A legelképesztőbb keletnémet szökési kísérletek a berlini falon át: ki lopott tankkal, ki gumimatraccal próbálkozott

A berlini fal huszonnyolc éves fennállása alatt a világ legjobban őrzött határszakasza, a hidegháború szimbóluma lett, ami jóformán hermetikusan választotta el egymástól Keletet és Nyugatot. 

Az építményhez, amelyre a német fővárosban ma többek között a turisták körében nagy népszerűségnek örvendő, graffitikkel borított East Side Gallery, valamint a híres átjáró, a Checkpoint Charlie környéke emlékeztet, szomorú, véres, időnként tragikomikusba hajló történetek kötődnek. A keletnémetek, akiket a szabad világtól vágott el a vasfüggöny, kreatív ötletekkel, halált megvető bátorsággal kísérelték meg az átjutást az NSZK-ba.

Hajmeresztő szökések

A keletnémet vezetés Fasisztaellenes Védőfalnak nevezte el a berlini falat, bár annak legfőbb célja az NDK-ban élők kiáramlásának, Nyugatra költözésének megakadályozása volt. Ez ugyanis az 1960-as évek elejére olyan méreteket öltött, hogy az már demográfiai veszélyt és munkaerőhiányt jelentett. 1961 nyarán már több mint havi 30 ezer fő hagyta el az NDK-t.

Az augusztus 12-éről 13-ára virradó éjjel szögesdróttekercset húztak ki a szektorhatárok közelében, majd drótkerítéseket telepítettek, és árkokat ástak, 15-én pedig elkezdték a betonelemekből álló fal építését, ami sokként érte a lakosságot. A fal azon kívül, hogy megakadályozta a szabad mozgást, családokat is szétválasztott. Nem csoda, hogy a szűk három évtized alatt sokan próbáltak átjutni a szabad világba.

Aki átugrotta a szögesdrótot

Az egyik leghíresebb szökéstörténet egy fiatal, mindössze 19 éves keletnémet katonához, Hans Konrad Schumannhoz fűződik, akit augusztus 15-én hajnalban vezényeltek ki az épülő fal védelmére és az átkelés megakadályozására. A határ két oldalán összegyűlő emberek kiabáltak a fegyveres katonáknak, egy fiatal nő virágcsokrot dobott át a nyugati oldalon lévő édesanyjának, miközben boldog születésnapot kívánt neki. Délutánra Schumann elhatározásra jutott, négy óra tájban a fegyverét eldobva átugrotta a szögesdrótot. A közelben tartózkodott a vele egykorú fotográfus, Peter Leibing, aki lencsevégre kapta a jelenetet.

A felvétel Ugrás a szabadságba címen híresült el, pedig a férfi saját bevallása szerint csak a fal 1989-es leomlásakor érezte magát szabadnak. Bár új életet kezdett, és családot alapított, depressziótól szenvedett, és 1998-ban önkezűleg vetett véget az életének.

Aki elkötött egy tankot

Wolfgang Engels, aki a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Néphadseregének alkalmazásában állt, 1963-ban ellopott egy tankot a katonai egységétől, majd nekivezette a falnak. Útközben még kikiabált a járókelőknek, hogy csatlakoznak-e hozzá, de nemleges választ kapott.

Nem sikerült teljesen áttörnie a kettős betonépítményt, így elhagyta a járművet, és mászni kezdett. A szögesdrótban megakadt, két lövés is érte Keletről. Végül két nyugatnémet segített neki lejutni a falról, akik előbb egy közeli bárba vitték, majd a kórházba. A szökés eredményeként édesanyjával, aki árulóként tekintett rá, megszakadt a kapcsolata.

A 3 fivér akciófilmbe illő szökései

Holger Bethke és a barátja 1983-ban villanyszerelőnek adta ki magát, hogy bejusson egy berlini ház padlásterébe, ahol több mint 10 órát várakoztak. Az éjszaka leple alatt aztán az ablakból egy madzagra kötött nyilat lőttek át a fal felett, amelyhez Holger túloldalt parkoló bátyja, Ingo egy kábelt erősített, amit a férfiak visszahúztak, majd a kéményhez kötöttek, a másik felét Ingo a kocsihoz rögzítette. Holger és a társa a kábelen suhantak át Nyugatra. A báty, aki történetesen határőr volt, nyolc évvel korábban északabbra, az Elbán kelt át gumimatraccal, szintén az éj leple alatt, a leszálló ködben navigálva a jelzőfények és az őrök hajói között.

A két testvér ezt követően éveket készült rá, hogy az öccsüket, Egbertet is kiszabadítsák. 1989 májusában katonaruhában, két sárkányrepülővel, amelyre vörös csillagokat festettek, sikerült felvenniük, majd átvinniük a Treptower Parkban elbújt Egbertet. A Reichstag előtt landoltak. A valóban filmre illő szöktetést fel is vették az egyik gépre erősített kamerával.

A szovjet katonai álcát nem csak a Bethke fivérek alkalmazták, egy baráti társaság, amely egy lányból és három fiúból állt, ennek segítségével jutott át a sorompón autóval, a lányt, aki az egyenruhákat varrta, elbújtatták a kocsiban.

Vonatra szálltak

Harry Deterling vasúti mérnök egy Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe tartó, a használaton kívüli vágányt fedezett fel a munkája során. 1961. december ötödikén, ami egyébként a születésnapja is volt, a családtagjaival és barátaival, valamint néhány rajta maradt utassal a fedélzetén átirányította a vonatot erre a vágányra, az utolsó keleti állomást elhagyva kiiktatta a biztonsági féket, és áttörte a határzárat, ami ekkor itt még nem beton volt, majd megérkezett Nyugatra. Nem sokkal később a síneket felszedték, és falat is emeltek.

A kiemelt eseteken kívül persze számos leleményes példát lehetne még hozni, szép számmal voltak, akik föld alatti alagúton szöktek át, és nem is mindenki a berlini falon keresztül disszidált, Hans Peter Strelczyk a családjával és egy baráti famíliával együtt például egy gigantikus, saját építésű hőlégballonnal jutott át az NSZK-ba, és akadt olyan is, aki kis méretű vízalattjárót épített a célra. Sok szökési kísérlet halállal vagy börtönnel ért véget. A berlini fal halálos áldozatainak pontos száma nem ismert, a hivatalos adatok 140 főről szólnak. 1961 és 1988 között az NDK-NSZK határon és a falon jóval több mint 100 ezer ember próbált meg átjutni, közülük 600-nál is többen elhunytak, vagy halálos balesetet szenvedtek a szökés során, vagy az őrök lőtték le őket.

Kvíz az európai városok nevezetességeiről

A leghíresebb látványosságok lehetnek a város arculatát meghatározó ikonikus, történelmi jelentőséggel bíró épületek, terek vagy akár kisebb, de hasonlóan fontos műalkotások is. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• berlin
• németország
• történelem
• berlini fal
• Utazás