjféli napsütés. A térség magába foglalja Norvégia viszonylag kellemes éghajlatú, erdős területeit, ugyanakkor határain kívül esik a sarkvidékinek tűnő kanadai Hudson-öböl és Grönland déli fele is.

A norvégiai Tromsø városa mintegy 350 kilométerre északra fekszik a sarkkörtől, ezért tökéletesen alkalmas az éjféli napfény és a sarki ékszaka megfigyelésére. Május 21. és július 21. között a Nap itt sosem nyugszik le, sőt, már április vége és augusztus közepe között sincs valódi sötétség, csupán elhúzódó szürkület. Hasonlóképpen, november 21. és január 21. között a Nap sosem emelkedik a látóhatár fölé, bár a hamisítatlan, kék fényű sarki félhomályból azért kijut egy-két óra.

A sarki fény, az aurora borealis telenként Tromsø-ból is jól látható, habár az élményt senki nem garantálja. A jelenség ugyanis akkor tűnik fel, amikor a Napból érkező töltött részecskék fogságba esnek a Föld ionoszférájában, ezáltal kivételes hangulatú fényjáték születik - mintha egy hatalmas, sejtelmesen izzó függöny lebegne az égbolton. Némi utánajárás után azonban mindenképp érdemes idelátogatni, aki ugyanis egyszer élőben láthatja a káprázatos sarki fényt, garantált, hogy soha nem felejti el.

Az óriások útja: Giant’s Causeway, Írország

A feltételezések szerint a Giant’s Causeway, vagyis az Óriások Útja mintegy hatvanmillió évvel ezelőtt keletkezett, amikor egy sor földalatti vulkánkitörés nyomán hatalmas mennyiségű olvadt bazaltkőzet türemkedett a felszínre. Miközben kihűlt, a bazalt összezsugorodott, és 37 ezer, nagyjából nyolcszögletű oszlopra töredezett szét, melyek ma is ott sorakoznak a part menti szirtek és a tenger között. Ezt a furcsa és különleges helyet érthető módon számos legenda övezi - a legközkedveltebb változat szerint az óriás harcos, Finn MacCool épített magának utat a tengeren át, egészen a skóciai Isle of Staffa partjaiig, ahol szerelmese lakott.

Napjainkban ez Észak-Írország egyetlen UNESCO Világörökség-védelmet élvező helye, mely nagy számban vonzza a turistákat. A Causeway vidéke saját jogán is lenyűgöző partszakasz, ahol látványos - helyenként gyalogosan, másutt csónakkal megközelíthető - barlangokat, romba dőlt várakat és bájos, homokos öblöket találni. A 13. századi Dunluce-vár egy magányos sziklatömbön áll, és olyan hídon kapcsolódik a szárazföldhöz, mely alatt feneketlennek tűnő mélység nyílik.

A Dunseverick-vár még régebbi erődje keletre magasodik, míg ettől is keletebbre a 16. századi Kinbane-vár uralja a vidéket. Nem messze található továbbá a Rathlin-sziget a Bruce’s Cave-vel, vagyis azzal a barlanggal, ahol 1306-ban egy pók azt sugallta Robert Bruce-nak, Skócia későbbi királyának, hogy foglalja egy trónusát.

Cikkünk az 501 kihagyhatatlan látnivaló a világ minden tájáról című könyv alapján készült.

• természeti csoda
• afrika
• világjáró
• norvégia
• írország
• Utazás