Nézz bele a bolygó kék szemébe!

A nagy kiterjedése, tisztasága és kora miatt a bolygó kék szemeként emlegetett Bajkál-tó a világ legmélyebb édesvize, egyúttal olyan ősi, földtörténeti időkről mesél, mikor az emberiség korszakának elérkezte még csak távoli jövőképnek tűnhetett. A misztikus, titkokat és csodákat rejtő vízhez tízezrek zarándokolnak el minden évben.

A tó, amit tengernek tartanak

A közeli erdő egy pontjáról pazar kilátás nyílik a Világörökség részét képező Bajkál-tóra. A fák ágain mindenfelé szalagok és vászoncsíkok lógnak, melyeket turisták kötöztek fel, hogy beteljesüljön a vágyuk, és egy nap visszatérhessenek erre a helyre.

A Bajkál-tó mélykék vize valóban felejthetetlen látvány, és az egész ország szent tónak tekinti, a végtelen orosz föld legnagyobb természeti csodájának. A tunguzok szent tengernek nevezték a Bajkált.

Az elnevezés nem véletlen: a tó legnagyobb mélysége 1620 méter, 23 ezer négyzetkilométernyi vize pedig - ennyi van az észak-amerikai Öt-tóban együttvéve - a világ teljes édesvízkészletének egyötödét jelenti.

A bolygó legrégebbi tava

A Bajkál a világ legmélyebb tava, de nagyságát tekintve csak a kilencedik. Félhold alakban, 636 kilométer hosszan húzódik, partvonalának hossza 2000 kilométer, átlagos szélessége 48 kilométer. A Bajkál-tó egyúttal Földünk egyik legrégebbi tava: 15-20 millió évvel ezelőtt keletkezett, amikor hatalmas árok jött létre annak a törésvonalnak a mentén, ahol Ázsia fokozatosan kettéválik.

Hasadék tátong a mélyben

A tó két végén a tágulásos töréses tektonikát bizonyító bazaltvulkánok működtek. Az árok eredetileg mintegy nyolc kilométer mély volt, az idők folyamán azonban üledék rakódott le benne. A tó korát is az üledékben található parányi élőlények maradványaiból állapították meg. A tó fenekén ma is hőforrások törnek fel, és gyakoriak az enyhe vagy erősebb földmozgások, melyek a Föld mélyében a törésvonal mentén végbemenő, állandóan zajló tevékenységet jelzik.

A legtisztább víz volt

A Bajkál-tóba 336 folyó ömlik, a tóból azonban csak egy távozik, az Angara. A tó körül fekvő mintegy negyven kisebb város lakói valaha nyugodtan ihatták a Bajkál vizét, mert az rendkívül tiszta volt - a világ legtisztábbja -, hála az algákat pusztító, apró rákoknak. Mára az ipari szennyezés itt is megjelent, ennek ellenére a víz a legtöbb helyen így is igen tiszta, és körülbelül 40 méterig átlátszó.

Mesebeli kristályvilág

A tó körüli szibériai tájon a fagy már jóval hamarabb beköszönt, mint magán a tavon. A téli fagy már októbertől fehérbe öltözteti a vörösfenyőket, lucfenyőket és a szibériai cédrusokat.

A tó felületének nagyobb részét csak januárban vonja be a jégtakaró, egyes helyeken több mint 1,5 méter vastag páncéllal. Ilyenkor sokan mennek a tóhoz, hogy a jégbe vájt lékben halásszanak. Ahol a víz teljesen nyugalmi állapotban fagyott be, a jégpáncél olyan átlátszó, mint az ablaküveg, és az alatta úszkáló halak jól láthatók.

A tó nagyobbik részén a jégtáblák összevissza szabdalt páncélt alkotnak, mely időről időre ágyúlövésszerű robaj kíséretében megreped. A jég néhol júniusig is megmarad, de augusztusra a tó vize sok helyen olyan mértékben felmelegszik, hogy nyugodtan lehet benne fürdeni.

A haragos istenek birodalma

A tó időjárása az év bármely részében kiszámíthatatlanul változékony. Nyáron olykor annyira sűrű a köd, hogy a tavon szüneteltetni kell a hajóforgalmat. Még csendes napokon is akár egyetlen hirtelen szélroham képes vadul felkorbácsolni a vizet. A térségben élő burjátok azt tartják, hogy a tó a haragos istenek birodalma, és a főisten, Burhan a tó legnagyobb szigetén, az Olhon-szigeten lakik.

Cikkünk a Reader’s Digest Kiadó Varázslatos Föld körüli utazás című könyve alapján készült.

• világörökség
• tópart
• természeti csoda
• ázsia
• oroszország
• világjáró
• Utazás